Különösebb feltűnés nélkül egy citromsárga-piros borítós kislemez került a romániai boltok polcaira 1974-ben (45-STM-EDC 10.393). Ez volt a Metropol együttes első önálló bemutatkozása hanglemezen – egyben az első magyar rocklemez Erdélyből. Készítsünk egy pillanatfelvételt: hol tartott ez az együttes és vele az erdélyi magyar rockzene ekkor?
1980-ban egy teljesen ismeretlen rockzenekar jelentkezett ORI-vizsgára. Salgótarjánból érkeztek, a különös hangulatú Fanyúl nevet viselték, és saját szerzeményekből álló műsoruk az itthon kevésé ismert és elismert west coast stílust követte.
A fellépés olyan remekül sikerült, hogy akkoriban kivételes módon elsőre állandó működési engedélyt kaptak. Csanády Lajos elvtárs gratulációja mellett közölte is a zenekarral, hogy ilyesmi az ORI fennállása óta mindeddig nem történt meg, hiszen még ismert együttesek is nem egyszer csak ideiglenes, határozott terminusra szóló engedély birtokában játszottak. Csanády elvtárs egy rádióriportot is megszervezett azon melegében, amelyre a Kossuth Rádió zenés Panoráma műsorában került sor. Kell-e ennél jobb belépő a honi pop-rock dzsungel világába?
A Magyar Rádió döntéshozói 1988-89-re felismerték a KISZ által már sokkal korábban működtetett modellt, miszerint a rockzenének óriási a mozgósító ereje van, és a kiemelkedő rockzenész egyéniségekre több generáció is példaképként tekint. Elhatározták, hogy indítanak egy drogprevenciós műsort, ami a tinédzserek más problémáival is foglalkozik. Először Földes Lászlót, Hobót (Hobo Blues Band) kérték fel a műsorvezetői feladatra, aztán, mire elindult a Garázs című sorozat, Nagy Feró került a mikrofon mögé a stúdióban.
Pajor Tamás a Rock térítő című filmben
Jóllehet a kortárs magyar film és a popzene a hatvanas évek második fele óta érintkezett egymással, a nyolcvanas évek elején azonban minden korábbinál intenzívebben találtak egymásra. Ebben az időszakban alapvetően három, egymástól karakteresen elváló irányzatot figyelhettünk meg.
Rozsnyay utca–Lomb utca sarok, Láng Művelődési Központ (1978)
A ma főleg irodaházaknak otthont adó XIII. kerület a 19. század második felétől fontos ipari központnak számított. Itt alapított gépjavító műhelyt 1868-ban Láng László, az intézmény pedig a nagyipari fejlődés hullámában a századfordulóra a világszínvonalú, gőzgépeket gyártó Láng Gépgyárrá nőtte ki magát. Az egyre bővülő gyár keretei közt az 1930-as években előbb tisztviselői sportkör alakult, majd létrejött a Láng Kultúrház, ahol a tulajdonos támogatásával dalárda, szimfonikus zenekar, könyvtár és színjátszó csoport is szerveződött. A II. világháború után művelődési otthon néven, de változatlan tevékenységi körrel működött tovább a kultúrház, még több amatőr művészeti együttest vonva az égisze alá. Az ötvenes években a brigádmozgalmak hatására fokozódott az ismeretterjesztő tevékenységek mennyisége is, olyannyira, hogy 1968-ra, a gyáralapítás 100. évfordulóján átépítésekre volt szükség, mert az angyalföldi kultúrház kinőtte az addigi kereteit.
A magát mostanában „hangépítésznek” és „kertembernek” nevező nép- és világzenész a táncházmozgalom hőskorában kezdte zenei pályáját az Orfeo együttesből átalakult Vízöntőben, illetve a Kolindában, hogy később, egy új, immáron klasszikussá váló felállással működő Vízöntővel majd másfél évtizedes, páratlan pályafutást fusson be, majd szabadúszó zeneszerzőként és az Etnofon Zenei Társulás vezetőjeként (emellett kiadóvezetőként, fesztiválszervezőként és újabban rádiós szerkesztőként) képviselje továbbra is az általa folktemporainnek elnevezett zenei szellemiséget.
