Az Expressz szálloda

Az 1956-os forradalom leverése utáni „kedélyjavító” intézkedések egyikeként 1957-ben az IBUSZ párjaként megalapították az Express Ifjúsági és Diák Utazási Irodát, amely hamarosan a KISZ fennhatósága alá került. A szervezet amellett, hogy külföldi társas utazásokat is szervezett a diákok számára, a belföldi turizmusban is meghatározó szerepet töltött be. Elsősorban tanulmányi kirándulások, üdültetések és rendezvények lebonyolításával foglalkoztak, az üdülőtelepeinek köszönhetően gyakorlatilag ők szervezték az összes iskolai tábort.

Többek közt a balatonföldvári, kiliántelepi és velencei létesítmény előtt Nógrádverőcén épült fel az első táborhely egy egykori katonai bázison, ahol eleinte sátrakban, majd 1962-től faházakban helyezték el az ifjúságot. 1972-től már egy kétcsillagos hotel is fogadta a vendégeket, később pedig a faházakat motelépületek váltották fel. A táborhelyet többféle néven ismerik, hiszen Nógrádverőcét előbb Verőcére nevezték át, majd Verőcemaros néven egyesítették Kismarossal – a rendszerváltás óta pedig ismét két külön községről van szó, így az Expressz-tábort mindketten a saját örökségüknek tartják.

A verőcei Expressz-táborban áprilistól októberig évente ötvenezer vendég nyaralt, a magyarok mellett a baráti szocialista országok fiataljai is. A tábor amellett, hogy rengeteg diáknak nyújtott emlékezetes nyári élményeket, a falu idegenforgalmát is fellendítette. Az évek során a táborhely egyre fejlődött, önkiszolgáló étterem, úszómedence, sportpályák és természetesen szabadtéri színpad is a nyaralók rendelkezésére állt. A táborlakók életét kötelező, szervezett programok határozták meg, amelyek között természetesen a zenének is nagy szerep jutott: minden este koncertek szórakoztatták a fiatalokat.

A tábor leghíresebb nyara bizonyára az 1965-ös volt, hiszen ekkor három hónapos szerződés keretében estéről estére az ekkor még alig ismert Illés zenekar lépett itt fel. Bár az együttes kezdeti formájában már 1957 óta létezett, ez a nyár hozta meg számukra az áttörést. Az addig főleg angolszász feldolgozásokat játszó formáció új tagokkal bővült, Szörényi Levente és Bródy János pedig a nógrádverőcei szállásuk lapos tetején berendezkedve megírták első magyar nyelvű dalaikat (Óh mondd, Légy jó kicsit hozzám, Az utcán). Bár kis időbe tellett, míg a próbálkozások beértek, így is az Expressz-tábort tekinthetjük a magyar beatzene születési helyének, hiszen korábban egyetlen hasonló együttes sem énekelt saját számokat magyarul.

A későbbi években is jellemző volt, hogy egész nyárra egyetlen zenekart szerződtettek az Expressz-táborba, akik így szinte minden este felléphettek a cserélődő vendégek előtt. Megfordult itt a Syconor, a Pannónia egyik előzményzenekara, de többek közt a Cini és a tinik, az East és a Polarys is. A diszkókorszakban jellemző lett, hogy egy-egy DJ szórakoztatta a nyaralókat az egész szezonban. Az itt töltött hónapok a zenészeknek is biztos jövedelmet, valamint kellemes időtöltést jelentettek.

A verőcei Expressz-tábor a rendszerváltás után még működött egy darabig, azonban az utazási iroda és a többi táborhely bezárásával együtt ez is megszűnt. 2013-ban a főépületen kívül a többi létesítményt lebontották, a magánkézbe került területet viszont nem hasznosították, a maradványok lassanként az enyészetté lesznek.

Fotó: I love Dunakanyar.

Szerző: Gyöngyösi Lilla

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.