Volt egyszer egy beatkorszak

„Ha egy rock and rollert kaphatnék…” ‒ Fél évszázada jelent meg Kovács Kati és a Locomotiv GT első közös nagylemeze

2024. március 11. - beatkorSzaki

fortepan_191121.jpgKovács Kati harmadik, a Locomotiv GT-vel közösen készített nagylemeze 1974 tavaszán került az üzletek polcaira. Az album megszületésének körülményei érdekesek, mert az ötlet a Hanglemezgyár vezetőitől, Bors Jenőtől és Erdős Pétertől származott.

A nagylemez felvételei 1973 végén és 1974 első hónapjában zajlottak. Az LGT egy nagyon mozgalmas és fárasztó 1973-as éven volt túl ekkor, kétszer is elutaztak az Egyesült Királyságba, sőt, Jimmy Miller producer vezetésével egy nagylemezt is felvettek Londonban a CBS és a De Lane Lea stúdiókban. 1974-re az együttesnek óriási kilátásai nyíltak az amerikai piacon is, amely – csak valószínűsítem – hogy jócskán hozzájárult ahhoz, hogy az LGT tagjai zenészként és dalszerzőként is szinte „csúcsra járódjanak”.

Ami Kovács Katit illeti, előző, 1972-ben megjelent különleges, de még egyenetlen színvonalú második nagylemezét már a Tolcsvayék és a Trióval készítette, valamint 1973-ban az NDK-ban is nekilátott felvenni egy önálló albumot, amit a Juventussal kezdtek el, de a Hungariával fejeztek be. Kovács Kati nagy népszerűségnek örvendett Magyarországon (hiszen az 1972-es táncdalfesztivált is megnyerte), de Erdősék úgy gondolták, hogy ez nem elég, valami nagyobb dobásra lenne szükség…

fortepan_190902_3.jpgA Locomotiv GT 1972-ben. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

Az, hogy a Locomotiv GT egyáltalán elvállalta ezt a munkát – meglátásom szerint – már eleve nagy dolognak számított. Hatalmas terveik voltak, jól be kellett osztaniuk az energiájukat. Sok minden más mellett talán az is szerepet játszhatott abban, hogy belekezdtek a dalok megírásába és rögzítésébe, hogy Kovács Katit – tulajdonképpen a korabeli zenészszakma teljes egyetértésében – kimagasló tehetségű énekesnőnek tartották.

A Rock and roller Presser Gábor szerzeménye és igen sodró lendületű nyitás. A Presser briliáns zongorázására alapozott bugit a szaxofonok játékosan és folyamatosan odamondogató szólama teszi végtelenül eredetivé. A lendület magával ragadó, Laux József játéka precíz, amit a basszusgitáron Barta Tamás követ. Az alap – valószínűleg a dobok, a zongora és a basszusgitár – együtt kerülhetett szalagra, melyhez Barta utólag még egy egyszerű gitártémát is hozzáadott. Az első szóló Presseré a zongorán, Barta csak a dal végén kap nagyobb teret: Chuck Berry modorában ráz egy jókorát lazán és fesztelenül.

Kovács Kati előadása egyszerűen pazar, olyan, mintha a hangszálai a következő pillanatban akár szét is pattanhatnának. Elmondása szerint az eredeti énekszólam sokkal szelídebb volt, az éneksávot az utolsó pillanatban cserélték ki erre az energiától duzzadó előadásra.

A Maradj még Somló Tamás és Adamis Anna közös kompozíciója. Némileg statikus dal, de ettől még igazán élvezetes. A kongák és a kolomp latinos ízt kölcsönöznek a hangzásnak, melyet Presser Gábor elektromos zongorája vezet. A dal legizgalmasabb pillanatai – a kiváló éneklés mellett – azok, amikor Somló Tamás hegedűjátéka felbukkan: olyan, mintha egy Leslie-szekrényen keresztül vették volna fel a szólamát. Ízlésesen kommentálja a dalt a fúvós-szekció, valamint Barta Tamás is, funkys ízű, wah-pedálos gitárszólamával.

A Szólj rám, ha hangosan énekelek velős soul-rock Presser Gábor és Adamis Anna tollából, melynek szövegét – Kovács Kati szavai szerint – valós történet ihlette: a lemez próbái közben megkérte kollegáit, hogy szóljanak rá, ha nagyon „ordítana”.

