Volt egyszer egy beatkorszak

„A fiatalok titokzatos gengje” és egy ritka LGT-boogie

Bán Róbert: Lányarcok tükörben (1973)

2023. március 30. - beatkorSzaki

lanyarcok_1.jpg
Bán Róbert Lányarcok tükörben című filmje két radikálisan eltérő emberi sorsot ábrázol: Vera (Egri Márta) és Borika (Bodnár Erika) között jószerivel a közös lakás jelenti az egyedüli kapcsolatot, utóbbi ugyanis előbbi szüleinél bérel szobát. A kirakatrendezőnek tanuló Vera elképesztően magabiztos lány, aki teljes mértékben uralja környezetét, ugráltatja szüleit (akiket Márkus László, illetve Kállai Ilona játszanak), míg Borika a reprezentatív Barbara eszpresszóban dolgozik felszolgálóként, s csupán egy idősebb hódoló (Sinkovits Imre) keresi a kegyeit.

Egy nap azonban elcsábítják Vera kedvesét, Szabolcsot (Marosi Gábor), és a lány egy fura fiú, Dada (Vogt Károly) segítségével akarja őt visszaszerezni. Borikát társnői kiközösítik különcségéért, és kikezdik az udvarlója miatt. Amikor pedig a Sinkovits Imre által alakított alakot letartóztatják csempészés miatt, a lány hiába bizonygatja, hogy semmit nem tudott üzelmeiről, főnöknője áthelyezi egy zuglói üzletbe. Szabolcs eddigre visszamenne Verához, csakhogy a lánynak már Dada kell.

265897_1632863709_3292.pngA film plakátja. Forrás: mafab.hu

A korabeli kritika teljes joggal jegyezte meg Bán Róbert mozijával kapcsolatban, hogy Mándy Iván világát filmre vinni szinte lehetetlen feladat: „aki Mándy írásaiból akar filmet alkotni, készüljön fel rá, hogy hálóval megy ködöt fogni, és lasszót kell az álmok nyakába vetnie. Mert Mándy a valóság konkrét, köznapi motívumaiból épít egy szürrealista álomvilágot” – írta a Filmvilág. Amennyiben valaki mégis kísérletet tesz erre, semmiképpen sem szabad azt a hibát elkövetnie, hogy színes technikát használ, valamint azt is kerülnie kell, hogy nem valódi helyszíneken, hanem díszletben forgat. Sajnos, az alkotók mindkét csapdába beleestek.

A film ‒ amely a Borika vendégei című elbeszélésből, valamint a Mi van Verával? címet viselő Mándy-novellából született, és a forgatókönyvet is az író jegyzi ‒ alaptémája a generációk közötti viszony. Az 1970-es évek elején világszerte megfigyelhető volt az idősebb nemzedékek részéről egyfajta alkalmazkodás az ifjúság öltözködéséhez, hajviseletéhez. A hatvanas években még kiátkozottnak számító farmert az idősebb korosztályok képviselői is egyre inkább elfogadták, sőt, lassanként hordani is kezdték. Egyre több negyvenes-ötvenes éveiben járó férfi kezdte továbbá növeszteni a haját, valamint az arcszőrzetét. A Lányarcok tükörben is jól példázza ezt a jelenséget, ettől függetlenül a szülők nemzedéke és az ifjúság közötti út úgyszólván átjárhatatlan:

„életritmusuk ‒ fogalmaz a fentebb is idézett Filmvilág-cikk ‒ idegen, egymás közötti érintkezésük idegen szabályai, furcsa, érthetetlen nyelvük, előítéleteik és ítéleteik követhetetlenek az előző nemzedék számára. A fiatalok titokzatos genget alkotnak az idősebbek szemében, titokzatos rítusokkal, furcsa üzenetek jönnek és mennek, ósdi cserépkályhákat festenek át tarka mintákkal, távoli telefonhangok adnak szigorú parancsokat, hogy a lány melyik fiúval járhat és melyikkel nem, s ebbe a kívülről boldognak látszó, képtelen összeesküvésbe a szülők nemzedékéből már senki nem kerülhet be.”

