A rock and roll Hungaria mindent vitt  a nyolcvanas évek első felében. Éveken át a házibulik csúcspontja volt a Hungaria-számok blokkja. Így természetes, hogy az egyik legmagasabb lemezeladási mutatóval dicsekedhetett a zenekar. Sokszázezer példány kelt el a Rock and Roll Partyból, a Hotel Mentholból és az Arénából, mely lemezek ma sem számítanak különösebb ritkaságnak. Kevésbé ismert, hogy a Hungaria hosszú – és nem csak a rock and roll-korszakból álló – történetéhez érdekes sztorijú lemezkiadványok is kapcsolódnak. Most a második nagylemezüket nézzük meg közelebbről.

Amikor 1983-ban a Solaris együttes a Hungaroton P stúdiójában, illetve a Magyar Rádió 6-os stúdiójában felvette a Marsbéli krónikák című bemutatkozó lemezét, a fiúk nem gondolhatták, hogy műfajuk, a progresszív rock pár év elteltével világhírűvé váló, örökbecsű gyémántdarabját csiszolták ki. Már az 1990-es évektől hivatkozási pontnak számít ez a lemez nemcsak a hazai, de a külföldi progrock rajongói körökben is. Hatásához képest az albumnak nem született túl sok kiadása, ezeket mutatjuk most be.

Vissza a hetvenes-nyolcvanas évekbe!

Szigeti Ferenccel és Takáts Tamással folytatódik a Hangfoglaló Program múltidéző sorozata. A sorozat célja, hogy első kézből közvetítsen ismereteket a hazai pop-rock legendáriumáról, a zeneiparról és az ifjúsági kultúráról. 

Részlet a Rám csaj még nem volt ilyen hatással című filmből

Az 1980-as évek végének két emblematikus budapesti szórakozóhelye mindenképpen volt: a Fekete Lyuk és a Tilos az Á. A korszakban – illetve pár évvel később – készült két játék- és egy dokumentumfilm részben ezeken a helyszíneken játszódik: a Fekete Lyukat Dér András alkotása, az Árnyékszázad, a hely közönségét Dettre Gábor és Varga Ágota dokumentumfilmje, A holnap érdeklődés hiányában elmarad jelenítette meg.[1] A Tilos az Á pedig a fiatalon elhunyt Hazai Attila íróhoz is köthető emblematikus filmben, a Rám csaj még nem volt ilyen hatással című alkotásban kapott szerepet.

E filmek a mából nézve leginkább azért érdekesek, mert már letűnt közösségi tereket, előadókat, kultikus figurákat jelenítenek meg. A zene szerves része az alkotásoknak, nem csupán illusztrációként van bennük jelen. Sőt, a bemutatott közegek a zene nélkül tulajdonképpen értelmezhetetlenek lennének. Fontosak az említett filmek amiatt is, mert voltaképpen forrásértékkel bírnak a korszakot – még közelebbről annak könnyűzenéjét – illetően. Igaz, a Fekete Lyukról nemrégiben kerültek napvilágra állambiztonsági jelentések,[2] ami azonban az 1990-es évek elejének underground színtereit illeti, írásos források tekintetében azokról sajtóforrások és visszaemlékezések állnak elsősorban rendelkezésünkre. Azért is van tehát nagy jelentősége e filmeknek, mert dokumentálják a korszak fontos földalatti helyszíneinek légkörét.

Az Extázis héttől tízig következő alkalmán, 2019. május 23-án Tímár Péter Moziklip című filmjét tekinthetik meg az érdeklődők a TRIP Hajón. A vetítési utáni beszélgetésen a filmklub házigazdájának, Gelencsér Gábornak a vendége a film rendezője, Tímár Péter lesz.

Romániában sosem volt olyan széles körben divatos a rockzene, mint itthon. Ezért van az, hogy az erdélyi magyar zenei színtéren létezett néhány rockegyüttes többnyire szerény keretek között működött. Ez jellemezte a T. Vox pályafutását is.1977-ben Csíkszeredában Székely György zenetanár alapította a zenekart. A név egyszerűen Erdély Hangját jelenti latinul, amint azt néha teljes alakjában is használták fennállásuk során, hiszen a nevek között a Vox Transilvaniae, a Vox–T és a Vox T'77 változatok is előfordulnak.

1988-ban első nagylemezének örvendhetett a Vágtázó Halottkémek. A kaotikusságában is jól átgondolt, rögtönzésekből álló indulatzenét punknak igazából csak jobb híján minősítették annak idején. A Halottkémek sámánzenéje itthon és Európa-szerte is egyedi jelenség volt. A sokféle törekvést megjelenítő hazai alternatív  színtérnek meghatározó csapata volt a VHK, mely ebből a körből elsőként jutott kompromisszummentes lemezszerződéshez, amit a nyugatnémet Von Unten Sonic Boom kínált fel, Dietmar Lupfer producerkedése mellett.

Folytatódik a Hangfoglaló Program talkshow-sorozata. 2019. április 23-án Lévai Balázs vendége idősebb és ifjabb Novai Gábor lesznek a Magyar Rockhírességek Csarnokában!

Az Azok a régi csibészek programsorozat a Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramjának keretében indult útjára, hogy aztán rövid idő alatt meghódítsa a könnyűzene-történeti visszaemlékezésekre fogékony közönség szívét. A sorozat célja, hogy első kézből közvetítsen ismereteket a hazai pop-rock legendáriumáról, a zeneiparról és az ifjúsági kultúráról.

Ezúttal azonban nemcsak a múltról, hanem a jelenről is szó esik, hiszen Lévai Balázs házigazda vendégei Novai Gábor és fia, Ifj. Novai Gábor lesznek.

A Garabonciás együttes Temesváron alakult meg, magyar zenészekből, magyar nyelvű country-rock repertoárral. A zenekarvezető Csutak István volt (ének és gitár), az alapító tagok Antal Imre (dobok), Fogarasi Ildikó (basszusgitár, ének) és Vasiu Tibor (gitár), később pedig Szabó Attila (billentyűs hangszerek) csatlakozott.

Az együttes „társult” szövegírója Kinde Annamária nagyváradi költő volt. Nagy súlyt fektettek a minőségi szövegekre. Paulik Hilda elemzése szerint: „A kesernyés hangvételű társadalomkritika, a rezsim elleni lázadás, illetve egy-egy jellemző, általános érvényű igazság vagy hangulat megragadásának képessége volt az, amiért e szövegek elnyerték a zenekar, majd később a közönség tetszését.”

Szabó Gábor dzsesszgitáros fiatal zenészreménység volt, amikor 1956 végén családjával együtt elhagyta az országot. A hetvenes évek elején az Egyesült Államokban élvonalbeli zenésznek számított, aki sikeres szólólalbumok sorát jelentette már meg. Latinos, popzenés áthallásai a dzsesszben a mai világzenével rokonítják gitározását. Eredetisége átütő erejű volt a hatvanas évek második felében. Itthon azonban teljesen ismeretlen maradt, még a szakma köreiben is csak kevesen ismerték művészetét.