Gyerekkoromban volt egy külön bejáratú játékom: focicsapatokból és együttesekből egyszerű szimpátia alapján kinéztem valakit, és azt mondtam, hogy ő én vagyok. A Fradiból Szőke Pistára, az Illésből Bródy Jánosra, az Omegából Debreczeni Ferencre esett a választásom. 16 évesen már nem éreztem annyira gyereknek magam, de azért 1976 tavaszán a Budai Ifjúsági Parkban életem első P. Mobil-koncertjén még megállapítottam, hogy az a hosszú hajú westerncsizmás basszusgitáros vagyok én.