A Lányarcok tükörben zenéjét ‒ s ez újabb példa a világok találkozására ‒ Petrovics Emil, illetve Frenreisz Károly írták. Vera a film egy pontján elénekel egy részletet Engelbert Humperdinck első nagy, 1967-ben megjelent slágeréből, a Release me-ből, amellyel az énekes azonnal a brit slágerlista első helyére került ‒ kiütve a Beatlest, akiknek négy év után először ekkor nem lett toplistavezető az aktuális kislemeze. Mivel Humperdinck inkább az idősebbeket szólította meg, ez az esemény is szimbolikusnak tekinthető. Vera korosztálya a konszolidáltság helyett immár a fésületlenséget preferálja, amelyet jól mutatnak a filmben elhangzó LGT-dalok: A semmi kertje, a Lincoln fesztivál blues, a Ne szédíts ‒ amelynek refrénje („Adnék neked szerelmet / Forró, forró szerelmet / S azt, mit elmondani nem lehet.”) aligha nyerte el egy korabeli konzervatív beállítottságú felnőtt tetszését. Illetve a Megvárlak ma délben, amelyet Vera és barátja hallgattak első találkozásukkor. Ez a dal egyébként többször is elhangzik a filmben, az egyik alkalommal Vera lemezről hallgatja, vagyis elvileg a Ringasd le magad albumot teszi fel a lemezjátszóra, ez azonban megkérdőjelezhető, ugyanis a második LGT-lemez 1972 decemberében jelent meg, a film forgatása pedig július és szeptember között zajlott.

A Lányarcok tükörben szenzációja az LGT szereplése, ugyanis a zenekar első időszakáról rendkívül kevés mozgóképes anyag áll rendelkezésünkre. A filmben látható koncerten az együttes egy kifejezetten a filmhez írt dalt, a Csak akkor jó című Frenreisz Károly‒Adamis Anna kompozíciót adja elő.

A gitár és a basszus unisonója indítja a szerzeményt, a versszakok után Barta „fűz kommentárt” Frenreisz énekéhez, a refrén kétszer hangzik el. A bridge után hallhatunk egy szaxofonszólót Frenreisztől. Ezt követően megismétlik a második verzét, a dal végén pedig elhangzik egy dob-, egy zongora-, egy gitár-, majd egy újabb zongorakiállás. A Csak akkor jó boogie, Barta slideot is használ a dalban, amely egyébként az egy évvel később, általa írt Hej, gyere velem című szerzemény előképének is tekinthető. Összességében véve: poposabb hangvételével már megelőlegezi az egy évvel későbbi, immár Somló Tamással készült Bummm irányvonalát.

„Szerkesztette az LGT, Londonban” ‒ olvasható a Ringasd el magad borítóján, amelyen egyébként több fotó is szerepel a zenekar első tabáni koncertjéről, amelyre 1972. május 1-jén került sor a Mini társaságában. Május 27-én a Locomotiv fellépett a Lincolnban megrendezett Great Western Express fesztiválon ‒ ez volt első nyugat-európai vendégszereplésük, ennek állít emléket a Lincoln fesztivál blues, a zenekar egyik legkiemelkedőbb kompozíciója.

A fesztiválon egyébként olyan meghatározó nevek léptek színpadra, mint Buddy Miles, Rory Gallagher, a Beach Boys, vagy a Genesis. Ezt követően Presserék Svédországban, Sundsvallban játszottak egy klubban csaknem két hétig, amikor kiutasították őket, mivel nem érkeztek meg a munkavállalási papírjaik. Augusztus 17-én a Kisstadionban léptek fel a Mini és Zalatnay Sarolta társaságában, a koncertről a New Musical Express is beszámolt.

A Ringasd el magad című lemezt 1972. december 25-én, valamint 26-án az Egyetemi Színpadon mutatták be, majd 1973. január 3-án, Frenreisz Károly távozásával lezárult a zenekar első ‒ méltánytalanul háttérbe szorult ‒ korszaka. Amikor 1973 márciusában a Lányarcok tükörben a mozikba került, az LGT már Somló Tamással dolgozott, és egy teljesen új fejezet kezdődött a zenekar történetében.

Szerző: Dragojlovics Péter

Nyitókép: mafab.hu

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr1318073404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása