Az ember életében a tíz és tizennégy éves kora közötti időszak a legfurább. Akik egy-két hónappal korábban kezdenek érni, ekkortájt elképesztően nagynak és felnőttesek tűnnek. Vezérbika természetesen mindenkit megelőzött, biztos ezért is lett ő a vezérbika.
Fekete kalap és fekete szemöldökök – egy kávé Zalatnay Cinivel
A hősöm és én
A négyeshatost várom a Margit híd, budai hídfőjénél, jön át a zebrán egy lány. Morcos, és két copfba van fogva a haja. Kockás maxi kabátban van, a fején nagy kalap. Igen, ez ő. Nem hiszem el. Megáll előttem, azt kérdezi, mennyi az idő. Erősen festett szemeibe nézek, háromnegyed egy, mondom, erre elnyílik a szája és felszaladnak az ívesre szedett szemöldökei.
A Kereszteslovag cseresznyéje
A hősöm és én
Lassan a városszéli ABC teljes személyzete minket figyelt. Szúrós tekintettel, kitartóan, miután jó tíz perce tanácstalanul álldogáltunk az italos részleg előtt. Talán nem minden előzmény nélkül tették. A közeli művelődési házban rendezett nyári koncertek előtt többnyire ezen a helyen szerezték be a fiatalok a zene teljes átéléséhez állítólag nélkülözhetetlen szeszes italokat. És valljuk be, nem mindig tartotték szem előtt a Tízparancsolat, Hetedik cikkelyét. Ne lopj!
Amikor foci közben rám lépett Hobo…
A hősöm és én
A múlt évben már megírtam a megismerkedésünk eseményeit, ami egy régvolt Dinamit-koncerten történt. A mostani írásom a férjem története, ezek az ő szavai, csupán én fogom a tollat.
Kicsi lány ‒ Az emlékek lehetnek szépek, de sohasem egészek
A hősöm és én
Akkor fejeztem be a nyolcadik osztályt és ősszel töltöttem a tizenötöt. Kezdtem a gimnáziumot. De előttem állt még az egész nyár ‒ minden csodájával és varázslatával. Tele voltam álmokkal, reményekkel, várakozással.
Aki mindig tudott szeretni, ha pedig hibázott, jóvá tudta tenni – Révész Sándor születésnapjára
Ezt én választottam
„Magam és köztem állok én.” (Hamvas Béla)
„A rockzene a lázadás szabadsága volt, az ezt követő életem pedig az elfogadás szabadsága.” (Révész Sándor)
Érdekes (ön)vizsgálat a rajongás természetrajza: életkoromból fakadóan még sikerült elkapnom a magyar rockzene aranyidőszakának utolsó éveit, így például 1977 nyarán éltem át először Piramis-koncertet testközelből. Korosztályom imádta a rockzenét, ügy volt számunka, a legfontosabb az akkori életünkben. Páran maradtunk csak, akiknek ma is az maradt.
Beatlányok a Naposparton – magyar sikerek az Arany Orfeusz Dalfesztiválon
Ez a sorozat a szocialista tábor három talán legfontosabb és legnagyobb nemzetközi dalfesztiváljának állít emléket, a részt vevő magyar előadók lemezen megjelent dalainak bemutatásával.
„Átfestették a tűzfalat, megkoptak a jelszavak” ‒ Nemzedékváltás a nyolcvanas évek elején (2.)
Az első részben történelmi véletlenszerűségről és a Kádár-kor enyhüléséről írtam. Az utóbbi azonban nem mindenki számára volt olyan egyértelmű és kézzelfogható. Azokat a ma már klasszikusnak számító underground bandákat, mint a Kontroll Csoport, az Európa Kiadó, a Balaton vagy a VHK, hellyel-közzel békén hagyták, bár nagy teret nem engedtek nekik.
A rockdiktátor és a protéziscsattogtatók – Nemzedékváltás a nyolcvanas évek elején (1.)
Nehéz elképzelni zenében és stílusban annyira távol álló nótákat, mint a norvég A-ha zenekar Take On Me című száma és a magyar A. E. Bizottság Szerelem című dala. Pedig mindkettőt az új hullám, vagyis a new wave kategóriába soroljuk. Ha mindezt kiegészítjük azzal, hogy a New Musical Express (NME) 1981 januárjában megjelent cikkében a Beatricét is a műfaj képviselőjének titulálta, akkor talán megértjük, miért ez az egyik legszélesebb szcéna a zenetörténelemben.
Amikor Kovács Kati németül kérte az esőt – magyar sikerek a drezdai dalfesztiválon
Ez a sorozat a szocialista tábor három talán legfontosabb és legnagyobb nemzetközi dalfesztiváljának állít emléket, a részt vevő magyar előadók lemezen megjelent dalainak bemutatásával.