A műfaj hőskorában nem csupán populáris zenei lapok nem létezhettek Magyarországon, de a rockkal kapcsolatos könyvek száma is rendkívül szegényesnek tekinthető. (Összehasonlításképpen: csupán a Beatlesről több tucat biográfia jelent meg 1968-ban, tehát még működésük idején.)
1981-ben aztán boltokba került a Rock évkönyv 1981, amelyet a szerzők egy sorozat indító részének szántak, de csupán öt évvel később jelenhetett meg a folytatása, a Rock '86. A cikk tárgyát képező Pop periszkóp '87 1987 tavaszán látott napvilágot az Ifjúsági Rendező Iroda kiadványaként. Borítóján az akkori magyar pop-rock zene több ismert együttese látható, az akkor második lemezére készülő Pokolgép, az előző évben befutott Napoleon Boulevard, az 1987 januárjában alakult, ismert együttesek tagjaiból álló Step (indulásukról olvasható is egy rövid cikk a könyvben), valamint Görbe Nóra, aki a Linda-sorozat főszereplőjeként akkoriban nemcsak rendkívül nagy mértékű népszerűséget mondhatott magáénak (foglalkozik is egy írás a Linda-jelenséggel - igaz, ennek megítélése igencsak vegyes volt), de készített több lemezt is (ezeké még inkább), és 1986-ban közösen turnézott az Első Emelettel.
Mivel 1987-ben volt a hippi- (Szerelem nyara), illetve a punkmozgalom csúcspontjának (Gyűlölet nyara) húsz- és tízéves jubileuma, a szerzők teret adtak mindkét korszaknak: írtak a Monterey-i fesztiválról (valamint röviden a korszak rockfesztiváljairól), ami pedig a punkot illeti: közöltek egy részletet Gideon Sams 1977-ben napvilágot látott Punk című regényéből. (Megjegyzem, hogy e könyv sem jelent meg hazánkban a mai napig sem.)
A kiadvány összeállítóinak meg kellett küzdeniük a még ekkor is óriási információhiánnyal, valószínűleg ez is volt az oka annak, hogy Érték(t)rend: tizenkét állócsillag címmel a műfaj több meghatározó alakjáról is olvashatók ismertetők - ezeket Göbölyös N. László írta - Jimi Hendrixtől Vangelisig, és a Led Zeppelintől a Pink Floydig.
Ami az aktualitásokat illeti: Siklósi András beszámolt az 1986-os év nemzetközi sikereiről, híreiről. Érdekes volt számomra, hogy sem a Depeche Mode-ot, sem a Smithst nem említette meg, pedig Morissey-ék abban az évben értek csúcsra a The Queen is Dead című albumukkal, akkoriban rendre ők nyertek Az év zenekara-szavazáson, a basildoni kvartett pedig egy rendkívül sikeres, nívós albummal (Black Celebration) jelentkezett, s ebben az évben indult el a Depeche Mode-őrület is Magyarországon - bár 1985-ben már felléptek Budapesten, ekkor azonban még nem létezett a hol Depeche-eseknek, hol Mode-osoknak nevezett ifjúsági szubkultúra. Siklósi a hírek között megemlíti, bár név nélkül, Cliff Burtonnek, a Metallica basszusgitárosának a halálát (érdekesség, hogy a zenekar muzsikáját speed metalnak titulálja). Egyébként feltűnő, hogy a metallal milyen keveset foglalkozik a kiadvány, különösen annak fényében, hogy a Pokolgép a címlapon szerepel, és a huszonkét színes poszter szereplői között feltűnik az Iron Maiden, a Scorpions és a Europe. Olvashatunk azonban az USA című, időszakos hazai lapból átvett írást Burce Springsteenről, és az akkoriban meglehetősen népszerű Neue Deutsche Welle együttes, a Müncheneer Freiheit tízpróbájáról a legkülönbözőbb sportágakban (pl. úszás, íjászat.) A sport amúgy is fontos része a könyvnek: írnak a testmozgást preferáló rocksztárokról (Sting, Mick Jagger), a sportvilág és a zene kapcsolatáról. Az aktualitásokat tekintve még a korszak rendkívül népszerű, azóta elfelejtett szexszimbólumáról, Samantha Fox modell/énekesnőről is szerepel anyag, valamint egy interjút is tartalmaz a kötet Mel Galley-vel, a Whitesnake ex-gitárosával.
