A Mini együttes (Tabán, 1972)

Török Ádám a hazai dzsessz-blues-rockélet legendája tavaly töltötte be hetvenedik életévét. A fuvolista-énekes-zeneszerző 1948. január 12-én született Budapesten. Gyerekként tanult meg fuvolázni, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz-tanszakának előkészítőjére járt. 1965-ben kezdett el zenekarozni, még gimnazistaként. 1968-ban alapította meg a progresszív dzsessz-rockot játszó Mini együttest, mely a magyar színtéren, ebben a kategóriában a legismertebb és legsikeresebb csapat lett. A zenekar 1971-ben teljesen megújult, Ádám mellett Papp Gyula billentyűs, Német „Nemecsek” Tamás dobos, és Nagy István basszusgitáros alkotta a Minit. Az új formáció tavasszal már az Illéssel koncertezett egy ORI-műsorban, arról a koncertsorozatról tavaly decemberben jelent meg nálunk egy írás. Az újszerű, bonyolult zenéjük ellenére országosan ismertek lettek. 1971 nyarán, az Illés-turnét követően az LGT-vel léptek fel, most ezt az időszakot elevenítettük föl Ádámmal. 1972-ben sikerrel játszottak Keith Jarrett előtt a Videoton Interjazz Fesztiválon, és még ebben az évben a Hanglemezgyár megbízást adott nekik két kislemez elkészítésére, ezeken a Gőzhajó, a Délelőtt, a Halványkék gondolat és a Ne félj című dalok szerepeltek. Nagylemez készítésére ebben az időszakban nem kaptak lehetőséget. A csapat ekkor a Syrius mellett a magyar rock legszínvonalasabb zenéit játszotta. 1973 elején újabb kislemezük jelent meg, ezen a Sirályok és a Kereszteslovag szerepelt.

Hímer Bertalan Paya:
Előző alkalommal az Illés-Mini turnéjáról beszélgettünk. Akkor már említetted, hogy az LGT is felkért titeket játszani.  Az LGT 1971 áprilisában alakult.  Mikor jött tőlük a felkérés, már az Illés-turné alatt vagy csak utána?

Török Ádám:
Az első buli júniusban volt az LGT-vel. Már az első koncertjükön, Devecseren is mi játszottunk előttük. Lauxék kiválasztottak minket, hallottak az Illésékkel. Játszottunk az Erkel Színházban és egyéb kiemelt helyszíneken is, marhára berobbantunk a köztudatba. Egyébként azért volt jó a Minit felléptetni akkoriban, mert teljesen más zenét játszottunk, mint a korabeli zenekarok. Gitár nélkül, progresszív rockzenét, magas színvonalon.

Hímer Bertalan Paya:
Az LGT azért jobban illett hozzátok zeneileg, mint az Illés.

Török Ádám:
Persze, hogyne! Az LGT kimondottan rockzenekar volt, az Illés pedig mindig is egy beategyüttes, de abból a legjobb Magyarországon. Az LGT egy zseniális rockbandaként indult, gitár-, Hammond-, szaxi- és basszusszólókkal, minden volt ott, hisz kiváló hangszeresek jöttek össze a zenekarban. Ugyanúgy, mint nálunk! Mi már ismertük egymást Frenreisz Karcsival az éjszakából, a belvárosból. Marha jól indult a közös meló a turnén is.  Az első buli Devecseren volt, a második pedig, úgy emlékszem, hogy június vége felé az Ifipark színpadán. Az volt az LGT budapesti bemutatkozó bulija, ahol mi voltunk a backing group, és büszkén mondhatom, nagyon nagy sikerünk volt nekünk is.

Hímer Bertalan Paya:
Merre jártatok velük? Illetve, tudod, hogy mennyit koncerteztetek abban az időszakban együtt? A Tabán is akkoriban indult el.

Török Ádám:
Az első időszakban, 1971-ben szerintem tizenöt-húsz közös buli volt. Akkor csak ez a Park színpados fellépés volt nagyobb kaliberűnek mondható. Utána, 1972-ben, már több közös koncertünk volt velük. Legalább harminc bulit toltunk le együtt! Abban az évben már köztük volt a legfontosabb is, ami aztán hosszú éveken keresztül legendás koncertsorozattá avanzsált: együtt csinálnunk meg a Tabánt. Piciék lejöttek 1972 tavaszán a Bem rakpartra, én akkor javasoltam a művelődési ház igazgatónőjének, hogy május 1-jén az LGT legyen a fellépő, és mi. 1968-ban indult ott el a fesztiválozás, de velünk teljesedett ki, és így lett hagyománya. Akkor megcsináltuk az első közös május elsejét. 1987-ben volt az utolsó abban az érában, utána csak tíz év múlva jött a következő. Én szerencsére még mindig benne vagyok a programban!  Az akkori ingyenes bulik a szabadságot jelképezték annak a generációnak. Az egész Woodstockra hasonlított, és komoly meglepetés volt, hogy engedélyezték ezeket a fesztiválokat. Mai tudással felfoghatatlan, hogy megengedték az akkori hatalmasságok, a gondolatrendőrség, hogy mi játsszunk ott a fiataloknak. És ugye ez még mindig tart, mostmár lassan ötven éve így van, és szerencsére újra hatalmas sikerrel működik. Tehát, az én ötletem, hogy a Tabánban május 1-én legyen buli,  elég maradandónak bizonyult.

