Várszegi Éva zenei neveltetését és pályáját alapvetően meghatározta a Magyar Rádió Gyermekkórusa. Az 1972-es Ki Mit Tud?-on feltűnt Mikrolied vokáltrió tagjaként rengeteget énekelt bel- és külföldön is. 1975 végén csatlakozott a Cini és Tinik formációhoz, ezt követően pedig Volán-Mikrolied zenekarban folytatta a pályafutását, a hetvenes évek legvégén pedig a Juventus együtteshez csatlakozott. A vele készült interjúnkban arra is válaszolt, hogy miért nem álmodott még nagyobb popzenei karrierről, és fény derül arra is, miért a technikusoktól tudta meg a zenekara ügyes-bajos dolgait.

Otthon milyen zenei környezet vett körül?

Nálunk mindenki inkább könyvmoly volt, már négyévesen tudtam olvasni, és elsős koromtól jártam könyvtárba, szombatonként alig vártam, hogy mehessek. Így otthon a műveltségnek erre a részére esett a hangsúly, különösebb zenei impulzus nem ért. Voltak lemezeink, klasszikus- és könnyűzene is, de nekem a Gyerekkórus és a klasszikus zene volt a meghatározó.           

Változott ez kamaszkorodban?  

Gimnazista koromban a könnyűzene is előtérbe került: rajongtam például Zalatnay Saroltáért, akivel később együtt is dolgoztunk. Amikor Japánban voltunk a kórussal, vettem Beatles-kislemezeket, amit eléggé ferde szemmel fogadott a kórusvezetés. Nekem egyébként nagyon szigorúak voltak a szüleim, nem igazán járhattam sehova. Tizenhét évesen engedtek el először az E-épületbe, ahol fellépett minden nagy együttes, de este kilencre haza kellett érnem, pedig akkor még el sem kezdett játszani a főzenekar.

A Generál együttes és a Mikrolied vokál. Fotó: Fortepan / Erky-Nagy Tibor

A kamaszkorod egyben a nagy generáció korszaka. Hogyan hallgattál zenét ebben az időszakban?

A rádióból ismertem meg az új zenéket, nem rajongtam különösebben senkiért. Amikor a Generál összejött, negyedikes gimnazistaként érettségi előtt álltam, minden átmenet nélkül belecsöppentem a popzene világába.

Hogy kerültél ebbe a közegbe?

Bódy Magdi a Konzervatóriumban folytatta a tanulmányait az általános iskola után, és oda járt Várkonyi Matyi is, akit a kórusból ismert, így kapcsolatban maradtak. Amikor 1972-ben meghirdették a jelentkezést a Ki Mit Tud?-ra, Matyi kitalálta, hogy összehozza a Generált, és Magdit kérte meg, hogy csináljon egy lánytriót, akik vokáloznak a zenekar mellett. Magdi Selényi Hédinek és nekem szólt. Ő egyébként jazztanszakra járt, így már tizenhat évesen koncertezett klubokban, és korábban felkért minket, hogy egy-egy fellépés alkalmával vokálozzunk neki. Hihetetlenül fura volt nekem az egész közeg, teljesen más, mint amit megszoktam. Úgy éreztem magam, mintha a Marson lennék. Viszont amikor Matyi felkereste Magdit, újból mi jutottunk eszébe, így alakult meg a Mikrolied vokál együttes.

Az volt a pech, hogy Matyit épp akkor bevitték katonának, és leállt az egész dolog. Magdi ekkor kiszállt, mert ő nagyon céltudatosan akart menni a Ki Mit Tud?-ra, és egy másik formációhoz csatlakozott. Végül Matyi felhívta Novai Gabit, hogy ne hagyja veszni az egészet, és induljanak el nélküle. Ekkor megkerestem Herczku Marit, hogy szálljon be Magdi helyére, mert lesz ebből valami. Nem nagyon akart jönni, ő végképp a klasszikus zenéért rajongott, de valahogy rábeszéltem. Így aztán elindultunk az 1972-es Ki Mit Tud?-on, ahol szólóénekesi kategóriába soroltak minket, annak ellenére, hogy trió voltunk. A Generál megnyerte a zenekar kategóriát, mi pedig harmadikok lettünk Szűcs Judit és Mixtay Melinda mögött. Végig a Generál kísért minket a fellépéseink alatt, mi pedig vokáloztunk nekik, ezért adódott, hogy továbbra is együtt maradjunk. Végül is ez volt az, amit Matyi már az elejétől kezdve szeretett volna.

