Nem valószínű, hogy sok magyar lemezgyűjtő szokott turkálni régi csehszlovák kislemezek kínálatában. Talán még kevesebb közöttük az olyan, aki egy ilyen kupacban felvidéki magyar rocklemezekre vadászna. Főként, hogy még kevesebb, azaz összesen egyetlen darab régi kislemez felelne meg ennek az igénynek.
1970 elején a Syrius új felállása, hasonlóan az akkori magyar beatzenekarokhoz, olyan nyugati együttesek dalainak feldolgozásaival jelent meg a magyar populáris zene színterén, mint a Beatles, a Spencer Davis Group vagy a King Crimson. A rajongók az 1970 és 1973 közötti Syriust a „legendás” jelzővel illetik, ezzel megkülönböztetve a régebbi és későbbi formációktól. Az akkori felállás tagjai Orszáczky Jackie (ének, basszusgitár), Ráduly Mihály (szaxofon, fuvola), Pataki László (zeneszerző, billentyűs), Veszelinov András (dobos) és a Syrius alapítója, Baronits Zsolt (szaxofon) voltak.
A rock és a politika – ha tetszik, ha nem – gyakorta érintkezik. A műfaj alapvetően protest indíttatású, és jó esetben valamiféle ideológiát közvetít. Hozzáállásában mindenképpen és gyakran a dalszövegeken keresztül direktben is. A jelenség létezik tehát, de szerintem az értelmezők gyakran túllihegik a politikai allúziókat. Amikor meg eleve politológusok vagy történészek vizsgálják a jelenséget, akkor jó eséllyel esünk át a ló túlsó oldalára.
Örömmel újságoljuk, hogy mostantól nemcsak olvashatók, de hallgathatók is a vagyunk, hiszen a Beat Rádió hullámhosszán hetente új, pop- és rocktörténeti beszélgetéssel jelentkezünk. Az adások elérhetők lesznek itt, a blog felületén is.
Müller Péter az URH elnémulása után a Kontroll Csoport nevű formációban landolt, ami amolyan underground szupergroupnak is nevezhető. Tagjai a művészetek különböző területeiről érkeztek: volt köztük klasszikus képzettségű zenész (Farkas Zoltán és Hajnóczy Csaba), valamint amatőr színjátszó is (Bárdos Deák Ágnes, Kistamás László, Lehoczky Károly, Újvári János); hozzájuk csatlakozott a filmrendező, szövegíró Müller, de játszott az együttesben Iványi Norbert (dob), valamint Hajnóczy Árpád (szaxofon) is. Experimentális produkciókat hoztak létre törzshelyükön, az Ikarus Művelődési Házban.
A kilencvenes és kétezres években a bulvárújságírással kétes hírnevet szerzett Ómolnár Miklós egy évtizeddel korábban rocktörténetileg kulcsfontosságú, kiváló könyveket írt. Olyanokat, mint a Radics Béláról szóló kötet, vagy A rock napszámosai. A Pengék és halakat úgy kétévente rituálisan újraolvasom. Hogy ezúttal hogy tetszett? Mondom is.
Nagy Judit a Rangers énekesnője volt, 1970-ben pedig Algériában vendégszerepelt Cserháti Zsuzsával és a Thomastikkal. Piros tárcsákról, színfalak mögötti hubertusozásról, gázsikról és kiülésekről mesélt nekünk. Kiderült aztán az is, hogy a gázsik olykor elmaradnak, előkerülnek viszont a kések. Megdöbbentő kalandok a hetvenes években ORI-turnén innen és túl.
Bár a médiumokban gyakorlatilag nem látszott ebből semmi és a budapesti közönség sem ismerte ezeket a zenekarokat, de a hatvanas évektől vidéken is megindult a beatélet. A hetvenes években egyre több zenekar tudhatott maga mögött regionális rajongótábort. Ilyen volt az 1972-ben Szombathelyen megalakult Lord együttes is, amely hard rock zenét játszott. De hogy kerültek kapcsolatba az osztrák sógorokkal?
A Gemini együttest Várszegi Gábor alapította 1965-ben. Hosszú-hosszú évekig világslágereket interpretáló klubzenekarként tevékenykedtek, olyan muzsikusok is megfordultak a bandában, mint például Rusznák Iván (később M7-es) vagy Kékes Zoltán, aki a Gemini után a Fermben, a Juventusban, majd a Hungariában tűnt fel. Nagy népszerűségnek örvendtek, több gyár kultúrotthonában (Volán, Taurus Gumigyár) is rendszeresen felléptek, jelentős közönségbázisuk alakult ki.
Csengey Dénes éles megfigyelése szerint a Cseh–Bereményi-dalok lírai hőse, illetve maga az előadó a lovagkor végét járó nemzedék (avagy az úgynevezett nagy generáció) egyszemélyes megtestesítőjeként áll a színpadon – folyamatosan változó (ironikus, gúnyos, nosztalgikus) viszonyban a mozdulatlanságba fagyott társadalmi léttel és benne önnön életével, melynek törvényszerűen underground színtér néhány szereplője is része lett. Többek között Gémes János Dixi és Baksa-Soós János is (a Kex együttesből). Róluk is dúdolnak a most következő sorok.