A Mini együttes (Tabán, 1972)

Utána vagy előtte – ezt már pontosan nem tudom –, mindenesetre 1972-ben volt egy Erkel Színházas közös fellépés is. Mini–LGT, hatalmas siker, telt ház. Előtte volt a Kisstadion, 1972 nyarán, és ott már szerepelt Zalatnay Cini is, akit mi kísértünk ott. Azon a helyen játszottuk először a Vissza a városba dalunkat, aminek hatalmas sikere lett.

Hímer Bertalan Paya:
Volt egy New Musical Express-cikk is 1972 augusztusában. 

Török Ádám:
A New Musical Express-cikk csak fénymásolva van meg.  Nagyon jókat írnak benne az LGT-ről, Ciniről, és rólunk is. Angliából iderepült az újság tudósítója, és elájult, hogy vannak itt ilyen kaliberű zenekarok.

A New Musical Expressben megjelent cikk

Hímer Bertalan Paya:
Beszélt is veletek a tudósító, vagy egyszer csak értesültetek, hogy volt egy ilyen megjelenés?

Török Ádám:
Cinivel és Karesszal beszélt, ők tudtak már akkoriban angolul. Velem nem beszéltek, de jókat írtak rólunk is, ez volt nekünk a nagy kiugrás időszaka. 1972-ben csináltuk az első rádiófelvételeket, arra az LGT-sek kölcsönadták a nagy Hammond orgonájukat. Vagyis, Pici adta kölcsön Gyulának, és külön érdekesség, hogy a Ne félj című számban, a rádióban, velük lett felvéve a vokál! Frenreisz Karcsi és a Presser Pici énekelnek abban a csodás szerzeményben, amit Gyulával írtunk.

Hímer Bertalan Paya:
Ez nagyon komoly!

Török Ádám:
Igen. Nagyon szoros volt a kapcsolatunk, 1972 végéig együtt koncerteztünk, ez összesen másfél év volt. Rengeteget játszottunk együtt. Nagy hatással voltak ránk a zenéjükkel, de szerintem mi is hatottunk rájuk. Nagyon jól összehaverkodtunk. Én leginkább Karcsival, mi az óta is jó barátok vagyunk.

Hímer Bertalan Paya:
Hadd kérdezzek még a New Musical Express kapcsán! Azért az elég jó hírverés volt nektek is külföldön, az LGT kijutott akkoriban vagy utána kinti fesztiválokra, illetve lemezeket is csináltak. A Mini esetében ez nem merült föl? Nem jöhetett volna össze?

Török Ádám:
Nem merült föl, és megmondom miért… Egyrészt nagy törés volt, amikor Papp Gyula átment Karcsihoz a Skorpióba 1973-ban. Másrészt, engem közben megfigyeltek az állambiztonságiak, ki voltam zárva mindenből. Erdős Péter az elején támogatott minket, nagylemezt akart csinálni velünk 1973-ban, de Gyula kilépésével ez meghiúsult, és nekem kellett négy év, amíg összeszedtem egy olyan bandát, ami tényleg megint az élvonalba emelkedett. A Németh Karcsi–Németh Lojzi–Balogh Jenő „Szivacs”-formációval jött el ez a pont. Utána már a lemezeket is elkezdtük csinálni.

Hímer Bertalan Paya:
Nem romlott meg a viszonyod Karesszal, miután elszipkázta Gyulát?

Török Ádám:
Nem. Figyelj! Mi nagy hippik voltunk, leginkább én! Tovább csináltam a zenei elképzeléseimet, de ez elég nagy érvágás volt, utána kellett váltani, zeneileg is. Sajnos Gyula helyére nem találtam olyan kaliberű zenészt, mint ő.

Hímer Bertalan Paya:
Mondjuk, őt nem nagyon lehet pótolni.

Török Ádám:
Így van.

Hímer Bertalan Paya:
1971-ben milyen várakozás volt zenész körökben az LGT-vel kapcsolatban?

