1990 előtt hazánkban nem jelent meg kizárólag beat-pop-rockzenével foglalkozó periodikum. A kivételt a csupán egyetlen lapszámot megélt Poptika magazin jelentette 1982 novemberében. Emiatt jellemzően eseményekhez (koncertek, fesztiválok) kötődően, műsorfüzetként aposztrofált időszaki kiadványok kényeztették a műfaj népes rajongótáborát. A kedvenceikről szóló írásokkal és fotókkal tarkított sajtótermékek korlátozott példányszámuk és a terjesztés hiányosságai miatt csak az érdeklődők töredékéhez juthattak el. Ilyen volt a tartalmában és küllemében is rendkívül nívós Szolidarítási Rock Fesztivál című lap.

Folytatódik a Hangfoglaló Program és a Hangőr Egyesület közös könnyűzenei filmklubja a TRIP Hajón! A vetítéssorozat továbbra is a popzene és filmipar óvatos frigyének gyümölcseit veszi számba. Az Extázis héttől tízig következő alkalmán, 2019. április 11-én András Ferenc A nagy generáció című filmjét tekinthetik meg az érdeklődők. A vetítés utáni beszélgetésen a filmklub házigazdájának, Gelencsér Gábornak a vendége Csatári Bence történész lesz.

Hungaria, 1971

1971 elején a Hungaria 1967-től indult első „nagy” korszaka lezárult, a második nagylemez rögzítését követően feloszlott a zenekar. Fenyő Miklósék számára ezeket az éveket olyan, máig népszerű slágerek, mint a Csavard fel a szőnyeget vagy a Nem bújok én többé már a subába tették oly sikeressé.

Fenyő egyedül vágott neki egy új Hungaria összeállításának. Klein László (basszusgitár) kivételével – Cila már a hatvanas években játszott a zenekarban – csupa még ismeretlen zenészt vett maga köré: Szűcs Antal Gábort, azaz Totyát (gitár) és a Fekete testvéreket, Gyulát (szaxofon, ritmusgitár) és Gábort (dob).

A Búgócsiga együttes 1971 október elején lépett először a marosvásárhelyi közönség elé. Az alapító tagok közül Deák Endre és Fülöp Barna gitárosok még a középiskolában voltak osztálytársak (1967–71), majd zene, illetve testnevelés szakon a helyi Pedagógiai Főiskola diákjai (1971–74). Gáll András basszusgitáros a helybeli üveggyárban dolgozott hatórás munkaidőben, négy műszakban, Kerekes Miklós dobos pedig az alapítás idejében éppen katonának vonult be tizennyolc hónapra. Helyette átmenetileg Sikó Balázs lett a dobos.  Az együttes egy helyi vállalat főtéri klubjában kezdett játszani, az első néhány koncertet HUMMING TOP néven adták. A név Gáll András ötlete volt, aki egy angol szótárból nézte ki a szavakat. A műsor elsősorban angol és magyar nyelvű feldolgozásokból állt, a klub mellett diákfesztiválokon, gólyabálon és más egyetemi rendezvényeken léptek fel.

Vissza a hatvanas-hetvenes évekbe! Folytatódik a Hangfoglaló Program múltidéző sorozata. 2019. március 27-én Lévai Balázs vendége Soltész Rezső a Magyar Rockhírességek Csarnokában!

Az Azok a régi csibészek programsorozat a Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramjának keretében indult útjára, hogy aztán rövid idő alatt meghódítsa a könnyűzene-történeti visszaemlékezésekre fogékony közönség szívét.

1981 végén az addigi egy hazai könnyűzenei lemezmárka, a Pepita mellett két további jelent meg, a Krém és a Start. Természetesen mindhármat az állami monopóliumot élvező Magyar Hanglemezgyártó Vállalat adta ki. A befutott előadók lemezei továbbra is Pepita név alatt jelentek meg. Rétegzenék, elsősorban dzsessz kiadására vállalkozott a Krém, a Start pedig a kezdő előadók mögé állt be.

1982. május 29-én a csak pár hónapja átadott Budapest Sportcsarnokban szervezték meg a Start istállójának monstre bemutatkozását, Popmajális név alatt. Ez volt az első, fedett helyszínen tartott, egész napos rockkoncert itthon. Ennek az oka egyszerűen az volt, hogy a BS előtt más nagykoncertre alkalmas csarnok nem létezett az országban. Meglehetősen vegyes felvágottnak számított a fellépők névsora: Edda, Karthago, P. Box, Prognózis, Rolls Frakció, KFT, Ninive, GM49, Sikátor. Húzónévként az Edda szerepelt, amelynek lemezei már megjelentek és kezdő zenekarnak egyáltalán nem lehetett mondani. A hard rock vonulat közönsége természetesen ütközött az új hullámosok (jóval kisebb számú) közönségével, de szerencsére kisebb rendzavarások árán le tudott futni a rendezvény. A KFT-t és a GM49-et – mi tagadás – alaposan kipfujolta és meg is dobálta a többségi hard rock közönség. Mi több, a színpadi bukás halvány hangzó nyomai az egyik megjelentetett kiadványon is megtalálhatóak. A rendezvény nevében foglalt popműfaj képviselői egyébként nem fordultak elő a színpadon.

