A magyar zenészvilág népszerű Cikije március 24-én ünnepli a születésnapját ‒ a hetvenötödiket. Gyöngyösön született, a mátraaljai város meghatározó alapokat jelentett számára: ott járt nyolc évig zeneiskolába klarinét szakra, dobolni is ott kezdett, még a becenevét is ott szerezte.

„Akkoriban ment egy jazztörténeti sorozat a rádióban, talán ennek hatása is közrejátszott, hogy úgy döntöttem: a klarinétot meghagyom a klasszikus zenének ‒ meséli Miklós Tibor Keresem a szót, keresem a hangot… című interjúkötetében. Beültem a dob mellé, aztán elhívtak valahova helyettesíteni, na és innen ered a Ciki név, mert volt ott egy gitáros, ő irányított, hogy üssél ilyet vagy olyat, s közben mosolygott, mert érezte, hogy nem vagyok egészen ügyetlen, és néha megjegyezte, hogy ez nem jó, ez ciki, Debreczeni, ez ciki. A ciki szó már akkor is divatos volt, a sok cikizésből rám ragadt a név.”

A fő inspirációt a bátyja, Debreczeni Csaba jelentette, hiszen melyik kisfiú ne szeretné utánozni a nagytesót? Csaba már tizenhat évesen Budapestre költözött, mert katonazenész-növendékként a fővárosban tanult tovább. A rockvilágban sem túl gyakori, hogy egy családból ketten is az ütőhangszerek mesterei lesznek, talán az Appice-fivérek, Carmine és Vinny a legismertebbek. Carmine a Vanilla Fudge, a Cactus, Jeff Beck, Rod Stewart, a King Cobra és a Blue Murder alá adta a ritmus, (a Led Zeppelin John „Bonzo” Bonhamját ő hozta össze a Ludwig dob és a Paiste cintányérgyártó cégekkel), tizenegy évvel fiatalabb öccse többek között a Black Sabbath és Ronnie James Dio keménykezű, ördöngös dobosa volt.

Ciki bátyját, Csabát (becenevei: Buci és/vagy Bucom) sokáig a magyar Bonzónak tartották, nem véletlenül, talán ezért is hívta 1970-ben a teljesen megújult Bergendy együttes soraiba Bergendy István, a Nagy Magyar Tehetségfelfedező. A következő hét év a Bergendy diadalmenetét jelentette a hazai popéletben, tagjaik befolyásos muzsikusnak számítottak, de még előtte, a Sámson együttes tagjaként Bucom hírét vette, hogy a Neoton dobost keres, azonnal beajánlotta az öccsét. Pályafutásuk különlegessége az is, hogy az akkori élvonalbeli zenekarok tagjai közül csupán ők ketten származtak vidékről. Ciki 1971-ben már nagylemezen is játszott (Bolond város), többek között Balázs Fecóval és Som Lajossal. 1971-ben éppen Afrikában zenéltek és hazafelé Rotterdamban láttak egy Black Sabbath-koncertet, ami olyan hatással volt rájuk, hogy azonnal elhatározták: amint leszáll a gép Ferihegyen, kilépnek a Neotonból és egy hasonló, kemény rockzenét játszó új zenekart alapítanak.

Az Omega a Magyar Rádió 6-os stúdiójában. Balról Benkő László, Mihály Tamás, Debreczeni Ferenc, Molnár György, Kóbor János. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán.

A legfrissebb zenekari hírek informátorainak a technikusok (roadok) és a zenészek körül legyeskedő lányok (groupie-k) számítottak már akkoriban is, így értesültek az afrikánerek, hogy amíg ők távol jártak, itthon felrobbant az Omega és ez dominószerű zenekari átalakulás-sorozatot indított meg. Cikit két lány is várta a reptéren, egyikük már akkor a fülébe duruzsolta, hogy az Omega őt hívja el dobosnak.

„Egy nagyon kellemes hajnalon egyszer csak beállított Laci (Benkő), Mihály Tomi és az Elefánt (Molnár György). A lányok éppen készítették a reggelit, az egyik éppen az volt, aki a reptéren várt a hírrel és amikor Laciék jöttek és elkezdtek a dologról dumálni, láttam, hogy a kislány nagyon feszít, ott van az arcán az, hogy na én megmondtam. Valahogy mégsem tudtam azonnal dönteni, kértem három napi haladékot a válaszadásra. Később Benkő Laci mesélte, hogy ezen nagyon megrökönyödtek” – hangzik el ugyancsak a Keresem a szót, keresem a hangot… hasábjain.

Ciki rendkívül jó döntés volt az Omega részéről: ha meghallgatjuk az új felállás első felvételeit, azonnal kitűnik, hogy Ciki friss vért pumpált az Omega ereibe és a társait is a hard rock felé fordította. Vele indult el a beatkorszak utáni Omega három stílusra bontható sikerszériája: a hard rock, a space rock és a new wave. Mindez példa nélküli az addigi magyar zenekarok történetében: Nyugat-Európában is, köszönhetően az öt éves Bellaphon-szerződésnek.

Az Omega 1976-ban. Balról: Molnár György, Kóbor János, Debreczeni Ferenc, Mihály Tamás, Benkő László. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás.

Debreczeni Ferencnek teljesen egyéni a stílusa, játékát pár másodperc után fel lehet ismerni: igen, ez „A” Ciki! Dinamikus, energikus, ötletes és technikás. Az Omega sikereihez nem kizárólag dobosként járult hozzá: a zenekaron belüli munkamegosztásban a hangszergyártó és -forgalmazó cégekkel való tárgyalásokat, az új instrumentumok kipróbálását és beszerzését koordinálta Molnár György Elefánttal. A kollégák és a közönség értő része sokáig csodálták platinaszínű Premier dobszerelését és Paiste cinjeit („koncert-tamos” verzió volt, tehát gyárilag az alsó bőrök nélküli változat). Aztán szinte minden ütőhangszergyártó világcég termékeit megkapta és használta (saját elmondása szerint ezeket a mai napig őrzi a próbatermében. Az összeset.)

Az Omega 1981-ben. Balról: Debreczeni Ferenc, Kóbor János, Molnár György, Benkő László, Mihály Tamás. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás.

Ciki (ahogy az Omega egyetlen tagja sem) szállt el a sikerek miatt, még a szupersztárság hosszú évei alatt sem. Bármikor szívesen beszélget, kedves, türelmes, érdeklődő. Hozzá nyugodtan oda lehet lépni és ha mesél, az maga a magyar rocktörténet Arany Oldalakon. Boldog születésnapot Ciki!

Szerző: Rozsonits Tamás

Nyitókép: Fortepan / Erdei Katalin

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.