Az 1968-as romániai közigazgatási átszervezést követően Székelyföld egykori területét (Aranyosszéket leszámítva) három megyére osztották: Marosra, Hargitára és Kovásznára. A „tervezők” mindhárom esetben vigyáztak rá, hogy az új közigazgatási területek ne maradjanak színtiszta magyar lakossággal, így a megyehatár meghúzásánál román ajkú településeket csatoltak a magyar többségűekhez.
A „megyésítés” után elkezdődött az új kulturális intézmények kialakítása, amely a Román Kommunista Párt égisze alatt működhetett. A „prágai tavasznak” köszönhetően az új pártfőtitkár Nicolae Ceaușescu látszatengedményeket tett az országban, így rendezhették meg az országos Aranyszarvas brassói fesztivált, a székelyudvarhelyi Siculus fesztivált vagy Sepsiszentgyörgy közelében a Tavirózsa könnyűzene fesztivált.
Az utóbbit, a Rétyi Nyírben szervezték meg először 1968-ban és az egyik legtovább fennmaradó fesztiválként tartjuk számon, hiszen az 1989-es rendszerváltozásig évente sikerült megrendezni. Ez annak volt köszönhető, hogy a kezdeti, többnyire a magyar könnyűzenét felvonultató seregszemle, a nyolcvanas évekre a román zenekarok találkozójává alakult át.
Az 1968-as első Tavirózsa fesztivál. Fotó: Azopan / Szakács V. Sándor
Az Ifjúmunkás 1968. augusztus 1-jei számában ezt olvashatjuk az első rendezvényről:
„A vasárnap elpihent egy hétre, de a visszhangja gyűrűzik tovább. A KISZ Kovászna megyei bizottsága ezen a vasárnapon hagyományt, újat, szépet teremtett. A Művelődésügyi és művészeti bizottsággal, a Szakszervezetek megyei tanácsával közösen megszervezte az első szabadtéri amatőr könnyűzene fesztivált. Meghívta három megye ‒ Brassó, Hargita, Maros ‒ legjobb könnyűzene együtteseit, szólistáit: a marosvásárhelyi Bolyai Farkas líceum Alfa együttesét, a Csíkszeredái Symetrát, a kézdivásárhelyi Diszkánt együttest. Sorolhatnánk tovább, de csupán a szólisták nevével oldalakat tölthetnénk meg. Viszont örömmel láttuk, hogy régi ismerősök is vannak közöttük: az Ifjúmunkás-matinékról ismert énekesek – Sipos Katalin (Sepsiszentgyörgy), Kovács Klára (Csíkszereda).
Mi tagadás, tehetségben nem volt hiány, a Tavirózsa fesztivál kevésbé ismert neveket is szárnyra kapott. Mikor Daróczi Zsuzsa, a 17 éves marosvásárhelyi diáklány (Bolyai Farkas Líceum) a mikrofonok elé lépett, legalábbis úgy éreztem: most kezdődik a fesztivál. Saját szerzeményeit adta elő, s a szokványos táncdal helyett a beatzene legértékesebb irányzatával próbálkozott, a protest-songgal. Saját szerzeményű dalokkal jelentkeztek a sepsiszentgyörgyi Rúzsa Ernő, Dancs Árpád is…”
A szervezők elismerték, hogy apró hibák és hiányosságok voltak a fesztivál elindítása körül, viszont sikerességéhez nem férhetett kétség. A helyi zenekarok és énekesek szintén örültek, hogy végre lehetőségük van magyar nyelven bemutatkozni.
A második fesztiválon két román megyét hívnak meg a szereplésre, ugyanakkor a szervezés már gördülékenyebben ment, kiemelt zenekarként említették a helyi magyar nyelvű Szaturnusz zenekart. A korabeli feljegyzések szerint, 15 ezer néző gyűlt össze a szabadtéri színpad előtt.
Az 1968-as első Tavirózsa fesztivál. Fotó: Azopan / Szakács V. Sándor
A hetvenes évektől a rendezvény sikeressége hullámzó volt, ugyanakkor a székelyudvarhelyi Siculus fesztivál 1973-as betiltásával azon ritka helyszínné válik, ahol a magyar zene képviseltethette magát. A zenei stílust tekintve azelőtt többnyire a táncdalok uralták, viszont a székelyudvarhelyi fesztivál betiltása után a beat- és rockzene képviselői is „átigazoltak” a Rétyi Nyírbe, ami új színt hozott a Tavirózsa árnyalatai közé. A nagy népszerűség a Román Televízió Magyar Adásának is köszönhető volt, amely közvetítésekért Boros Zoltán zenei szerkesztőnek lehetett hálás a publikum.