Török Ádám:
Akkor egy óriási váltás volt az egész világon a zenében. Volt a hatvanas évek végének az angol progresszív rock forradalma, ami 1967 körül kezdődött. 1966–67-ben megjelent Jimi Hendrix, aztán jöttek sorban a nagy underground óriások, a Jethro Tull; Cream; Crimson; Emerson, Lake and Palmer. Ők ránk is nagy hatással voltak, ezzel itthon is egy „forradalom” alakult ki. Szerintem az LGT, a Mini csinálta 1971-ben a legnaprakészebb muzsikákat itthon, és természetesen a Syrius! Ez a három együttes hozta be  itthon azt a forradalmi lendületet, ami a világ rockzenéjében lezajlott. Akkoriban bárhol bevethetőek lettünk volna a világban! Én azt gondolom, hogy a magyar rockzene akkor volt legközelebb a világszínvonalhoz, amikor játszott az LGT, a Mini, a Syrius, és én még hozzátenném a Bergendyt és a Generált is.

Hímer Bertalan Paya:
Igen, gyakorlatilag ti már kiléptetek a beatkorszakból, beatzenéből, és egy teljesen friss, „trendi” dolgot hoztatok.

Török Ádám:
Igen, azért volt az LGT-nek is nagy sikere, mert szupergrup volt, és akkor ezt a nagyon komoly rockzenei változást be tudták hozni itthonra. Élőben és lemezeken is tudtak bizonyítani.

Hímer Bertalan Paya:
Milyen volt az első fogadtatás? Az első devecseri és pesti koncerten már sokan voltak? Tudták a népek, hogy mi ez, vagy leginkább kíváncsiságból mentek el?

Török Ádám:
Hát, kíváncsiságból jöttek el az elején elsősorban, de hatalmas telt házak voltak már az első koncerttől.

Hímer Bertalan Paya:
Az LGT már komplett saját programmal rendelkezett ekkor? Illetve, ti mennyit játszhattatok előttük?

Török Ádám:
Az első nagylemezüket játszották.

Hímer Bertalan Paya:
Tehát azt pikk-pakk megírták.

Török Ádám:
Igen, persze! Mi negyven-negyvenöt percet kaptunk. Nekünk is akkor állt össze az első kislemezeink repertoárja, a Gőzhajó, a Délelőtt, a Keresztes lovag, a Sirályok, a Halványkék gondolat, a Ne félj, és volt ugye a Bartók-feldolgozás, ahhoz jött aztán 1972-ben a Vissza a városba. Ezek a nóták voltak, amik hatalmas sikert hoztak nekünk.

A Mini a sajtóban (1972)

Hímer Bertalan Paya:
Mennyire voltak rockarcok az LGT-sek?

Török Ádám:
Mi nagyon hamar jó haverok lettünk, elsősorban Karesszal, de Bartával is jóban voltam. Nagy Pista is haverkodott a többiekkel, Papp Gyula meg persze jött velünk az éjszakába. Állandóan az éjszakát jártuk – Frenreisz, Gyula és én. Nagyon nagy galeri volt ez akkor!

Hímer Bertalan Paya:
Van bármi halvány esélye annak, hogy mostanában esetleg Presserrel vagy más LGT-tagokkal fellépjetek?

Török Ádám:
Nem hiszem. Öregek vagyunk már, édesapám! Őszinte leszek veled, temetésre járok leginkább, a zenekarunkból most két basszeros is meghalt. De muzsikálunk, lesz két nagy bulim is mostanában. Tart az ötvenéves őrület: tavaly én voltam ötven éve a színpadon, most a Mini jön a különböző nagy koncertjeinkkel, mert ötvenévesek lettünk. Az első koncertünk július 18-án Badacsonyban lesz. Badacsonyból indult a Mini szekere, a Tátika nevű presszóból! Most lemegyünk oda, és egy nagy bulit csinálunk egy borászatban. Vendégeink is lesznek: a mostani Mini-tagságon kívül fellép Szivacs is, aki hazajön Amerikából; de Závodi Janó is eljön játszani, aki velem együtt alapító tag volt, és ő is ott volt anno Badacsonyban. Hatalmas buli lesz. A másik nagy koncert augusztus 30-án lesz. A Mini az Ifiparkban 1969 augusztusában játszott először Radics Béla előtt, most ezt megünnepeljük egy hatalmas koncerttel. Előkerült Radics gitárja is, így több apropó is van. Nagy sztárok jönnek majd egymás után a Mini mellé. Mostanában alakul ki a végleges koncepció, még mennek a tárgyalások. Egy hatalmas ingyenes koncertet hozunk össze a régi Ifipark területén, a mai Várkert Bazárban. Regisztrálni kell majd az érdeklődőknek, és le lesz zárva az utcarész is, kivetítőkkel, oda is kirakjuk a bulit. Az udvarra, ahol manapság a Várkert bazár-bulik vannak, csak ezerötszáz embert engednek be, tehát az tele lesz, ezért lehet majd regisztrálni az utcai kivetítős részre is.

A képgalériáért kattintsatok az alábbi fotóra:

Fotók: Török Ádám archívuma.