Folytatódik a Hangfoglaló Program és a Hangőr Egyesület közös könnyűzenei filmklubja, ezúttal a TRIP Hajón A vetítéssorozat a popzene és filmipar óvatos frigyének gyümölcseit veszi számba. A szervezők a vetítés után pedig a korszakról, a fiatalságról, a könnyűzenéről és természetesen a filmekről szóló beszélgetésre is marasztalják a résztvevőket.
Az Extázis héttől tízig következő alkalmán, 2019. február 21-én Koltay Gábor István, a király című filmjét tekinthetik meg az érdeklődök. A vetítés utáni beszélgetésen a filmklub házigazdájának, Gelencsér Gábornak a vendége Jávorszky Béla Szilárd, zenei szakíró, zeneszociológus lesz.
Berkes Gáborral és Geszti Péterrel folytatódik a Hangfoglaló Program múltidéző sorozata. Az Azok a régi csibészek címre keresztelt programsorozat a Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramjának keretében indult útjára, hogy aztán rövid idő alatt meghódítsa a könnyűzene-történeti visszaemlékezésekre fogékony közönség szívét. A beszélgetések célja, hogy első kézből közvetítsenek ismereteket a hazai pop-rock legendáriumáról, a zeneiparról és az ifjúsági kultúráról.
A későbbi Kultiplexnek otthont adó ferencvárosi ház hosszú kulturális múltra tekintett vissza: az épület első világháború előtt bérháznak készült, de itt működött a Tanítók Otthonának kultúrszínpada és a Pedagógiai Filmgyár is. 1937-ben Bauhaus stílusban felújították, funkciója egyre inkább mozi lett (ekkoriban Kultúr Színpad Mozgó, Kultúr Mozgófényképszínház és Kultúr néven futott). 1959-től a Kinizsi mozi, 1989-től pedig a Blue Box mozi nevet kapta, mígnem 2000-től az új székhelyet kereső Tilos Rádió költözött a nem túl sikeresen működő mozi helyére. Az intézmény ekkor változott Kultiplexszé, ami az ekkoriban elterjedő multiplexekkel szembehelyezkedő, művészeti elköteleződést hirdette.
A jeles zenész-mérnök felmenőkkel büszkélkedő, Martin György-díjas Vavrinecz András, zenész, népzenekutató és népzenetanár 1954-ben, Budapesten született. Első gyűjtőélményét hatévesen Somogyacsán szerezte népzenekutató apai nagybátyja jóvoltából. A zuglói I. István Gimnáziumban érettségizett, majd 1977-ben bányamérnöki oklevelet kapott a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. Viszonylag rövid ideig maradt a mérnöki pályán, mert felmenői némelyikéhez híven végül a zenei pálya vonzotta magához. Első erdélyi útja a hetvenes évek elején nagyjából a táncházmozgalom elindulásának idejére esett, később a mozgalom tevékeny részesévé, alakítójává vált. Erdélyi élményeinek és Kallós Zoltán atyai biztatásának hatására 1975-től már hivatásszerűen foglalkozott népzenével: prímásként, illetve neves zenekarok vezetőjeként. Nyolc évig a Honvéd Művészegyütteshez tartozó Hegedős zenekar prímása volt, majd az 1990-es évek végétől az Állami Népi Együttes zenei vezetését vállalta magára. Szervezői és szerkesztői munkássága mellett fáradhatatlan népzenegyűjtő, az egykori magyarlakta területeken nehéz olyan térséget találni, ahol nem fordult meg. Számos népzenei lemezen, kazettán működött közre zenészként, szerkesztőként, gyűjtő-közreadóként, illetve zenei rendezőként. Mára a magyar népzenekutatás egyik legavatottabb szakértője hazánkban. Jelenleg a Hagyományok Házának zenei könyvtárosaként és a Nyíregyházi Egyetem művésztanáraként a népzene iránt érdeklődő újabb nemzedékeknek adja át tudását.