A Swetter a Ki mit tud?-on (1988)

1962 és 1996 között tíz adássorozatot élt meg a legendás tehetségkutató sorozat. A rendszerváltás előtti utolsó Ki mit tud? 1988-ban volt, előtte öt évvel rendezték az azt megelőzőt. A most tárgyalt esemény abból a szempontból is különleges volt, hogy három miskolci pop-rock együttes is bejutott az elődöntőbe. Közülük a Swetter képviselte a várost a döntőben, ahol másodikok lettek. Az ő történetükön – milyen lehetőségekkel, akadályokkal kerültek szembe a tehetségkutató kapcsán – keresztül próbáljuk meg érzékeltetni a kor tüneteit. Heffner Attila gitáros-szerző és Udvadi-Lakos Márton dobos nyilatkozott élményeikről és arról, mi is az a „népi metál”.   

Hímer Bertalan Paya:
Milyen státuszban volt a zenekar a Ki mit tud? idején? Nézzük át röviden az addigi előéletét, sztoriját!

Heffner Attila:
A Swetter zenekart 1980-ban alapították. Kázsmér Kálmán (gitár), Farkas Tamás (orgona, ének) és Nagy Gábor (dob), én egy év múlva kerültem be, akkor Kálmán már nem játszott ott. Ekkor tizennégy-tizenöt éves kamaszok voltunk mindannyian. Miskolcon a Régiposta utcában próbáltunk, „Ordas” Tomival írtuk a dalokat, újhullámos stílusban nyomtuk, már voltak koncertjeink is. Később, 1983-ban, Nagy Gabi dobossal „elhagytuk” Tamást és a zenei stílust, valamint a próbahelyet is, és Nagy Sándor basszusgitárossal, Jánosi Judit énekessel együtt, négyesben kezdtünk bele a saját rockos stílusunkba. Jutka énekhangja nagyon komoly volt, húzott minket a profizmus irányába. Ezután érkezett a csapatba Heiszmann Ildikó „Szepi”, aki billentyűs és másodénekes lett, valamint a szerelmem.

Folytatódik a Hangfoglaló Program és a Hangőr Egyesület közös könnyűzenei filmklubja, ezúttal a TRIP Hajón A vetítéssorozat a popzene és filmipar óvatos frigyének gyümölcseit veszi számba. A szervezők a vetítés után pedig a korszakról, a fiatalságról, a könnyűzenéről és természetesen a filmekről szóló beszélgetésre is marasztalják a résztvevőket.

Az Extázis héttől tízig következő alkalmán, 2019. március 21-én a Szerelem első vérig című filmet tekinthetik meg az érdeklődök. A vetítés utáni beszélgetésen a filmklub házigazdájának, Gelencsér Gábornak a vendége Dobray György, a film rendezője lesz.

Vajon ki emlékszik ma az első magyar dzsesszrockegyüttes nevére? Egy méltatlanul elfeledett zenekar története következik.

A Winkelmayer Brasst 1969 végén alapította névadója, Winkelmayer József fúvós, billentyűs multiinstrumentalista, aki addig az Olympia együttes oszlopos tagja, sőt zenekarvezetője volt. A hattagú csapat új színt hozott a magyar klubéletbe, dzsessz-rockos, soulos, funky-s hangzásával, amely Winkelmayer zenei elképzelései szerint alakult ki. Mindvégig ő volt nemcsak a szervező, hanem a művészeti vezető és a teljes repertoár hangszerelője is. A további alapító tagok Fodor Sándor (dob), Ivanov Péter (gitár), Jakab György (zongora, orgona), Nyári Elek (basszusgitár) és Tóth János (szaxofon) voltak. A pályakezdő Jakab Györgynek ez volt az első komolyabb zenekara, ahol az első saját szerzeményeit (M7-es országút, Fuvola Blues, Desszert) is jegyezte. Végül nem vált belőle dzsesszzenész, hiszen 1971 végétől a Neoton oszlopos tagja lett. 

Az Illés-együttes Az oroszlán ugrani készül című film főcímzenéjét játssza

A filmgyártás speciális szegmense volt a kádári-aczéli kultúrpolitikának, s ez különösen igaz a könnyűzenével foglalkozó filmek készítésére. A korabeli viszonyokra visszaemlékező zenészek bizonyos fokú szabadságot érzékeltek ebben a szférában, ami több színtéren is nyomon követhető. Egyrészt figyelemre méltó, hogy a filmekben szereplő művészek úgy érezték, dalaikat kisebb ellenállást leküzdve adhatják elő mozgóképen, mint hogy nagylemezre kerüljenek vagy rádiófelvétel készüljön belőlük. A Miért hagytuk, hogy így legyen? című Illés-szám keletkezésére Bródy János így emlékszik: „Ennek a számnak a létrejötte Az oroszlán ugrani készül című filmhez kapcsolódik. A rendező Révész György kért fel, hogy írjunk egy dalt a filmhez, és sikerült megállapodnunk abban, hogy szabad kezet kapunk. Ez fontos volt, mivel tudtam, hogy a számot így nem kell máshol engedélyeztetni, az kizárólag a filmrendező felelőssége.”[1]