A dalt a dob és a basszusgitár vezeti, utóbbin minden bizonnyal ismét Barta Tamás játszik. A hangkép előterében hallható egy darbuka is, amely feltétlenül nagyot dob a hangzáson. Presser Gábor végig elektromos zongorán kísér, pedig a refrén talán elbírt volna egy kis Hammondot is. Ám nem éri meg bánkódni emiatt, mert a refréneket (melyeket Kovács Kati duplázva énekelt fel) a nagyszerűen megkomponált fúvós-szólamok töltik ki teljes egészében! A szólórész Barta Tamásé a gitáron. Játéka kiváló, érdekesség, hogy a későbbi USA-verzió szólóját is a Kovács Kati-változat szólójára alapozta.

A dal több változatban is ismert. Talán kétségtelen, hogy az ezen a lemezen hallható Kovács Kati előadás a legelevenebb, az LGT USA változata viszont precízebben kidolgozott. Az LGT Mindig magasabbra című nagylemezén hallható előadás viszont igazi funky, főleg, hogy Presser két remek akkord beiktatásával (egészen briliánsan) a hangzást kicsit Temptations-ihletésűvé is tette.

A Presser Gábor és Adamis Anna által jegyzett Sorsom gyönyörű dal, amely véleményem szerint nagyon eredeti – legalábbis magyar hanglemezen. A hangszerelés alapjai egészen soulosak, mintha nagy betűkkel rá lett volna írva a kottákra, hogy MOTOWN. Eddigi tudomásom szerint ezzel a világgal Magyarországon Presser Gáboron és az LGT-n kívül akkoriban senki más nem kacérkodott és a zenekar ebbéli eredményei (is) igazán jelentősek lettek.

A dal Presser tizenhatodos zongoraszólamára rétegződik. A verzék alatt Presser bal kezének játékát erősítik meg a bőgők „odalent”, ám a dal előrehaladtával azt mondhatjuk, hogy a vonósok szólamainak egésze is kiválóan kitalált, a mondanivalóhoz illeszkedően drámai.

„Sorsom, hogy utam végig járjam,
Sorsom, hogy előttem jár a vágyam,
Óóó, de ennek túl nagy az ára,
Sorsom, hogy sorsomba legyek zárva.
Jöjj, jöjj, jöjj, jöjj a fények útján,
Jöjj, jöjj, jöjj, jöjj a fények útján,
Óóó, jöjj!”

A ritmusszekció (Laux és Barta) játéka feszes, ám Barta Tamás gitárszólója egészen meghökkentő. Egy tulajdonképpeni nagy gitárgerjesztgetés az egész néhány elszórt hanggal, a szóló úgy hat, mint egy óriási érzelmi kitörés!

A dal fokozatosan bomlik ki, és Kovács Kati éneklése is egyre intenzívebbé válik. A befejezés katartikus, Kati is elengedi magát kissé. Az az érzésünk támadhat: kár, hogy a dalt idő előtt lekeverik…

A Várlak egy Presser Gábor által írt lassú blues, amelyet mintha egyenesen Kovács Kati hangjára szabott volna (és meglehet, hogy ez így is volt). A ritmusszekció mellett „csak” Presser zongorája szól, csak a bridge-szakasztól (ami akár refrénnek is felfogható) hallunk egy gyönyörű Hammond-szőnyeget. Kovács Kati talán élete legjobb produkcióját nyújtja, előadása annyira megkapó, hogy jelzőket is nehéz találni rá. A szólóének mellett Presser Gábor vokálszólamát (kérdésfeltevéseit) is hallhatjuk erősen megzengetve ‒ ami csak fokozza a dal éteri megszólalását.

A gitárszóló, amely a dalt egy fél percre visszarántja a földre, természetesen Barta Tamásé ‒ játéka érzelemmel és feszültséggel teli. Szélesebb körben is ismert történet, hogy ezt a szólót Barta azon a napon (1974. január 31-én) rögzítette, amikor elhunyt az édesapja.  

A Várlak című dalnak – véleményem szerint – csak egyetlen párja akad(hat!) a magyar könnyűzenében: hasonlóan szívszaggató és minden ízében zseniális Zalatnay Sarolta Miért mentél el? című dala, amelyet az énekesnő szintén a Locomotiv GT-vel rögzített lemezre 1971-ben – még Frenreisz Károly szaxofonszólójával.

