A negyedik ötéves terv beruházásainak időszakában, 1971. június 30-án – alig pár nappal a Lőrinci Ifjúsági Park után – nyitotta meg a kapuit a főváros negyedik ifiparkja Csepelen. A XXI. kerületi fiatalok legkedveltebb szórakozóhelyét a Belkereskedelmi Minisztérium, a Délpesti Vendéglátóipari Vállalat, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács és a KISZ központi bizottságának anyagi hozzájárulásával, mindössze pár hónap alatt alakította ki a Csepeli Kislakásépítő Ktsz. Az ötezer négyzetméter alapterületen elterülő, ötszáz négyzetméteres betonozott táncparkettel büszkélkedő intézmény extra gyorsaságú elkészítéséhez – a kommunista szombatokon végzett odaadó társadalmi munkájuk révén – nagyban hozzájárultak a helyi fiatalok is.
A nyitó estén az Olympia lépett színpadra, rajtuk kívül a kezdeti időkben sokat játszott itt a Corvina, a Cyklon, a Ferm, a Juventus, a Korong, a Nevada és a Syconor. A koncertek és táncestek mellett, vagy azok szünetében divatbemutatót, fodrászversenyt, politikai vitákat, író-olvasó találkozót tartottak, megmutathatták tehetségüket a környék amatőr színjátszósai, sőt, filmzene-diszkót, bohócparádét és kaszkadőrbemutatót is rendeztek itt.
„Nem gyengék az erősítők” – jegyezte meg a park első bulijáról a Népszabadság szellemesen, és ebből lett is aztán gond. Hiába bizonygatta ugyanis az ugyancsak a lap hasábjain megjelent, Munkásfiatalok szórakozása című cikk, hogy „(a) tervek elkészítését hosszú meteorológiái megfigyelés előzte meg.” És, hogy a Vasmunkás tér feletti széljárás irányát is figyelembe véve bástyázták körül hangfalakkal a zenekari pódiumot, hogy „a pezsgő beatmuzsika ne nagyon zavarja a környékbeli lakókat”, már a szabadtéri szórakozóhely első idényében rengetegen voltak bosszúsak a „csörömpölés” miatt.
„Sorozatban mentek a feljelentések” – emlékezett vissza az idősebb csepeliek és az Ifjúsági Park nem éppen felhőtlen viszonyára az intézményt egykor igazgató Mann Tibor „A legjobban Radics Béla zavarta őket. Bélának az volt a szokása, hogy már kora délután megjelent és elkezdett gitározni. Ő egyedül, de teljes hangerőn. Na, ez aztán végképp kiverte a biztosítékot a környék lakóinál!”
Radics Béla a Csepeli Ifjúsági Parkban. Forrás: a Rockmúzeum archívuma.
1974-ben a kerületi tanács rendelete értelmében hangterelő falat húztak fel a színpad köré, amelynek az akkoriban rezidens Beatrice, M7 és Mini is hozzájárult a költségeihez. Rajtuk kívül játszott a csepeli ifi színpadán a Bergendy, a Fonográf, a Generál, a Locomotiv GT, az Omega, a P. Mobil, a Piramis, a Skorpiónak pedig itt volt az első fővárosi koncertje, de Mann Tibor a helyi alakulatoknak is adott teret, akik a 18 és 19 óra közötti sávban léptek fel rendszerint. Az egykori igazgató elmondása alapján volt úgy, hogy két-háromezer ember gyűlt össze az amúgy kilencszáz főre hitelesített területen.
Forrás: a Rockmúzeum archívuma.
A mindössze öt forintos áron látogatható aktuális programot hirdették a kerületi tűzfalak és MAHIR-oszlopok, de a villamosokon is lehetett találkozni a Csepeli Ifipark plakátjaival. A rendezői csapat a helyi iparitanuló-iskola tanárai közül került ki, a büfében szendvics, virsli, jégkrém, fagylalt, pogácsa, üdítő és sör volt kapható harmadosztályú árakon, de sokat sejtető, hogy a konyhában állítólag inkább a kacsazsíros kenyér fogyott.
Többnyire rend volt Csepelen és fegyelem. A Tükör 1971 augusztusi beszámolója szerint a működése első két hónapja alatt mindössze két fiatalt küldtek haza a parkból a rendezők, az egyiket amiatt, hogy „gálafarmerre” cserélje a szakadt nadrágját, a másikat pedig, mert zokni nélkül érkezett.
A parkban tavasztól szeptember végéig tartott a szezon, de a csepelieknek a hidegebb hónapokban sem volt muszáj a belvárosba villamosozniuk, hiszen 1971 telén, az ÁFO bázistelepén kipofoztak nekik egy magára hagyott, használaton kívüli kultúrházat. Ebből lett a Martos Flóra ifjúsági klub, és attól fogva a hűvösebb estéken is szólt a zene Csepelen. Sokat játszott itt a Gesarol és a Hungaria, de a Tolcsvayék és a Trió közreműködésével énekelt a Martosban Koncz Zsuzsa is.
1974-ben egy közel kétszáz főt befogadni képes klubházzal is bővült az addigra a tanácstól a Radnóti Miklós Művelődési Ház irányítása alá kerülő Vasmunkás téri komplexum, vagyis a hangerő dacára – vagy éppen amiatt – egyre inkább működött a csepeli modell. 1977-ben kertmozi nyílt a park területén, és minél gyakrabban tartottak itt diszkóesteket, annál kevesebb élőzenés nap maradt.
Forrás: a Rockmúzeum archívuma.
Fontos eseményként tartják számon az amatőr zenekarok seregszemléjét, amelyet 1981 júliusában rendeztek Csepelen, de a nyolcvanas és a kilencvenes években már egyre ritkábban szólaltatták meg a „nem gyenge” erősítőket. Aztán 2003-ban elbontották a színpadot és a mozit. Azóta egy csendes park őrzi a XXI. kerület leghangosabb koncerthelyszínének emlékét.
Köszönettel tartozunk Bálint Csabának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a Rockmúzeum archívumában őrzött plakátokat.
Szerző: Vass Norbert
Nyitókép: Fortepan / Urbán Tamás
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
