A rock and roll Hungaria mindent vitt  a nyolcvanas évek első felében. Éveken át a házibulik csúcspontja volt a Hungaria-számok blokkja. Így természetes, hogy az egyik legmagasabb lemezeladási mutatóval dicsekedhetett a zenekar. Sokszázezer példány kelt el a Rock and Roll Partyból, a Hotel Mentholból és az Arénából, mely lemezek ma sem számítanak különösebb ritkaságnak. Kevésbé ismert, hogy a Hungaria hosszú – és nem csak a rock and roll-korszakból álló – történetéhez érdekes sztorijú lemezkiadványok is kapcsolódnak. Most a második nagylemezüket nézzük meg közelebbről.

Mint szépreményű beategyüttes, 1967-től pár év alatt villámkarriert futottak be. Az Illés–Metro–Omega alkotta „szentháromságon” kívül először a Hungaria vehetett fel nagylemezt, mely 1970 nyarán Koncert a Marson címmel jelent meg. A bemutatkozás nagy sikert aratott, így azon melegében újabb albumra kaptak lehetőséget. 1971 elején vették fel a második lemezt, mely dalaiban egyre inkább rockos, pszichedelikus hangzás érvényesült, betetőzve a már az első lemezen hallható irányvonalat. Az új albumnak Fenyőék a Tűzveszélyes címet adták, és egy szép borítófotót is csináltattak hozzá. Sajnos, a zenekar közvetlenül a felvételek után feloszlott (az újjáalakulásról szólt a Hungaria – a hardrockzenekar című cikk). Ekkor a hanglemezgyár úgy döntött, hogy saját, egyedi borító nélkül, csak gyári egyenborítókban fogja forgalmazni a lemezt. Ez a gyakorlat az MHV-nál csak a hetvenes évek elején és csak néhány kiadványnál fordult elő. (Más, kelet-európai országok lemezcégeinél sokkal gyakoribbak voltak ezek a jellegtelen nagylemeztasakok, a krónikus nyersanyaghiány és a szervezés kuszasága miatt.) Nyilvánvalóan a rockzenei kiadványok 1971–72-es átmeneti visszaszorításával is összefüggött a borító költségeinek levágása, hiszen hasonlóan járt a Bergendy a Beat Ablak című albumával, valamint a Tolcsvayék és a Trió is a bemutatkozó lemezükkel. A Hungaria-lemez az eredeti címét is elvesztette, így a borítón és a lemezcímkén is egyszerűen csak a zenekar neve szerepelt.

Végül háromféle borítóban lett kiszállítva az anyag a hazai boltokba, ezek a borítók viszont azonos gyártmányú lemezeket rejtettek. Egy negyedik, cirill betűs (!) borítóváltozat pedig exportra készült.

Az egyik változat első borítóján egy aranyszínű, erezetes napkorong látható, a másodikén egy lány grafikája mikrofonnal, a harmadikon pedig kilenc mezőben egy-egy éneklő száj. Az exportlemezeken pedig egy virágos rét tűnt fel. Különössége ennek a megoldásnak, hogy ezeket az egyenborítókat fajtánként összesen csak két-három kiadványon használták fel. Így például a napkorongos tasakba a Hungarián kívül csak a Charley nénje c. operettlemez lett csomagolva.

A Hungaria című album utóéletéhez hozzátartozik, hogy bár készítésének idején elsikkadt és nem lett sikeres, ma már itthon és külföldön is nagy becsnek örvend, nemcsak mint ritkaság, hanem mint a korai pszichedelikus rockzene egyik hazai gyöngyszeme.

Szerző: Kovács László (Moiras Records)

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.