A lemez B-oldalát a Tanítsd meg a gyerekeket című Barta Tamás‒Adamis Anna szerzemény nyitja. Már a bevezetés is izgalommal teli, hát még a zseniálisan hangszerelt és előadott funk-rock, amit ezután hallunk. A dob és a basszus játéka egyszerű, ám húzós. Ehhez jön a lyukakban Barta wah-pedálos csipkelődése, valamint Presser Gábor szellős játéka az elektromos zongorán. A hangzás teljessé tételében részt vesznek még trombiták is egy-egy jól elhelyezett hanggal, de nagyobb szerepet kap a vonószenekar is, melynek szólamai ismét Motown-ízűek. A funkos hatást kongák is erősítik.

Kovács Kati ezúttal jórészt „kényelmesen” énekel, de itt-ott azért megcsodálhatjuk, hogy tulajdonképpen bármire képes mint énekes.

„Látni tanítsd a sötétben,
Járni tanítsd az éjben,
Kérni taníts szavaddal,
Élni taníts magaddal.

Ápold, mint szép kerteket,
Örülj nagyon, hogyha szeret,
És ha felnőtt: engedd el!
És ha elhagy: szenvedd el!

Tanítsd meg a gyerekeket!
Mondd el, az élet miről szól!
Tanítsd meg a gyerekeket!”

A Szabad vagyok ismét egy Barta Tamás‒Adamis Anna szerzemény, egy igazi rock and roll. A dal Barta gitározása köré szerveződik, de Presser is igazán ízesen játszik az elektromos zongorán. A fúvósszekció ismét jelen van, a verzékben a sorok közötti bejátszásaik a Szabadíts meg című LGT-dalt visszhangozzák. A szaxofonszóló kitűnő, minden bizonnyal Somló Tamás munkája. Kovács Kati hangterjedelmének alsóbb regisztereit használja, ám az utolsó verzében „szégyentelenül” elengedi magát, olyannyira, hogy még a dalszöveget is nehezebben érteni:

„Szabad vagyok régen, életem így élem
Amióta érzek én.

Így folyik a vérem, éveim így nézem,
Amióta látok én.

Nem kell nekem semmi, engedj menni,
Ne kötözd meg két kezem!

Szabad tudok lenni, minden bűnöm ennyi,
Ezt bocsásd meg énnekem.”

LGT-történeti érdekesség, hogy a dalt 1974 nyarán az együttes is felvette készülő második amerikai nagylemezére, az All Aboardra. Akkor a számot a banda producere, Jimmy Miller énekelte, a címe Angel of Hobos volt.

A Télutó című dal ismét Barta‒Adamis kompozíció és kizárólag szuperlatívuszokban lehet róla írni. Szerzői szempontból mindenképp az egyik legkimunkáltabb Barta-darab. Az alap egy középtempós – tulajdonképpeni – blues, szabályos, de szépen megvalósított harmóniamenettel, míg a középrész kicsit rock and rollos hangulatot kap, de Barta melódiája itt is egyszerűségében gyönyörű.

Presser Gábor ismét elektromos zongorán játszik, megint csak izgalmasan, a ritmusszekció egy tömbből faragottan dörög rendíthetetlenül. Barta Tamás játéka magától értetődő, a dal elején bemutatott „húrcsipkedős” technikája pedig mesteri. De Kovács Kati előadása is fantasztikus! Ez a dal csak az övé, életművének egyik legszebb darabja.

A Szendvicsfiú, bár ismét Barta‒Adamis szerzemény, mégis Presser Gábor boogie-woogie-s zongorázására épül. Presser lazán tölti meg a dalt ‒ félelmetes egyébként, hogy ezekben az időkben mi rejtőzött a kezében… Presser játéka mellett csak a ritmusszekció ötletes és precíz munkáját halljuk, egészen biztos, hogy a fantáziadús basszusgitár-szólam Barta Tamásé. A laza gitárszólót Barta minden bizonnyal utólag játszotta rá a felvételre.

