Annak volt szerintem igazán jó élete, aki a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években tengette suhancos éveit. Virágkorát élte a rockzene, ikonikus zenekarok születtek, szárnyaltak és intettek búcsút a világot jelentő deszkáknak.

1981. Győr, Kossuth Zsuzsanna Leánykollégium. Hogy pontosan melyik napon történt, azt már elmosta az idő. Ami biztos, hogy aznap levelem jött. Az volt a szokás, hogy az érkező leveleket kirakták az előtérben egy kis asztalra. Általában tele volt ez a bútordarab. Mikor megérkeztünk az iskolából, oda vezetett az első utunk.

A negyedik ötéves terv beruházásainak időszakában, 1971. június 30-án – alig pár nappal a Lőrinci Ifjúsági Park után – nyitotta meg a kapuit a főváros negyedik ifiparkja Csepelen. A XXI. kerületi fiatalok legkedveltebb szórakozóhelyét a Belkereskedelmi Minisztérium, a Délpesti Vendéglátóipari Vállalat, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács és a KISZ központi bizottságának anyagi hozzájárulásával, mindössze pár hónap alatt alakította ki a Csepeli Kislakásépítő Ktsz. Az ötezer négyzetméter alapterületen elterülő, ötszáz négyzetméteres betonozott táncparkettel büszkélkedő intézmény extra gyorsaságú elkészítéséhez – a kommunista szombatokon végzett odaadó társadalmi munkájuk révén – nagyban hozzájárultak a helyi fiatalok is.

1980 őszén az egyik osztálytársammal a debreceni Fazekas gimitől ballagtunk az Unió Áruház felé. Az invitálására bementünk a hanglemez-osztályra, ahol a kor legjobb színvonalú fülesein lehetett belehallgatni a legújabb lemezekbe.

A május 8-án, az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramjával és a Hangőr Egyesülettel közösen meghirdetett pályázatunkban közös emlékezésre hívtunk Titeket. A 2021 őszére tervezett, a rendszerváltozás előtti magyar könnyűzene és a vizualitás kérdéseit körüljáró tanácskozásunkhoz illeszkedve ezúttal zenekarokhoz, koncertekhez vagy klubokhoz kapcsolódó tárgyakat, illetve ezekről szóló történeteket kerestünk.

Kijelenthetjük: Kraft Tamás az egyik legnagyobb fazon a roadok között. Embert nem láttam még a pályán töltött ötven év után is úgy lelkesedni a feladatért, mint Tomót. Szívügye a megszólalás, minden este arra figyel, hogy minden klappoljon. És a mai napig imádja a zenét! Érdemes személyesen ismerni, szenzációs ember, valószínűtlen figura és óriási szíve van! Boros Lajos Stage Pass című kötete előszavában meg is említi, hogy szeretett volna a magyar valóságból egy olyan szeletet bemutatni, ami semmi másra nem hasonlít, ami annyira nem tipikus, hogy az már szinte gyanús. Pedig a könyvben nincsenek kitalált történetek.

„Megpillantottunk a parton egy csodás fehér épületet, aminek a tóra nézett a terasza. Aha, mondtam a haveromnak, azt hiszem, itt jó helyünk lesz, apukám!” – idézte fel Török Ádám a Minit naggyá tevő Tátikával való első találkozást. Woodstock nyarán ez a badacsonyi bisztró lett a legnagyobb balatoni hippitanya, de azért a béke e tó fölött lebegő szigetén is előfordult olykor egy kis felfordulás.

Ómolnár Miklós ontotta a jobbnál jobb rocktörténeti könyveket a nyolcvanas évek végén. Ennek jegyében nyit ez a kötet: „Már megint egy rockkönyv.” Hála Istennek! Tény, hogy a sajtótörvény hatályba lépésével a létező szocializmus haláltusája során olyannyira liberalizálódott a lemez- és könyvkiadás, hogy kinyílt egy szelep. Már nem fékeztek semmit, a valós igények kielégítése egyre kevésbé volt kontrollálható.

Pécs kultúrája, művészeti élete mindig is inspiráló közeget jelentett a különböző könnyűzenei megnyilvánulásoknak. A változatos műfajok – pop, rock, underground/alternatív, blues, folk, dzsessz, kísérleti, elektronikus és fúziós zenék – képviselői rendszeresen teret kaptak a város kulturális kínálatában. Szerepük a többi művészeti ággal kölcsönhatásban is számottevő.

Miklóska Lajos a hazai rockélet fontos figurája. Basszusgitárosként, szerzőként, énekesként több legendás formációt erősített pályafutása során, elég csak a Radics Bélával és Demjén Ferenccel közös Sakk-Mattot említeni, vagy a Syriust és a Beatricét, de a Jézus Krisztus Szupersztár rockopera magyar nyelvű bemutatásában is fontos szerepe volt a hetvenes évek elején. „Apu” manapság a zenei élettől visszavonulva él, de a nagy sikerű, „Hogyha hallom én, minden az enyém” címmel hirdetett koncerttörténeteket közlő pályázatunk kapcsán szívesen osztotta meg velünk az emlékeit.