Fotó: Fortepan / Erky-Nagy Tibor

Mi történt az 1972-es Ki Mit Tud? után, hogyan folytatódott a zenei utatok?

Elindult az ORI-turnék sora. Az Országos Rendező Iroda „lecsapott” Szűcs Juditra és a Generálra, mi pedig mindenhova kísértük a zenekart. Nagyon sűrű volt a program, jártuk az országot, felléptünk például a Kisstadionban a Bergendy előtt, akik már hatalmas sztárzenekarnak számítottak. Így működött akkoriban a showbiznisz: mivel egy csatorna volt, amelyik produkció feltűnt a televízióban, azzal rögtön indultak turnézni, így válhatott valaki sztárrá Magyarországon.

Nem merült fel benned a szólókarrier gondolata, ahol jobban kamatoztathattad volna az énekesi kvalitásaidat?

Nem álmodtam erről. A Gyerekkórusban szerzett hátterem és zenei neveltetésem gyakorlatilag alkalmatlanná tett arra, hogy popzenei szólókarrierem legyen. Az operaénekesekről mondják, hogy akármilyen jó hangja van valakinek, ha rossz énektanár tanította, nem lehet már helyrehozni soha. Én annyira „gyerekkórusos” maradtam, hogy ezen nem lehetett változtatni: egyenes hangon énekeltem, semmilyen vibrálás nem volt az hangomban, nem hoztam különösebb soul-, blues- vagy egyéb hangzást. Nem tudtam leutánozni, nem jött nálam zsigerből: én pont erre voltam jó, hogy egy helyes lány tisztán vokálozzon a színpadon. Magdi például teljesen más álmokat dédelgetett, ő énekelt szólókat is. Egy-két számot kért a fiúktól, hogy a miénk legyen, így ezeket nem Révész Sanyi vagy Karácsony János adták elő.

Ráadásul nagyon gyerekek voltunk még, én legalábbis biztosan. Épphogy leérettségiztem, a Gyerekkórus és a szigorú otthoni környezet következtében nem is vettem részt az éjszakázásban. Ha 11-kor befejeződött egy fellépés, rohantam haza, míg a fiúk beültek még az Ádám sörözőbe a Körúton. Akármilyen újdonság volt a zenekar életében, ha valami döntés született, azt én a technikusainktól másnap tudtam meg, akik szintén jártak a zenészekkel. Szóval kimaradtam a bulikból, egészen huszonegy éves koromig, amikor is elköltöztem otthonról. Onnantól viszont enyém volt a világ.

Fotó: Fortepan / Rádió és Televízió Újság

A Generál mellett milyen más produkciókban működtetek közre?

Gyakorlatilag mindenkivel dolgoztunk: Koncz Zsuzsával, a Fonográffal, Bergendyvel, nagyon sokan hívtak minket vokálozni, mert nagyon szépen énekeltünk. A Ki Mit Tud? után hol együtt léptünk fel a Generállal, hol csak ők adtak koncerteket, mi pedig másoknak vokáloztunk. Végül a fiúk szóltak, hogy nem kellene minden felkérést elfogadni, mivel mindegyik nagylemezen ugyanaz a vokál szól, és akkor mitől Generál a Generál? Végül megállapodtunk, hogy nem vokálozunk más előadóval, ha ők sem vállalnak fellépést nélkülünk, hanem együtt vagyunk: a Generál és a Mikrolied egy zenekar, közös produkció.

A Várszegi Évával készült teljes életútinterjúnk ide kattintva elolvasható.

Szerző: Fernbach Erika
Nyitókép: Fortepan / Urbán Tamás
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.