Sárosi Katalin, a hatvanas évek egyik legtündöklőbb csillaga 1930. június 23-án született, Budapesten. Kisgyerek kora óta foglalkoztatta a zene, s felvételt is nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol ekkoriban Kodály Zoltán is tanított. Eleinte a komolyzenei pályán képzelte el a továbbhaladást, azonban a hangereje saját bevallása szerint nem volt megfelelő az operához. Első zenekara a Napsugár trió volt, mely négy évig működött, majd a Swing nevű együttesben vokálozott három éven keresztül. A Magyar Rádióval való kapcsolatát is az utóbbi bandának köszönheti. A feltörekvő zenekar énekest keresett a meghallgatásához, így csatlakozott be hozzájuk Sárosi Katalin. Itt ismerte meg Zsoldos Imrét, későbbi férjét is.

Egy, az Első Emelet együttesről készült dokumentumfilmben a zenekar szövegírója, Geszti Péter olyképpen fogalmazott, hogy az általuk követett – a Duran Duran, Kajagoogoo, Frankie Goes to Hollywood stb. zenekarokhoz köthető – New Romanticism nevű stílusnak az volt a problémája az 1980-as évek végén, hogy nem kapcsolódott semmilyen társadalmi mozgáshoz, mozgalomhoz. Nemcsak itthon nem volt nemzedéki-politikai mondanivalója, hanem Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban sem nagyon, így a hidegháború végével gyorsan semmivé vált, jelentősége, érvényessége hirtelen elenyészett.

Csányi Attila zenekarvezető és jazzkutató, 1940-ben született Budapesten. 1946 és 1956 között Tarjáni Tóth Idánál és Hazai Györgynél tanult zongorázni, 1959 és 1961 között Pitó Tibor növendéke. Hazainál zeneszerzést is tanult. 1957-től 1961-ig Zilcz Györgynél tanult harsonát. Saját zenekart vezetett 1958 és 1964 között, amelyet a Magyar Televízió is bemutatott 1959-ben. 1968-ban Simon Géza Gáborral és Pál Sándorral elhatározták, hogy összegyűjtik a magyarországi jazztörténet hangzó emlékeit, dokumentumait és összeállítják a magyar jazz történetét. E témában számos cikket, tanulmányt, diszkográfiai összeállítást publikált. 1986 és 1989 között az Oldsmobile Dixieland Jazz Band művészeti vezetője, 1989-ben alakította az Orient Dixieland Jazz Bandet, amely tíz évig működött. Az együttes a húszas és harmincas évek dixieland- és swingmuzsikáját szólaltatta meg korhűnek szánt hangszerelésben.

Jávorszky Béla:
Közben – 1962 októberében – a Bajcsy Zsilinszky és az Alkotmány utca sarkán megnyílt a híres Dália klub. Sokan innentől számítják Magyarországon a modern jazz kezdetét. Te hogyan élted ezt meg?

Csányi Attila:
A Dália motorja Kertész Kornél volt, akinek a neve már 1958 óta az Astoria Kvartett miatt együtt szerepelt a modern jazzel. Amolyan hallgatólagosan vezetőként elismert ember. Ő már sokkal korábban szeretett volna jazz klubot létrehozni. De az akkoriban megjelent beatrock elsöpörte a jazzt. Saját magam is tapasztaltam ezt. A pozanosunk – tipikus jótanuló, vörös diplomás gyerek volt, aztán hangmérnök lett – a harsona mellett a zongorán is jó volt. A zenekarban jól érezte magát, kapott szólókat, tehát nem volt egyáltalán elnyomva, ha akart, hangszerelhetett is, de nem nagyon akart. Egyszer szólt, hogy játsszuk már mi is a Radio Luxembourgon gyakran hallható Rancho meg a Tequila slágereket. Mondtuk neki, hogy minket a jazz érdekel. Ő meg azt akarta. Aztán egyik nap azt mondta, hogy gyerekek, akkor kiszállok. Tehát a saját bőrünkön tapasztaltuk a beat elsöprő erejét.

Az NKA Hangfoglaló Program (egykori Cseh Tamás Program) és a Hangőr Egyesület közös rendezvénysorozata.

Helyszín: Kino Cafe Mozi (1137 Budapest, Szent István krt. 16.)

Folytatódik a Hangfoglaló Program és a Hangőr Egyesület közös beattörténeti filmklubja. A vetítéssorozat továbbra is a popzene és filmipar óvatos frigyének gyümölcseit veszi számba, de most a hetvenes-nyolcvanas évek undergroundjára koncentrálva. A hatvanas évek tvisztelő, stoppoló fiataljai helyett ezúttal a csöveseké és a földalatti figuráké lesz a filmvászon. Az Extázis héttől tízig őszi vetítésein Szomjas György és Jancsó Miklós, tavaszi alkalmain pedig Xantus János, Bódy Gábor, Müller Péter és Wahorn András filmjeit tekinthetik meg az érdeklődők csütörtökönként 19 órától.

