Állnak: Temesi Ferenc, Szilágyi Ákos, Györe Balázs, Hadzopulu Athéna, Kőbányai János, Miklóska Lajos, Szkárosi Endre, Gidófalvy Attila. Ülnek: Nagy Feró, Donászi Tibor, Lugosi László.
Hatalmi tiltás miatt alig négy hónapig tarthatott a rendszerkritikus fiatal irodalmárok és a társadalom „számkivetettjeit”, a csöves fiatalokat felvállaló Beatrice ígéretes együttműködése: 1979 áprilisa és augusztusa között mindössze három közös akciójuk lehetett, de legalább ezek az utolsó remek példázatai voltak annak, hogy a közvélekedéssel ellentétben a hetvenes évek alkonyán milyen jól megfért egymással a magas művészet és a tömegkultúra.
Az együttműködés közvetlen előzménye az az 1979 márciusában a Fiatal Művészek Klubjában meghirdetett Beat ünnep című est volt, amelyet a csöves kultúrával behatóan foglalkozó Kőbányai János szervezett, és ahová egyrészt meghívta a Beatrice együttest, másrészt olyan fiatal írókat (Csató Károly, Györe Balázs, Kemenczky Judit, Szilágyi Ákos, Szkárosi Endre, Temesi Ferenc) invitált meg, akiknek volt érzelmi kötődése a rockzenéhez. A később Fölöspéldány néven laza szellemi közösséget alkotó művészek zöme ott találkozott először a Beatrice energikus és „topis” rockzenéjével, és azonmód elhatározták, hogy a jövőben közös „irodalmi koncerteket” (értsd: költői performansz + rockkoncert) szerveznek. Nem rajtuk múlott, hogy mindössze három ilyen közös estet sikerült tető alá hozniuk.
Az elsőt 1979 áprilisában a Szegedi JATE Klubban, egy nyitottabb egyetemista környezetben tartották, ahol Szilágyi és Szkárosi egyaránt felvillantották a később rájuk jellemző zenés-kántálós performansz sajátosságait, miközben a Beatrice kurrens punkos rockdalokat játszott. A második alkalom aztán igazi mélyvíz lett: 1979 júniusában Szilágyi és Szkárosi már a többezres ricsés tábor előtt kiabált, trappolt, hangköltött a Csepeli Papírgyár strandján. Az elgondolkodtató avantgárd és a zsigeri rockzene újbóli közeledése felemás helyzetet eredményezett. Fogalmazzunk úgy: nem mindenki hallgatta őket kellő türelemmel. Viszont az irodalmárok mégiscsak újabb benyomásokkal és tapasztalatokkal lettek gazdagabbak.
A harmadik Beatrice-Fölöspéldány akció volt mind közül a legnagyobb szabású vállalkozás: 1979. augusztus 12-én a budaörsi Jókai Mór Művelődési Központ kertjében Kőbányai János punk és csöves fotóiból nyílt kiállítás. A vernisszázs alkalmával Bernáth(y) Sándor fekete kaftánban görögdinnyét vagdosott a falakhoz. A közönség nagyobbrészt értelemszerűen a zenekar rajongóiból állt, kisebbrészt avantgárd művészkollégákból és fiatal budapesti értelmiségiekből. Szkárosi tigrismintás nadrágban, félmeztelenül jelent meg, El Kazovszkij felfeküdt egy szekrényre, és festette magát, Szilágyi Ákos nylonzacskóba öltözött, a Beatrice pedig kísérte őket, ha kellett. S bár nagy füttyögéssel indult az este, a ricsések hangoskodása idővel szép lassan elcsitult.
Mégsem lett e közös akciózásnak folytatása, merthogy Nagy Feró a Magyar Tudományos Akadémia büféjében (!) 1980 tavaszán bejelentette a szakítást. Mint később bevallotta, behívatták a budapesti KISZ-bizottsághoz, és ultimátumot intéztek hozzá: ha koncertezni akar Budapesten, akkor ezt sürgősen hagyja abba. A hatalom vélhetően attól tartott, hogy Lengyelországhoz hasonlóan nálunk is találkozhatnak a rendszerrel elégedetlen fiatal értelmiség és a munkásság csoportjai.
A Fölöspéldány – amelynek ideológiáját és kulturális gyakorlatát az ellenkultúra, az experimentalizmus és a marginalitás („a nemzedéki érvényű fölöslegesség-tudat”) határozta meg – 1981 februárjában még egyszer közeledett a populárisabb zenéhez, ezúttal a Belvárosi Ifjúsági Házban a dzsessz-rockos Dimenzióval adtak közös performanszot/koncertet. A visszaemlékezések szerint a két művészcsoport produkcióját már sokkalta hűvösebb, távolságtartóbb légkör jellemezte, így egyikük sem forszírozta a folytatást. Hamarosan maga a Fölöspéldány is felbomlott. Utolsó közös akcióként még 1982-ben szerkesztettek egy antológiát (ez lett a JAK-füzetek 9. darabja), ami végül csak 1986-ban jelenhetett meg.
Fotó: OSZK.
Szerző: Jávorszky Béla Szilárd
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
