Volt egyszer egy beatkorszak

Ahol az első magyar szupergrupp bemutatkozott ‒ a Budai Parkszínpad

2022. október 28. - beatkorSzaki

fortepan_211214.jpg
A Villányi út, a Bartók Béla út és a Tas vezér utca által határolt háromszögben, a Feneketlen-tó nyugati oldalán hajdan salakos futballpálya feküdt, amelyen Pető Bélának az 1959. május 3-ai Népsportban olvasható cikke szerint leggyakrabban a szomszédos tűzoltólaktanya legénysége, valamint a budapesti főiskolákra járó kelet-ázsiai fiatalok legjobbjai rúgták a bőrt. Az ötvenes évek végére viszont a pályát belepte a gaz.

Így aztán Galambos Dezsőnek, a XI. kerületi tanács végrehajtó bizottsága elnökének a Népakarat című lap 1958. január 11-i számában tett bejelentése meglehetősen időszerűnek volt mondható: „Elhatároztuk – jelentette ki elszántan Galambos Dezső ‒, hogy parkosítjuk a Kosztolányi Dezső tér melletti Feneketlen-tó környékét. Valóságos lágymányosi kultúrközpontot szeretnénk itt teremteni, jó felszerelt gyermekjátszótérrel 1000 személyes szabadtéri szélesvásznú mozival és színpaddal. Ezt úgy szeretnénk felépíteni, hogy a kettőstornyú templom és a gimnázium homlokzata szolgáltatná a színpad dekoratív hátterét. Terveink között szerepel még egy halászcsárda építése a tóra néző táncterasszal.”

fortepan_211211.jpgA Budai Parkszínpad. Háttérben a József Attila (ma Budai Ciszterci Szent Imre) Gimnázium és a Szent Imre-templom. Fotó: Fortepan / ETH Zürich

1958 júliusában még javában zajlottak a másfél ezer fő befogadására alkalmas, Pálfy Ferenc, Studer Antal és Vitkovits István tervei szerint készülő rendezvényhelyszín építési munkálatai. A Népszava helyszínen járt riportere szeméthalmokról, ócska edényekről és szanaszét heverő lomokról számolt be, ám a kőművesbrigád vezetője igyekezett bizakodónak mutatkozni: úgy tudta, a függönynek augusztus 20-án fel kell gördülnie. Csakhogy nem végeztek addigra, úgyhogy 1959. május elsején adták át a Bartók Színpadot.

fortepan_173945.jpgA Bartók Színpad 1961-ben. Fotó: Fortepan / Kotnyek Antal

Az első évadban főleg színházi- és balettelőadásokat rendeztek itt ‒ a Nemzeti Színház Csodálatos vargáné, valamint a Petőfi Színház Tizenkét szék című előadásainak is tapsolhatott a nagyérdemű ‒, de sor került vidám esztrádműsorokra, nótaestekre, divatbemutatókra is. És, ahogy Galambos Dezső megígérte, szélesvásznú mozielőadásokat is megtekinthettek a lágymányosiak: alig két héttel a megnyitó után a Bartók Színpadon volt például a Kard és kocka című magyar film fővárosi premierje. A létesítmény többnyire könnyed musicaleket kínált a nyári szezon alatt, de rendszeresen fellépnek itt külföldi táncegyüttesek és revüszínházak is.

Az 1965-ben Budai Parkszínpad névre átkeresztelt rendezvényhelyszín programjának kezdettől markáns részét adták a táncos produkciók. A ghánai népi együttes, vagy a Kubai Állami Népi Együttes művészei egzotikus mozdulatokkal bűvölték el a publikumot, a Mali Állami Népi Együttes táncosai pedig Fekete ritmusok címmel mutattak be látványos összeállítást a Feneketlen-tó szomszédságában. Volt itt mexikói balett, Éjféli randevú, Marica grófnő és West Side Story, az alkotmány ünnepén elégedett kisdobosok körhintáztak a színpad előtt, 1968. május 8-án pedig itt tartották a Budapest Hanoiért elnevezésű szolidaritási nagygyűlést, és természetesen könnyűzenei koncerteket is rendeztek itt.