A filmek vetítését követően a szervezők a korszakról, a fiatalságról, a könnyűzenéről és természetesen a filmekről szóló beszélgetésekre is marasztalják a résztvevőket. A filmklub házigazdája Gelencsér Gábor, filmesztéta.

„A Tobacco Roadból átmegyünk a Retek utcába. Lemegyünk kutyába, lemegyünk furkóba” – adta ki az ukázt a képzeletbeli Colorado együttes főnöke (Schuster Lóránt), és a korosodó zenészekből álló, „hamisítatlan brit szellemű”, tíz éve sikertelen rockzenekar (Hobo Blues Band) egyik napról a másikra megújította stílusát. Újabb keletű bluesos, rockos dalaikban a nyolcvanas évek elejének csövesrétegét igyekeztek megszólítani, az ő életérzéseiket megénekelni, az ő hozzáállásukat felvállalni, a „leszakadtak”, a „lemartak” szócsövévé válni. A fazonigazítás bevált, a zenekar egyre hatalmasabb és egyre hisztérikusabb tömegek előtt játszhatott, miközben a Főnököt szépen magára hagyták.

1970-ben egy olyan zeneművet adott le a rádió, melyben egy magába roskadt, az élettől meggyötört ember poklának képei sejlettek fel; a jelenetek a végkifejletben feloldódnak, a szöveget követvén: a napfény elárulása ellenére mégis ragyog. Ez volt a Széttört álmok-szvit a Syriustól, amit a zenekar sosem adhatott ki. Évtizedekkel később, 2017. október 24-én a Syrius Legacy a Fesztivál Színházban fogja megszólaltatni a szvitet – tavasszal lemezen is kiadták! –, és vendégzenészként Tátrai Tibor is színpadra lép, aki rövid ideig játszott a legendás felállásban.

„Három éven belül világsztárunk lesz!” – nyilatkozta 1977-ben a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat propaganda-igazgatója, dr. Erdős Péter. Ennek érdekében a franciaországi Cannes városában megrendezett MIDEM hanglemezfesztiválra és vásárra 1979-ben népes delegáció utazott Budapestről. A magyar esten hazánkat ötven fős zenészválogatott képviselte. A következő évben már nem üres kézzel utaztak a magyar előadók: angol nyelvű lemezeiket kínálták a világ legnagyobb hanglemezipari vásárán.

A Kispesti Munkásotthon több mint kilencvenéves múltra tekint vissza. Ez alatt az idő alatt alatt változó történelmi korszakok követték egymást, azonban egy valami állandó: a hely folyamatos igénye a megújulásra – kívülről és belülről egyaránt.

A Kispesti Munkáskör 1893. december 1-jén alakult az Üllői út 72. szám alatt, a Török Császárhoz címzett vendéglőben. Felolvasásokat és tudományos népszerűsítő előadásokat tartottak itt, de persze a mulatságnak is hódoltak bálokkal és híres dalkarukkal. Állandó helyük azonban nem volt, többször költöztek, éppen ezért 1899-ben úgy gondolták, hogy szükségük van egy „otthonra”. Ennek először a Wekerle utca (ma Simonyi Zsigmond) 14. szám alatt álló Füri-ház adott teret, majd az egykori Délibáb Színház lett az ekkor még „Otthon Mozgó” néven futó hely központja, ahol műkedvelő előadásokat, mozifilmvetítéseket és tánctanfolyamokat tartottak. Végül 1923-ban a Vas- és Fémipari Munkások Szakszövetkezete Teleki utcai épülete bizonyult a legmegfelelőbbnek. A magyarországi eszperantó mozgalom innen nőtte ki magát, de volt itt Munkás Testedző Egyesület is, és a kispesti természetbarátok is ide jártak gyűlésezni.

A női beatsztárok története Koncz Zsuzsával, Zalatnay Cinivel és Kovács Katival indult, de a kései beatcsajok közül talán Szigeti Edit volt a legmenőbb. Az egyik első magyar lányzenekar alapítója, az első magyar női szólógitáros, a mai napig sikeres szövegíró és befutott festőművész: története igazi (majdnem) elveszett magyar rocktörténelem.

A hetvenes-nyolcvanas évek legnépszerűbb hazai rockzenekarának kétségkívül az Omega számított – a némi eufemizussal a „Kelet Rolling Stonesának” titulált kvintett nagylemezeit százezer számra vették, a csapat folyamatosan telt házak előtt turnézott itthon és külföldön egyaránt. Miközben a színpadtechnika terén sem volt hazai konkurenciája: koncertjein elsőként használt keverőpultot, Altmann lámpát, fejgépet, füstgépet és lézert, még ha ezek itthoni meghonosítása nem mindig zajlott zökkenőmentesen.