A kommunista diktatúra elmélyülésének időszakától, vagyis a nyolcvanas évektől közel 20 megye zenekarai léptek fel a fesztiválon, így egyre inkább elrománosodott a rendezvény. A díjazottak névsorát tekintve szintén a román előadók nevei domináltak, ezért a hatóságok megtűrték a Tavirózsát.
1980-ban Románia egyetlen hanglemezgyára, az Electrecord kiadott egy nagylemezt a Tavirózsa fesztiválon elhangzott dalokból, az 1989-es események után azonban a rendezvény megszűnt, aztán a 2000-es években igyekeztek újraindítani, de már kevesebb sikerrel.
Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – felsorolunk néhány énekest és együttest, akik éveken át az erdélyi magyar könnyűzene díjazott képviselői voltak a fesztiválon:
énekesek: Bányász István, Szebeni Magda, Kiss Éva, Kovács Klári, a Zakariás testvérek, Fülöp Ágnes, Dancs Árpád, Jarosiewits Tibor, Tamás Gábor, Csutak István, Papp Gagyi Réka, Győri Klára, Gáspáry István Zsolt, Szász Ferenc, Pető Rozália, Gali Teréz;
együttesek: a szatmári Mikron, sepsiszentgyörgyi Proton, Sonor, Diszkant, Szaturnusz, Harmat, Origo, Saturn, Plastic Grup, a baróti Cortex, a kézdivásárhelyi Bumeráng, a csíkszeredai Vox-T-77, a székelyudvarhelyi Gránit és Kronos, a zsibói Provizor, a nagyváradi Univers, Garabonciás és a marosvásárhelyi Electric Vox vagy a Napraforgó.
Végezetül idézzük Dancs Árpád zenetanár, dalszerző 1982-ben, a Művelődés hasábjain megjelent összefoglalóját, aki jelen volt a fesztivál kezdete óta minden rendezvényen, hol fellépőként, hol szervezőként, majd pedig zsűritagként.
„A Kovászna megyei Tavirózsa fesztivál ma a hazai magyar könnyűzene egyik legjelentősebb seregszemléje. Bár tizenhárom éves »történelme« során többször volt hullámvölgyben (a tavalyi sikerült a legrosszabbra!), mégis ez a fesztivál bevonult a köztudatba, és minden év augusztusában néhány napig a könnyűzene központjává válik Sepsiszentgyörgy és a csodálatos környezetű Rétyi Nyír. […] Néhány év óta először került sor ismét a szerzők és zenekarok vetélkedőjére, amely sokkal nívósabb és érdekesebb volt a szólisták produkciójánál.
A szerzemények versenyére több mint harminc román és magyarnyelvű számmal neveztek be az amatőr szerzők. A megadott tematika az ifjúság életének számtalan területét, a hazaszeret, a testvériség, béke, barátság gondolatát ölelte fel. Régebbről ismert amatőr szerzők (Kodolányi János, Lakatos Béla, Gáli Terézia, Ion Badea) mellett egy sereg új tehetség jelentkezett a fesztiválon (Szász Ferenc, Pető Rozália, Pop Alexandru, Vălean Vasile). A mai popzene szinte teljes stíluspalettája jelen volt a szerzemények versenyén. Hallottunk hagyományos táncdal mellett rockot, bluest, diszkót, új hullámos zenét. Persze, voltak egészen kezdetleges próbálkozások is, de jó néhány olyan profi-ízű szerzemény is elhangzott, amely valóban meglepetésként szolgált. […]
A zenekarok versenye tetszett a legjobban. Meglepő, hogy mennyi jó hangszeres van az amatőr formációkban, de az is meglepő, hogy – tisztelet a kivételnek – a patronáló intézmények milyen szűkmarkúan támogatják anyagilag (hangszerrel) ezeket a sokkal jobb sorsra érdemes fiatal tehetségeket. Nem csoda, hogy annyira gyakori volt a technikai hiba […]
A Tavirózsa sok tehetséget emelt ki az ismeretlenségből: sok, ma már befutott előadónak volt ugródeszka a siker, az országos hírnév felé, hogy csak Doina Limbășeanut, Jeanina Mátéit vagy Bányász Istvánt említsem. Hogy kik lesznek a holnap »új nevei«, kinek lesz kitartása, türelme és munkakedve a popzene göröngyös, de mégis vonzó útján tovább jutni, nehéz megállapítani…”
Szerző: Demeter Csanád
Nyitókép: Az 1976-os Tavirózsa fesztivál. A színpadon Kodolányi János szászrégeni zenész. Fotó: Fortepan / Sütő András örökösei
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