fortepan_2007.jpgPresser Gábor a Budai Parkszínpadon. Fotó: Fortepan

Mind közül a legnevezetesebb talán a Locomotiv GT bemutatkozó fellépése, amelyre 1971. július 28-án került sor a Budai Parkszínpadon. „Az volt a szerencsénk ‒ nyilatkozták az első magyar szupergrupp tagjai a Magyar Ifjúság 1971. július 9-i számában az első nyilvános szereplésük után ‒, hogy tudtuk, mit is akarunk csinálni. Azokat a nótákat, amelyeket itt játszottunk, közös munkával alakítottuk ki, olyan stílusban, amelyről érzésünk szerint a jövőben meg lehet majd ismerni bennünket. Ha négy olyan zenész jön össze, akiket a hasonló elképzelések már régen egymáshoz vonzottak, akkor ebből feltehetőleg kialakul valami új, más, mint amit eddig külön-külön csináltak. Mi éppen ezért alakítottuk az LGT-t: hisszük, hogy csak úgy tudunk továbblépni, fejlődni, ha azt a csúcsot, amelyet korábbi együtteseinkben, azokkal a társainkkal elértünk, szinte kiindulási alapnak tekintjük, s eddigi eredményeinkre építjük az újabb elképzeléseket.

A beatben sem mondhat le róla az ember, hogy időnként megújítsa önmagát. Mi négyen a régiek is vagyunk, akiket jól ismernek a fiúk-lányok, de újak is akarunk lenni, egyenként, s főleg így együtt, mint Locomotiv GT. Az már a hallgatóink dolga, hogy eldöntsék, ez sikerült-e?”

fortepan_2008.jpgBarta Tamás a Budai Parkszínpadon. Fotó: Fortepan

A lágymányosi koncertet végighallgató kritikus (és azóta több százezer rajongó) szerint sikerült. „Az LGT-nek ‒ írja a cikket T. I. monogrammal jegyző szerző ‒ máris saját stílusa van, érzékeny, kulturált, nagyon igényes zenét játszanak, kerülnek mindenféle olcsó hatást, és nem arra törekednek, hogy egy-egy szám azonnal sláger legyen, hanem a jó értelemben vett koncertmuzsika hívei, azé a beaté, amelyet nem elég csak úgy átengedni az embernek a fülén, hanem oda is kell figyelni rá, különben nem élvezhetjük igazán.”

Egy évvel később, 1972 nyarán ismét játszott a Loksi a Parkszínpadon, a következő években pedig a Bergendy, Gemini, a Neoton, a Syrius és Zalatnay Cini is fellépett itt.

A Magyar Rádió Made in Hungary című könnyűzenei hangversenye keretében 1978. július 1-jén Cserháti Zsuzsa, Dékány Sarolta, Harangozó Teri, Ihász Gábor, Juhász Mária, Karda Beáta, Késmárky Marika, Koós János, Korda György, Ligeti Ibolya, Mixtay Melinda, Monyók Gabi, Payer András, Sasvári Annamária, valamint Bódy Magdi és együttese, az Apostol, az M7, a Hungaria, a Panta Rhei, a Universal, az Illés, a Nautilus, a Skála Együttes, a Harmónia Énekegyüttes, illetve a Stúdió 11 koncertezett a Parkszínpadon.

1981-ben, vagyis tíz évvel a megalakulásuk után az LGT a KFT társaságában tért vissza Lágymányosra. A Magyar Hírlap újságírója, Kenessei András az 1981. július 25-i számban ezt írta a koncertről: „Fergeteges volt a dobparádé: Presser és Karácsony a hagyományos dobarzenálon, Somló két nagydobon, Solti négy üstdobon; mindenki másképp csinálta és mégis kiválóan. Meglepően dzsesszes hangszereléssel és szólókkal építették fel több számukat és ebben is egyedülállóak a hazai pop mezőnyben. Rockjaik hangzásvilága, előadásmódja pedig azt bizonyítja, hogy e régi-új műfajban ugyancsak élen vannak.”

fortepan_213705.jpgA Budai Parkszínpad. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Addigra persze a Popfesztivál is színre került a Parkszínpadon, a kilencvenes évek elején pedig az R-GO, a Moho Sapiens és az AD-Stúdió állt színpadra itt. Budapest egyik első szabadtéri színpada aztán közel fél évszázad után bezárt. A magára hagyott, tíz éven át pusztuló épület 2015-ben új funkciókkal nyitotta meg kapuit, és kellemes nyári estéken az Új Budai Parkszínpadnál is lehet könnyűzenét hallani.

Szerző: Vass Norbert

Nyitókép: A Budai Parkszínpad közönsége 1966 nyarán. Fotó: Fortepan / ETH Zürich

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készült.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr8517960188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása