Petőfi Csarnok. A felvétel egy Art Deco-koncerten készült

Amíg a Budai Ifjúsági Park és az 1980-as évek ellenkultúrájának a kapcsolata meglehetősen ritka és esetlegesnek tekinthető (bár voltak jelentős fellépések, mint például a Bizottság 1983. májusi koncertje, amelyből látható pár bevágás a Jégkrémbalett című filmben, vagy az 1984-es punkfesztivál, amit a sajtóban sokszor tévesen Vágtázó Halottkémek-koncertként aposztrofálnak), addig a Petőfi Csarnok fontos bázisként szolgált az underground, illetve punkzenekarok számára.  Az 1980-as évek második felében már csak ritkán rendeztek koncerteket a Kisstadionban, szerepét az 1982-ben átadott Budapest Sportcsarnok vette át, itt azonban az új sztárzenekarok közül csak néhány koncertezett. Így állt elő az a helyzet, hogy olyan, országosan ismert, hatalmas lemezeladási példányszámokkal rendelkező együttes, mint az Első Emelet, ugyanott lépett fel, mint azok a zenekarok, amelyek semmilyen médiajelenléttel nem rendelkeztek. Illusztrációképpen álljon itt néhány dátum:

1986. január 7.: A tizedes meg a többiek, Revue '86, Tavasz 17 pillanata, Harlemi Bárányok (az Aurora ebben az időszakban – kényszerűségből – többször is ezen a néven lépett fel), Kretens

Erre a koncertre a Magyar Rádió is küldött ki tudósítót, aki interjút készített a Tizedes meg a Többiek, illetve a Kretens több tagjával, amelyben meglehetősen rosszindulatú, provokatív kérdésekkel próbálta lejáratni a fellépőket.

Dragojlovics Péter:
A kezdetektől fogva részt vettél a munkában?

Hajnal Gábor:
Nem a legelején kerültem be, hanem pár hónappal az indulás után. Hárman csináltuk: Besnyő Laci, Darabos Jancsi - aki sajnos már nem él - és én. Laci volt a gazdasági ügyek intézője, Jancsi volt a rendező, én pedig a műsorszervező. A Csillagfény este nyolctól hajnali háromig működött, még szignálja is volt. Ma már elég furcsa és hihetetlen, hogy egy diszkó már este nyolckor elkezdődik. Ez egy komplex show-műsor volt, nem csak annyiból állt, hogy egy diszkós rángatja a potmétereket. Minden óra 45. percében volt színpadi műsor: táncprodukció, vagy pedig fellépett egy szólista, zenekar. Három diszkósunk volt: Éliás Gyula, Dvoracsek György és B. Tóth Laci. Hat éven keresztül működött a Csillagfény, és minden szombaton telt ház volt. Az adott nap délután háromra odahívtuk a fellépőket próbára, az Eddától a Bikinin át Demjén Rózsiig. Lepróbáltunk három-négy nótát, illetve a show-elemeket. A művészek öt körül hazamentek, mi pedig nyolcig megírtuk a stábszobában a forgatókönyvet. Azt is kitaláltuk, mikor jöjjön a lézer, ami nagyon fontos volt, hiszen akkor még nem voltak intelligens lámpák. Egyébként a program már este hat órakor elindult, volt film-, illetve a buliban videoklip-vetítés. Két színpad volt, egy nagy és egy kisebb. Teljesen műfajfüggetlen volt, mindenkit szeretet a közönség. A nagyon kemény zenekarokat azért nem nagyon hívtam.

A Petőfi Csarnok szinte a nyitás pillanatában nemzetközi hírnévre tett szert, a kezdetektől számtalan híres és kevésbé híres külföldi előadó adott koncertet a nagyteremben vagy a szabadtéri színpadon. A show-kat ritkán kísérték botrányok, a legtöbb visszaemlékezés legfeljebb kisebb fennakadásokról és annál több emlékezetes élményről számol be. Például 1986-ban a PeCsában adta elő verseit a beatnemzedék legendás költője, Allen Ginsberg, a Jethro Tull huszonöt éves jubileumi koncertjére pedig még az épületet övező mező is megtelt 1993-ban.

Az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramja és a Rózsavölgyi és Társa Kiadó gondozásában megjelent  A Petőfi Csarnok – Ifjúsági kultúra és szabadidő-politika 1985–1993 című kötet, a Volt egyszer egy Ifipark… című kiadvány folytatása.

Sziámi-koncert az Adyban. Fotós: Mocsári László

Az 1964. október 4-én átadott új épület regnálása előtt már ezen a néven – elődként- működött egy helyszín, a Diósgyőri vár utcájában. A városrészben felépített új művelődési ház még a helyi lakótelep megszületése előtt pár évvel jött létre. Abban az időszakban Diósgyőr és Miskolc még a lakosok felfogásában külön élt, annak ellenére, hogy előbbit 1945-ben csatolták a városhoz.

Az 1970-es év az ország legnépszerűbb beatzenekaraként köszöntött az Illésre. Az előző év karácsonyára jelent meg a mára legendássá vált Illések és pofonok című nagylemezük, amely egyébként ma már nemzetközileg is jegyzett pszichedelikus beatlemeznek számít. Februárban Angliába utazhattak, ahol több koncertet adtak és a BBC magyar rádióadásában is felbukkantak. Az ott adott interjú azonban szomorú mérföldkőnek bizonyult az együttes pályáján.

Mózsik Imre 1969-ben született Washingtonban. Szülei diplomataként dolgoztak, így már gyerekként sok időt töltött nyugaton, többek között 1977 és 1981 között Londonban, ahol testközelből élte át a punk, illetve a new wave megjelenését. Dobolni egész fiatalon, mindössze tizenkét-tizenhárom évesen kezdett, kamaszkori, amatőr zenekarai után 1983-ban jött létre a QSS, amely az egyik legmeghatározóbb hazai punkegyüttessé nőtte ki magát. Mózsik Imre az Egyesült Államokban is élt, ahol klasszikus zenét, go-gót, illetve dzsesszt játszott. 1989-ben tért haza Magyarországra. Zenélt többek között az UP!-ban, a Mester és tanítványaiban és a Supernemben is. Emellett fordít és hangmérnökként is dolgozik.

A konferencián és az azt követő Azok a régi csibészek Extra beszélgetésen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni az alábbi űrlap kitöltésével lehet: https://forms.gle/r8MrVbwL2uRrf2yN6

Működésének negyedik évébe lépett a Locomotiv GT 1974-ben. Már három nagylemezük jelent meg (Locomotiv GT, Ringasd el magad, Bummm!), valamint színpadon és hanglemezen is játszottak, az óriási sikert aratott Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalben. Mindemellett 1973 őszén egy sokat ígérő együttműködés is elindult, Londonban felvehették első angol nyelvű nagylemezüket, amelyet az ABC Records nemzetközi cég 1974-ben tervezett kiadni. Kellhet-e több remény egy magyar rockzenekarnak?

A Metro együttes (1969)

A Metro 1969-re megszilárdította helyét a legnépszerűbb beatzenekarok között. Pedig Zoránéknak nem volt egyszerű dolguk, hiszen az együttesből 1966-ban távozott Brunner Győző (helyére Veszelinov András került), valamint 1967 elején követte őt Frenreisz Károly is (őt Rédey Gábor váltotta). Mindketten a nyugati vendéglátóiparba szerződtek, valószínűleg azért, hogy szakmai tapasztalatokra tegyenek szert és megerősítsék anyagi bázisukat. Megközelítőleg másfél éves külföldi munka után tértek haza, méghozzá régi helyükre: újra a Metro együttes tagjai lettek.