Iron Maiden-plakát
Ami a hazai vonalat illeti: a szerzők értékelik az 1986-os évet, és az ítélet lesújtó: elöntött mindent a kommersz pop, alig készült néhány színvonalas album. Tény, hogy mind a kemény rock, mind a klasszikus értelemben vett rockzene kivérzett itthon 1986-ra. S hogy mindez ne legyen elég: jött a lakodalmas rock a 3+2-nek köszönhetően. (Különösen tanulságos olvasni Rákosy Péternek, az MHV kereskedelmi vezetőjének szemforgató és cinikus nyilatkozatát azzal kapcsolatban, hogy az elvileg „értékeket kiadó” MHV miért vállalkozott a vajdasági együttes kazettájának megjelentetésére.) Hamár a kiadásról beszélünk: ez az az időszak, amikor az MHV monopolhelyzete már megtörni látszott - erről is több interjút, cikket olvashatunk -, és 1987-ben meg is tört: létrejöttek az első független lemezcégek, a Hungaropop, majd a Ring. Ez utóbbi kiadónak köszönhető, hogy a Beatrice lemezhez jutott, az ő gondozásukban jelent meg a '78-'88 dupla album, azonban a könyv összeállításakor még nem tűnt valószínűnek, hogy az együttes lemezt jelentethet meg: többek között erről is szólt az a vita, amelyet Nagy Feró és Sebők János folytatott a nyíregyházi színházban Erdős Péterrel (segédje Csepregi Éva volt) Friderikusz Sándor talk-showjában. (A vita szövege olvasható Friderikusz Sándor Szigorúan nyilvános c. könyvében.) A korábban felsoroltak mellett a könyv tartalmaz egy részletes írást a Rock Színház megalakulásáról, valamint addigi történetéről. De megszólal benne Balázs Fecó, közvetlenül a Korál feloszlása után; Felvinczy Attila, az Edda menedzsere és Szigeti Ferenc, aki akkoriban egy művészeti iroda igazgatása mellett létrehozta a végül tiszavirágéletűnek bizonyult Känguru együttest.
A metal mellett különösen feltűnő számomra az underground negligálása - bár egy Új hullámos kislexikon helyet kapott - különösen annak fényében, hogy az Európa Kiadó ekkor kapott lehetőséget lemezkészítésre. Ami pedig a hazai punkzenekarokat illeti: az 1987-ben két éve működő Petőfi Csarnok addigi működését összefoglaló írás több nevet (Marina Revue, Tizedes meg a Többiek) megemlít, azonban csak ennyi teret kapott a színtér. Ezzel szemben olvashatunk a veresegyházi asszonykórussal elkészített Honky Tonk Woman-feldogozással egy csapásra berobbanó Z'Zi Labor történetéről, az 1987 elején indult Sárga tengeralattjáró nevű zenés televíziós műsorról, továbbá egy interjút is közölnek Szegő Mihály rendezővel a hazai videoklipekről, az aktuális MIDEM-ről, és az 1987-ben negyedszázados jubileumát ünneplő Omega történetét is megosztják az olvasókkal éves bontásokban.
Ami pedig a hazai populáris zenei múltját illeti: Sebők János szentelt egy írást a Táncdalfesztiváloknak; emellett megtudhatjuk, milyen körülmények között született Ómolnár Miklós Pengék és halak című, 1986-ban megjelent könyve Radics Béláról (ezt különösen tanulságos olvasni most, amikor Radics gitárja, harminchárom év után végre előkerült, érdekesség, hogy a szerző határozottan állítja, hogy a hangszer a Vörösmarty téri ORI-székházba került.)
És a koncertek kulisszái mögé is betekintést nyerhetünk: szerepel a Santana, illetve John Mayall egy-egy hazai koncertjének ridere (ez egy „mindenre kiterjedő útmutató, ami egy rockkoncert lebonyolításáhozt szükséges.”), valamint az Első Emelet 1987 februári sportcsarnokturnéjának zalaegerszegi koncertjének riderkérelme Tereh Istvántól, az együttes vezetőjétől, valamint a létesítmény igazgatójának válasza is. (Ez utóbbit kiváltképpen érdemes elolvasni!)
S ha már a turnézásnál tartunk: a kiadvány Ómolnár Miklós készülő, a hazai roadokról szóló, A rock napszámosai című riportkönyvének egy részletével zárul, a magyar rock egyik legendás, sajnos azóta elhunyt roadjával, Horváth Tiborral -vagy ahogy mindenki ismerte: Pékkel - készült interjúval. A roadkönyv lett egyébként az IRI utolsó kiadványa: az iroda 1987 végén megszűnt, Ómolnár Miklós és Szántó Péter Omega-story műve már a fiókban maradt (érdemes lenne megjelentetni - már amennyiben létezik még a kézirat.)
1988-ban végül a korábbi, adminisztratív eszközökkel elfojtott lehetőségek, lásd Poptika, Polifon után végre Magyarországon is lehetőség nyílott zenei lapok megjelentetésére: a rendszerváltás környékén pedig tucatszámra láttak napvilágot a pop/rockzenei újságok (a Polip nyitotta a sort), két- három év után azonban meg is szűntek, egyedül az 1986-ban fanzinként indult Metal Hammer létezik napjainban is. (A témában lásd Rozsonits Tamás cikkeit a blogon - a szerk.)
A rockévkönyvek sora azonban a Pop periszkóp '87-tel sajnos, úgy tűnik, végérvényesen lezárult, pedig szükség lenne olyan kiadványokra, amelyek képet adnak a rockzene aktuális helyzetéről. Különösen a fiatalabb korosztályok képviselői számára, éppen ezért nekik - is - ajánlom elolvasásra ezt a könyvet, amely a magyar rock/popzene egy érdekes periódusában született: még létezett a régi struktúra, de már recsegett-ropogott az építmény, bár tegyük hozzá: a végkimenetel ekkor még kétséges volt.
Szerző: Dragojlovics Péter
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
