John Lennon negyven éve, negyven évesen esett áldozatául egy beteges gyilkosnak. Idén december 8-án egy újabb kerek, szomorú évfordulóhoz érkeztünk tehát, de még ennyi év után is megdöbbenve, értetlenül állunk a száraz tények előtt, melyek azóta közismertek.
New York, 1980. december 8., hétfő 22:50 perc. Egy huszonöt éves fiatal, bizonyos Mark David Chapman lelövi a Dakota-ház előtt gépkocsiból kiszálló John Lennont. A hét lövés után Lennon még hat lépést tett, aztán összeesett. A portás revolverrel rontott Chapmanra: „Tudja Ön mit tett?” Amire a mintegy 180 cm magas, napbarnított férfi lezseren azt válaszolta: „Igen, épp az előbb lőttem le John Lennont.”
A gyilkos jól időzített. Percekkel azután, hogy Lennonra lőtt, a Dakota udvarába vezető ajtót be kellett volna zárni. Yoko Ono az ölébe vette Lennon véres fejét, a portás riasztotta rendőrséget. A rendőrautó a közeli Roosevelt Kórházba indult, ahol megállapították, hogy Lennon már halott. A baleseti sebész megállapítása szerint három lövésnyomot találtak a mellkasán, két golyó a hátába fúródott, kettő pedig a bal vállán találta el, nem lehetett megmenteni.
„Egy őrült egy megölt egy mítoszt!”
A furcsa az, hogy Chapman maga is fanatikus Lennon-rajongó volt. Akkor miért ölte meg idolját? Máig nincsenek válaszok. Lennon halálát követően azonban egymást érték a megemlékezések és a nyilatkozatok.
Yoko Ono a médián keresztül szólította fel a világ valamennyi zenebarátját, hogy felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, december 14-én tízperces csendes imával könyörögjön ki-ki a maga istenéhez John Lennon lelki üdvéért. Greenwich-i idő szerint 19, Párizsban 20, New Yorkban 14 órakor 10 percig mindenki egy korszak hősére gondolt. Emberek milliói némultak el, hogy az énekesre, a Beatles alapítójára, John Lennonra emlékezzenek, aki az idén lett volna 80 éves.
A Central Parkban százezer fiatal gyűlt össze a polgármester, Ed Koch által hirdetett megemlékezésen. A tömeg az All You Need is Love és a Give Peace a Chance című számokat énekelte és Lennon-képeket tartottak az ég felé. Ugyanezen a napon Liverpoolban harmincezer rajongó részvételével rendeztek emlékkoncertet, amelyen több ezren megrohamozták a színpadot, több mint százan megsebesültek, elájultak.
Az EDDA a KEK-színpadán, 1980. december 20-án. Fotó: Csaba Zoltán
A megemlékezés nálunk is folytatódott. December 20-án a Kertészeti Egyetem Klubjában is volt egy színvonalas, megható háromórás monstre rendezvény.
Turbók János, a KEK akkori művészeti vezetője, jelenleg az Agárdi POP Strand irányítója úgy idézi fel a negyven évvel ezelőtti rendezvény részleteit, mintha csak tegnap lett volna:
„Akkoriban a KEK a zenei élet egyik legnagyobb fellegvárának számított és úgy éreztük, hogy nekünk is kell tartanunk egy megemlékezést. Minden zenészt, énekest személyesen kerestem és kértem fel az esten való részvételre. Minden fellépő egy-két Beatles-, illetve Lennon-szerzeményt vállalt. Lerch István például elénekelte az Imagine-t, Vikidál Gyula az Oh! Darlingot. Az összes élvonalbeli együttes fellépett azon az estén. A Fonográf Szörényi Leventével, a Hungaria, az Old Boys és az akkor még eredeti felállásban nyomuló Edda is. Egyedül az LGT-nek nem sikerült megjelennie, egy vidéki turné miatt. A dalok eredeti szövegeit írásvetítőkön mutattuk a közönségnek. A teltházas koncert résztvevői gyertyát tartva egy emberként énekelték a dalokat.
Mindent megtettünk a sikeres, rendhagyó megemlékezésért. Ennek érdekében, rögtönözve az akkori minőségi hangzásért a saját, akkoriban még értékesnek számító JVC-deckemet vittem be, melyet a rendezvény alatt a keverőpult mellől csendben el is loptak, még emlékezetesebbé téve az eseményt. Akkor még egyetemista voltam, így különösen fájdalmasan érintett a dolog.”
Szörényi Levente és Vikidál Gyula a KEK színpadán, 1980. december 20-án. Fotó: Csaba Zoltán
Turbók Jancsi nemcsak arra kért fel, hogy a lehetőségekhez képest dokumentáljak, hanem Lennonról is kért tőlem egy olyan képet nagyban, amit ki tudnak tenni a színpadra. A MTI-Fotó-nál dolgozó egykori kollégáim voltak ebben nagy segítségemre. A fekete-fehér méteres laborban nagyították ki Lennon fekete-fehér képét, melyet még külön ki is retusáltunk, úgy vittük be a KEK-re, ahol színpad fölé került és a fellépők az alatt emlékeztek.
A háromórás megemlékező rendezvényről film is készült, negyven év múltán talán majd az is majd előkerül.
Fényképek és szöveg: Csaba Zoltán
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