A fúvósszólamok nagyon amerikaiak (!), hasonlókat ezekben az időkben például az Edgar Winter’s White Trash lemezein lehetett hallani. Fenomenális, ahogyan Presser Gábor érezte ezt a világot, amennyire értette ezeket a hangszerelési fogásokat!

A lemezt az Eső és én című Somló‒Adamis szerzemény zárja. A hangszerelésben a főszerep Presser Gábor zongorájáé, ami mellett darbukák teremtik meg a ritmus alapot egy tíkfával kiegészítve, amely megadja a dal bossa novás lüktetését. A basszusgitár helyenként csodás díszítésekkel teli szólamát mindenképp Barta Tamás játssza, az említettek mellett már csak némi Hammonddal egészül ki a hangszerelés.

Kovács Kati előadása ismét remekbe szabott, még a dal végén hallható zongoraimprók sem tudják felülmúlni.

„Az eső ezer szöget ver rám, szöget üt a szélben síró fán,
Rám szögezi bánat-terhét, de te nem jössz, hogy levennéd,

Az eső csak hull, egyre hull…
Feketén dobol a ház falán, ablakszemek könnyeznek dalán,

Rám zárja a magány ajtaját, és te nem jössz, hogy kinyitnád,
az eső csak hull, egyre hull…

Ha a felhőt szerteoszlatnád,
mint egy virág úgy hajolnék rád…

Az eső kopog szívem helyén, sötétből rak falakat körém,
Megvakítja éjszakámat, de te nem jössz, hogy fényt lássak,
az eső csak hull, egyre hull…”

Kovács Kati és a Locomotiv GT első közös nagylemezét nehéz könnycseppek nélkül végighallgatni – és ezt nem csak hatásvadász fordulatként írom ide. Eme állításnak több oka, indoka is van!

Az első mindenféleképpen az, hogy Magyarország talán legzseniálisabb együttese készítette ezt az albumot az ország talán legkimagaslóbb tehetségű énekesnőjével. Erdős Péteréket általában jogosan bíráljuk hibás szakmai (és sokszor politikai) döntéseik miatt, ám ebben az esetben valóban hálásak lehetünk nekik. Hálásak, mert a lemezgyári vezetés szerette volna ezt a lemezt a legjobban, mégpedig azért, hogy Kovács Katit „visszahozzák az élvonalba”. Ez természetesen sikerült is, ráadásul egy olyan nagylemezzel, amely – ma már bizton kijelenthető – a magyar hanglemezkiadás történetének egyik legkiemelkedőbb alkotása lett!

A nagylemez nemcsak Kovács Kati karrierjének fontos (vagy talán legfontosabb) állomása, hanem a Locomotiv GT történetében is megkülönböztetett helyet foglal el. Ennek oka az, hogy ezen a nagylemezen volt hallható utoljára az LGT – sokak által csak „amerikásnak” nevezett – második NAGY felállása. Barta Tamás 1974 nyarán úgy döntött, hogy nem indul haza társaival, hanem Amerikában marad, más szóval: disszidál.

Ez a sorsfordító pillanat igazán tragikus, amibe az igazán szívbéli Locomotiv GT-rajongók talán nap, mint nap belegondolnak. Ettől a pillanattól kezdve minden megváltozott… nem rosszabb, nem jobb, hanem minden egyszerűen csak MÁS lett.

…és a végére marad persze még valami. Valami olyasmi, ami miatt tényleg indokolt (és talán szükséges is) néhány könnycseppet ejteni.

A nagylemezen hallható ZENE, dalszerzés, muzsikálás olyan minőséget képvisel, amitől nagyon-nagyon messze sodródott a könnyűzene műfaja. Kovács Kati hangja egy másik világból szól, más dimenzióból való Presser Gábor kivételes talentuma, Barta Tamás utánozhatatlansága, Somló Tamás keresetlensége, lazasága, valamint Laux József alkalmazkodóképessége, visszafogottsága és vibráló tehetségű kollégái felé tanúsított alázata is.

A Locomotiv GT kivételes együttes volt és Kovács Katival közösen készített lemezük egy NAGY LEHETŐSÉG kapujában örökítette meg őket.

Azokat a muzsikusokat, akiknek igazán kijárt volna az áhított világhír…

 

Szerző: Majnik László

Nyitókép: Fortepan / Szalay Zoltán

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr1818350523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása