A nemesség kötelez. Úgy is szokták használni, hogy a név kötelez. Ez a latin mondás jutott eszembe, amikor Bálint Csaba A Nemes című könyvének próbanyomatát megkaptam. Nemes László a magyar roadtársadalom egyik alapítója, de mindenképpen a legtekintélyesebb személyisége. A Hungaria, a Locomotiv GT, a Skorpió, az Omega, a Beatrice, a Republic és még számtalan zenekar technikusa, lemezek hangmérnöke, generációk példaképe – a legnagyobb név a szakmában. Bálint Csaba munkásságát évek óta közelről figyelem és nagyra becsülöm. Kiváló könyvet hoztak össze ketten.

A közelmúlt öt évtizedének történelme nem ismerhető meg valódi mélységében a rockzene és az azt működtető mechanizmusok, az abban résztvevők munkásságának alapos kutatása nélkül. A zenekarok tagjai, a csapatok technikusai és a közönség hármasából természetesen a legtöbb reflektorfényt a zenészek kapják, de ahhoz, hogy színpadra léphessenek, majd a világot jelentő deszkákon bemutathassák a művészetüket a közönségnek, a technikusok, idegen kifejezéssel a roadok munkája előfeltétel.

A P. Mobil az Omega Studióban (1981). Nemes László, Schuster Lóránt, Tunyogi Péter, Kóbor János, Zeffer András

A beat-pop-rock korszak első húsz évében még divatban voltak az olyan normák és értékek, mint például a bandahűség, amit az egy-egy zenekarhoz tartozó roadstáb szinte komolyabban vett, mint maguk a zenészek. Szó szerint életüket és vérüket adták az együttesért, értük dolgoztak, szinte fillérekért. Ha egy zenekar tagcserét tervezett, a technikusoktól lehetett beszerezni a kiszemeltről a leghitelesebb jellemzést. Lehet, hogy valaki a hangszerének virtuózaként elismerésnek örvendett, viszont azt csak a roadok tudták, hogyan viselkedik például egy hosszú turnén; mik az emberi értékei és hibái; könnyen ki lehet-e jönni vele vagy elviselhetetlen. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a bandák az általuk súlyos összegekért vásárolt felszerelését és a járműveket a technikusok vezették, szállították, állították fel és bontották le, tartották karban évente háromszázhatvanöt alkalommal, ha épp úgy alakult. A technikusokról is lehetett tudni, kik azok, akiknek a tudása túlmutat azon, hogy kipakoltak egy teherautót. Ők cintől füstölgő forrasztópákával futkostak a színpadon, mindenre kerestek és találtak is megoldást. Ők a nagy megfejtők. Ez már nem a bevezető, hiszen belecsúsztunk Bálint Csaba könyvébe, ami a negyedik kötet, amely magyar roadokról íródott (az eddigiek: A rock napszámosai, Stage Pass, Déjá Vu Méter).

Nemes László és Benkő László

Ha lenne magyar Rushmore-hegy, Nemes László arcélét sziklába kellene vésni, mint az amerikai elnökökét (nyilván emlékeztek a Deep Purple In Rock borítójára), mert ő is Alapító Atya a roadok társadalmában. Tekintélyt nem adnak, nem is lehet megvásárolni, azt ki kell érdemelni, és biztonsággal ki merem jelenteni: Nemes Laci a legtekintélyesebb magyar road! Tapasztalatból tudom, hogy ezek az emberek eleinte – joggal - bizalmatlanok. Sőt: barátságtalanok, lekezelőek, nem ritkán brutálisan nyersek, egyesek igazi durungok! Ám ha megszeretnek és a bizalmukba fogadnak, egy olyan igaz barátra teszel szert, akire mindig, minden körülmények között számíthatsz. Mert a road egy csupaszív, lehetetlent nem ismerő, elnyűhetetlen embertípus, aki ha kell, üt érted, de ha úgy alakul, kisírhatod magad a vállán. És másnap felhív, hogy miben segíthet és hogy vagy! Nemes Laci és Bálint Csaba kapcsolata is így nemesedett barátsággá a Rockmúzeumban. Bálint Csaba úgy kérdez, ahogy azt más nem merné, és Nemes Laci mindent elmond neki - a könyv révén pedig nekünk is. Biztos vagyok benne, hogy ti is éreztétek olyat egy új, nagyon várt kötettel kapcsolatban, hogy azonnal oda kell lapozni azokhoz az oldalakhoz, amik a legérdekesebbek számotokra, mert ami előttük íródott, az nem izgalmas. Nos, A Nemes olyan könyv, ahol dekára kimérten adagolja a szerző az érdekességeket. Ez a kötet letehetetlen, olvastatja magát. Megkerülhetetlen rocktörténeti forrásmű, mert a főszereplő a kezdetektől jelen van. Elképzelései, ötletei és tapasztalata, no meg a két kezi munkája nyomán számtalan komplett zenekari cucc és berendezés épült meg, amelyek akár a mai napig is teljesítenek. Tudásán roadok generációi nőttek fel. A könyv cizellálja, árnyalja a nagy magyar rocktörténetet. Eddig megválaszolatlan kérdésekre érkezik felelet, sőt, magyarázat. Nemes „nemcsak” road volt, hanem az Omega Stúdió zászlaja alatt több hanglemez hangmérnöke is, rálátása a rocktörténelemre felbecsülhetetlen. Nem volt elég annak idején egy fejezet Laciról A rock napszámosaiban!

A borítón lévő fotón Bálint Csaba, a könyv szerzője és Nemes László

Nemes Laci mondandóját – nagyon jó ötlettől vezérelve - a pályafutása során fontos személyiségek húzzák alá színes sztorikkal: Fenyő Miklós, Frenreisz Károly, Benkő László, Nagy Feró és még sokan mások. Ritka erős az archív képanyag és Vértes György új portréfotói is bitang jók! Nemes Anita borítótervéről sokáig beszélnek majd, ahogy az egész könyvről.

Az LGT-vel a Tabánban (1972)

Nemes Laci a szakmája képviseletében ez alkalommal is a közös ügyet szolgálja. Nem kérkedik, hanem tanít, ahogy egész életében tette. Élete példaszerű, de ne kövessétek, mert vérbeli halálos játszma. Szerencsénkre, ő túlélte.

Nemes László. Vértes György fotója

Bálint Csaba: A Nemes, MagyarRock Hírességek Csarnoka Egyesület, Budapest, 2019.

A könyv a Rockmúzeumban (www.rockcsarnok.hu ) és a Rockdiszkontban lesz kapható.

Szerző: Rozsonits Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.