Egy Piramis-korong a Krugozor mellékleteként
1964-ben új színes magazin jelent meg a szovjet újságok piacán. Ez volt a Krugozor, amely az impresszumban magát havi társadalmi-politikai irodalmi-zenei képes hangzó folyóiratként (!) határozta meg. Kislemezméretben jelent meg, és lapszámonként hat darab átlátszó kék flexilemezt rejtett. Igazából a vastag papírra nyomott színes kis füzet volt inkább mondható a lemezek mellékletének, mivel a cikkek majdnem egészében az albumok tartalmát egészítették ki. A flexilemezeket 1962-ben az USA-ban vezették be, Eva-tone Soundsheets néven. Ott is főleg újságmellékletként kerültek forgalomba. A szovjet kiadó ennek a licencét vette meg, és bizony a legnagyobb flexilemez-forgalmazás a világon a Krugozorhoz kapcsolható.
Leírás a Piramisról
A hanganyagok és a cikkek többségükben politikai és irodalmi témájúak voltak, a tizenkét lemezoldalból csak az utolsó négy-öt szokott zenei tartalmú lenni. Külföldi könnyűzenét pedig a készlet legvégén, az utolsó lemezen találhattak a vevők, általában oldalanként egy-egy előadó két dalát. Egy oldalra bő hatpercnyi zenét tudtak vágni, a számokat rendszerint szerkesztették és a megfelelő helyen lehalkították. A lemezeket a Melogyija készítette bérmunkában, a füzeteken nem bukkan fel a nevük.
Ismertető az LGT-ről a Krugozorban
A magazin a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján járt a csúcson, az impresszumok tanúsága szerint ekkoriban félmilliós példányszámban jelent meg. Az induló példányszámát ekkorra megduplázta, ami azt mutatja, hogy nagy népszerűségnek örvendett a szovjet közönség körében. Nem csoda, mivel a Krugozor fogyasztói ára egy olcsóbb hanglemezéhez volt mérhető, és ezért az összegért sokszor egyébként nehezen hozzáférhető hallgatnivalóhoz juthattak. A magazin népszerűsége a nyolcvanas évek közepétől fokozatosan csökkent, végül az 1992-es megszűnésekor már csak tizenötezer példányban nyomták ki.
Könnyűzenét az egész világból igyekeztek válogatni a szerkesztők, persze egyértelműen behatárolt keretek között. A nyolcvanas évekig gyakorlatilag nem fordultak elő a kínálatban futó nyugati rockszámok, annál több protest-song, harmadik világbeli népzene, folkzene, illetve szocialista rockzene vagy popzene. Ebben a megjelenési spektrumban a magyar előadók (rockzenével, popzenével vagy tánczenével egyaránt) meglehetősen gyakran fordultak elő, ami az ottani népszerűségükre utal. Egy-egy megjelenéshez az előadót bemutató fél-egyoldalas cikk járt.
Zalatnay Sarolta a magazinban
Nézzük, milyen magyar rockzene jutott el a közönséghez ezen a különleges médiumon át! 1974-ben és 1975-ben is szerepelt a magazinban Zalatnay Sarolta, a lemezekre mindkét alkalommal az LGT-vel 1972-ben készült számai kerültek fel. (Általában a zenei szerkesztésben nem volt szempont a naprakészség.) 1979-ben a Piramist mutatták be, 1980-81-ben pedig a Locomotiv GT-t. 1980-ban még az 1976-os V. című dupla albumról válogattak számokat (a Rajongást és A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indiánt), majd a következő évben már az utolsó, Loksi című dupla albumról. 1981 novemberében a Color együttes bukkant fel a Krugozorban.
A Color együttesről szóló írás
Megjegyzendő, hogy tánczenei és popzenei tartalommal időben széthúzottabb volt a magyar megjelenések sorozata. 1967 és 1990 között Aradszky László, Koós János, Monyók Gabi, Kovács Kati, a Neoton, a Kati és a Kerek Perec, Karda Beáta és a Napoleon Boulevard szerepeltek a magazinban.
Valamennyi magyar rockelőadónak a fent említett félmilliós darabszám a legmagasabb biztosan ismert megjelenési példányszáma. Ezt azért beárnyékolja, hogy licencelések nem történtek, azaz a magazin mellékletei „feketén” jelentek meg. Egyébként a Krugozor példányai az interneten keresztül, másodkézből ma is jutányos áron hozzáférhetőek.
Szerző: Kovács László (Moiras Records)
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
