Szász Péter neve napjainkra szinte teljesen feledésbe merült, holott egy olyan, szállóigévé vált mondat fűződik a nevéhez, amelyet az egész ország ismer:
Szász Péter neve napjainkra szinte teljesen feledésbe merült, holott egy olyan, szállóigévé vált mondat fűződik a nevéhez, amelyet az egész ország ismer:
Hatalmas munkabírás, életszeretet, örök kíváncsiság jellemzi Wolf Péter zeneszerzőt. Aki egy kicsit is beszélgetésbe elegyedik vele, valószínűleg gyorsan erre a következtetésre jut. Az 1947-ben született, Artisjus Könnyűzenei Életműdíjas művésszel elmaradt gyerekkorról, eldöntött sorsról, a mély vízről és a sikerekről, Bach úr zenéjéről és a könnyű műfajjal való találkozásról is beszélgettünk.
„A művészpályáknak általában két változata lehetséges: van, aki egész életében ugyanazt próbálja mind tökéletesebben megvalósítani – és van, aki állandóan változik és megújul. Az Omega pályafutása kétségtelenül az utóbbi változatra példa. Átlagosan 3-4 évenként – és 3-4 lemezenként váltanak irányt, megtartva régi rajongóikat s újabbakat is toborozva egyúttal.” – olvassuk a Képes Újság beszámolójában az együttes 1984-es sajtótájékoztatójáról.[1]
A Generál együttes első nagylemeze 1973 tavaszán került a boltok polcaira. Az albumon hallható dalok hangzása tagadhatatlanul friss volt, a dalai közül több is a Magyar Rádió által kiemelten játszott slágerré válhatott. Az együttes tagjai nemcsak előadói, hanem szerzői tehetségüket is maradéktalanul megmutathatták, a Staféta című album ezért a hazai rocktörténet legfontosabb korongjai között foglal helyet.
Nem kizárt, hogy Nádasy László 1962-ben készült Lopott boldogság című filmje a legkorábbi mozgóképes dokumentum, amelyben a hazai ifjúsági zene képviselői láthatók. A film zenéjét Petrovics Emil és Gyulai Gaál János írták, a forgatás 1962 júniusának elejétől augusztus közepéig zajlott, a mozik pedig októberben mutatták be az eredetileg Ellopott boldogság címet viselő alkotást.
Azt hiszem, a magyar könnyűzene történetében nincs még egy olyan ember, akinek a munkásságát olyan sok (jogos) kritika érte, mint az éppen száz éve született Erdős Péterét.
Ma lenne 100 éves Erdős Péter. A „popcézár”, a rendszerváltás előtti magyar popzene élet-halál ura. Sokan tisztelték, mások félték, megint mások gyűlölték. Sőt, az internet tanúsága szerint ezek az érzések máig sem múltak. Van, aki hálás a támogatásáért, más az ő számlájára írja a sikertelenségét. De vajon miért ezek a szélsőséges érzések, és őt mik motiválták őt a döntéseiben?
A nagyváradi Szent László Napok keretében, 2025. június 23-án helyére került a Metropol Group első koncertjének helyszínén a második erdélyi Poptörténeti Pont, amely magyarul és románul is emlékeztet a legendás rockegyüttesre.
Ezerkilencszáznyolcvanvalahányban egy pank haverom szegedi albérletének falán megjelent egy dekoratív nőt ábrázoló nagy plakát. Valahogy tájidegennek tűnt a kissé elhanyagolt szobában, mert az ember tetovált, biztosítótűkkel átszúrt testű, szegecselt bőrdzsekis figurát várna, nem pedig egy efféle, félig pucér diszkólányt.
Vikidál Gyula nem sokkal a Dinamit feloszlását követően kapta meg első színházi feladatát. Vajon szintlépésként élte meg, hogy ezentúl nemcsak énekelnie, hanem játszania is kell? Melyik szerepet kellett visszamondania az István, a király miatt? Milyen érzés volt a színdarabból készülő film forgatásán összetalálkozni a színész hősével? Mikor érezte meg, hogy nagy siker lehet az előadás? Interjúnkból kiderül.