Egy könyv nagyon hiányzik a magyar rocktörténet kötetei közül: Laux József önéletrajza. Pedig 1974-ben hozzákezdett, de csak a szinopszisig jutott el:
„Állandóan a zenén jár az eszem” – interjú Bódy Magdival
Bódy Magdi zenei tehetsége hamar megmutatkozott, már nyolcévesen felvették a Magyar Rádió Gyermekkórusába. Habár édesanyja nem feltétlenül ezt az utat szánta neki, mégis a színpadon teljesedett ki az élete. Középiskolásként a Korong és a Syrius együttesekkel dolgozott, aztán a Mikrolied vokál megalapításával folytatódott a karrierje. Később jazz tanszakra járt és pantomimezett is. A kezdetekről, a „nagy generáció” felől érkező impulzusokról és a nyugati turnékról is beszélgettünk vele.
Ó, Mr. Halmai! – a nagybetűs nyugati popmenedzser rejtői archetípusa
Ha létezne a Minden idők legrejtélyesebb magyar származású menedzsere-díj, akkor egészen biztosan Halmai József (Joseph Ernest Hamvai, Joe Hamvai, Joe E. Hamvai, Joe Hamvay) kapná meg. A Nashville Teens, a Spencer Davis Group, Millie Small promoterének, Zalatnay Cini menedzserének zavarba ejtően látványos feltűnése és még látványosabb eltűnése fenekestül forgatta fel a magyar beatéletet.
„Gryllus és Huzella, gyertek át a zeneibe!” – interjú Gryllus Dániellel
1969 őszén, az Andrássy úti Ádám sörözőben Gryllus Dániel és Mikó István megalapították a Kalákát. A zenekart, amely Sebőék mellett megteremtette azt a sanzonhoz közeli műfajt, amit az egyszerűség kedvéért énekelt versként emlegetünk. Nemzedékek sora nőtt fel műsoraikon, találkozott általuk először a költészettel. Munkásságukat kétszer is Kossuth-díjjal ismerték el. A rendszerváltozás után Gryllus Dániel ráadásul kiadót alapított, amely idővel a folkos, énekelt verses szcéna egyik legfontosabb publikációs lehetősége lett. A hátborzongatóan szép Jeszenyin-albumról, a sokáig késő nagylemezről és a lórántffy-s örökségről is beszélgettünk vele.
Álmodtunk egy világot magunknak – az Edda és a forintosi fiúk
Miskolci létedre pont az Eddáról nem akarsz írni? – kérdezte az egyik barátom. Mondtam, hogy nem. Nem akarok ugyanis döntőbíró lenni. Most mégis megszegem az ígéretem. Az alábbi sorok Miskolcról, a miskolciak vágyairól és az Eddáról szólnak. Ítélkezés nélkül.
„Cini, Éva és Juli együtt lépnek” – a Cini és a Tinik lánytrió
Nemzetközi karrierrel a háta mögött, országosan ismert énekesnőként alapította meg Zalatnay Sarolta a Cini és a Tiniket. Bár a két vokalista, Várszegi Éva és Postásy Juli már nem voltak tinédzserek, de úgy hat-nyolc évvel fiatalabbak voltak Cininél. Várszegi úgy emlékszik vissza, hogy gimnazistaként az egyik nagy kedvence Zalatnay volt. A formáció 1975 decemberében debütált, ám a korszakra jellemző módon nem bizonyult hosszú életűnek: két-három éven belül Postásy és Várszegi is otthagyta Zalatnay-t, aki ezután tovább kereste az útját, a nyolcvanas évek elején például megalapította a Cinibabákat.
„Kizárólag Gyuri mesél” − Jávorszky Béla Szilárd 80 Szomjas év című könyvéről
A magyar film és a rockzene története szempontjából is megkerülhetetlen Kopaszkutya című film alkotójának, Szomjas Györgynek, illetve rocktörténetünk egyik legmeghatározóbb kutatójának, Jávorszky Béla Szilárdnak köszönhetően nélkülözhetetlen forrást kapott a jövő a 80 Szomjas év című kötet megjelenésével.
„Ha kisiklunk, akkor is sínen van minden…” – a Kati és a Kerek Perec meg a lemezgyári körök
„Az együttes kellemes, mondhatnám »szelíd« stílusban játszik, számaik dallamosak, s koncertjükön nem fontos a hátsó sorokba ülni, ahogy a mai divatos óriási hangerővel szemben védekezünk” – nyilatkozta a Fáklya című lapnak Vlagyimir Alekszandrovics Dzsanyibekov, szovjet asztronauta, aki két, a Szojuz fedélzetén tett űrutazás között, Moszkvában látta játszani a Kati és a Kerek Perecet. A zenekar kétszer is turnézott a Szovjetunióban, fölléptek Nagy-Britanniában, jól ismerte őket az NDK publikum, közönségdíjat nyertek a drezdai dalfesztiválon, a bemutatkozó albumuk pedig aranylemez lett idehaza. Kik voltak ők és mi lehetett az oka, hogy roppant munkabírásuk és fülbemászó dalaik ellenére sem értek el intergalaktikus sikereket?
A Csajka, a Tröszt és a kétnyakú gitár ‒ Sötétkamra, a rock and roll-idő előhívása (2.)
Fényképeket rejtő cipősdobozokban kutatok. Ha kinyitom őket, rám ömlik a múlt ezer emléke, és a sokszor gyűrött, szakadt szélű fotókon megjelenik minden, ami történt, ami fontos volt, vagy csak annak tűnt. Közöttük, bennük keresem az időt. Nyissuk hát ki a sötétkamra ajtaját, lépjünk be a szentélybe ‒ fixálók és más titokzatos varázsszerek közé ‒, ahol megszülettek, életre keltek ezek a fényképek! Hívjuk elő a rock and roll időt!
„A Füles magazinból tanultam az első akkordokat” – interjú Zilahi Csabával az Erdélyi magyarock című könyvről
Nemrég látott napvilágot a kolozsvári rádiós szerkesztő-újságíró, Zilahi Csaba Erdélyi magyarock 1970–2010 című, szép kiállítású, tartalmas, hiánypótló kötete. A friss könyv kapcsán négy évtized könnyűzenei emlékeiről beszélgettünk a szerzővel. Megtudtuk például, hogy miként talált rá egy román fürdőhelyen az egyik kedvenc LGT-lemezére, hogy mit kerestek egy Neoton-bulin a kolozsvári csövesek, de kiderül az is, hogyan vette rá a szászrégeni hangszergyár mérnökét, hogy balkezes gitárt készítsen neki. A szocialista-nacionalista cserekereskedelemről is megtudunk továbbá érdekes részleteket, és azt is elmeséli nekünk Zilahi Csaba, hogy Ceaușescu elmenekülését követően miként indult újra Erdélyben a magyar nyelvű rádió.