Bár 1978-ban a Zelnik József és Csoóri Sándor által forszírozott, Élő népzene című ötlemezes sorozat lett a táncházi lemezek között a befutó (lásd korábbi anyagunkat), időben a Pálfi Csaba által kezdeményezett és a Sebő együttes által felvett anyag készült el előbb, mely aztán végül az említett széria hatodik darabjaként jelenhetett meg. Miközben már külcsínben is elválik tőle, hisz a többi nagylemez azonos grafikai világával szemben a borítóján Korniss Péter egyik széki táncházas fotója látható, amely bal felső sarkába jól láthatóan csak utólag biggyesztették oda az Élő népzene VI. feliratú matricát.

Tihanyi Gábor, Nagy Oszkár, Mr. Basary, Pozsonyi Tibor, Tóháty László

A HIT jogelődje, az Orient zenekar 1978-ban alakult, tagjai Tihanyi Gábor „Tánci” gitáros, Pozsonyi Tibor „Finki” dobos és Nagy Oszkár basszusgitáros voltak. A zenekar újsághirdetést adott fel, így csatlakozott hozzájuk Babári József, vagy ahogy ma sokan ismerik, Mr. Basary. Többórás koncertjeiken jobbára feldolgozásokat játszottak, vidéki fellépéseiken pedig a közönséget „táncolhatóbb” számokkal szórakoztatták. A formáció tagja volt ekkor bevonulásáig Füchsel Tibor „Füxi” is.

A Kopaszkutya című filmet Szomjas György filmrendező közvetlenül a két „eastern” műfajú, a magyar betyárvilág mondáit feldolgozó játékfilmje, a Talpuk alatt fütyül a szél (1976) és a Rosszemberek (1978)  között kezdte előkészíteni. Forgatott egy érdekes dokumentumfilmet („Az volt a hej… igazi szép idő – dokumentumfilm a rockról, harminc éveseknek) a Metronóm’77 fesztivál döntőinek idején a hazai rockzenészek krémjével (Földes László Hobo itt még a Hobo Blues Band megalakulása előtt nemcsak megszólalt, hanem riporterként is közreműködött). De később, az 1980. szeptember 5-én, Budapesten, a Kisstadionban megrendezett Omega–LGT–Beatrice-koncerten – amelynek hanganya részben LP-n, kazettán, majd később kibővítve CD-n is megjelent – is rögzített jeleneteket.

 Amilyen lemezínséges volt az első hat év, olyan albumbőséget hozott az 1978-as esztendő – néhány hónap leforgása alatt hat friss táncházas LP (ráadásul köztük egy dupla) került a hazai boltokba. A főként az óbudai „Selyemgombolyító” épületében készült felvételek a népi kultúrára fogékony értelmiségi körök erős lobbitevékenysége eredményeként születhettek meg, majd a pártállamban monopolhelyzetben lévő Hungaroton is csak határozott politikai nyomásra (nagy valószínűséggel a népi baloldalhoz sorolható Pozsgay Imre állt mögötte) volt hajlandó publikálni őket. Bors Jenő, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója viszont gyorsan le is szögezte: a folkosok számára ezzel bezárultak az ajtók. És ehhez az elhatározásához éveken át tartotta magát.

Folytatódik a Hangfoglaló Program és a Hangőr Egyesület közös könnyűzenei filmklubja. A vetítéssorozat továbbra is a zene és filmipar óvatos frigyének gyümölcseit veszi számba, de most a hetvenes-nyolcvanas évek undergroundjára koncentrálva. A hatvanas évek tvisztelő, stoppoló fiataljai helyett ezúttal a csöveseké és a földalatti figuráké lesz a filmvászon. Az Extázis héttől tízig következő alkalmán, 2018. április 19-én Wahorn András Jégkrémbalett című filmjét tekinthetik meg az érdeklődök. A vetítés utáni beszélgetésen Pápai Zsolt kritikus vendége Kamondy Ágnes, a film szereplője, és Wahorn András, a rendező lesz.

Kőrös József, Szakács László, Gecse János, Szakács Gábor

Az Ikarus tulajdonképpen a Hobo Blues Band elődzenekara, bár maga is egy másik zenekarból alakult: Kőrös József gitáros, Gecse János basszusgitáros és Szakács László dobos 1976-ban még az Androméda tagjaként döntöttek az új csapat megalapításáról. 1977-ben Szakács László bátyját, Gábort hívta énekelni, akivel pár évvel korábban már játszottak egy együttesben, a P. Mobil elődzenekarában, a Gesarolban.

Felbecsülhetetlen kincs, amit a Locomotiv GT alkotott a magyar és az egyetemes rockkultúra számára. Meg se kíséreljük a számvetést, sokkal jobb, ha előkapjuk egy-egy lemezüket, teljesen mindegy, melyiket, mert az összes remekmű. Ma vizsgáljuk meg az első magyar óriás kislemezt.

Felbecsülhetetlen kincs, amit a Locomotiv GT alkotott a magyar és az egyetemes rockkultúra számára. Meg se kíséreljük a számvetést, sokkal jobb, ha előkapjuk egy-egy lemezüket, teljesen mindegy, melyiket, mert az összes remekmű. Most két különlegesség akadt a kezembe tőlük, mindegyik példátlan és egyedi a hazai hanglemezkiadás történetében: a dupla kislemezük 1979-ből és az Óriás Kislemez 1984-ből. Vizsgáljuk meg a dupla kislemezt.

A hetvenes évek hazai folkirányzatának úttörőjének kétségkívül a Vízöntő számított, a legmaradandóbb életművet azonban az abból 1974-ben kivált zenészek által világhírűvé tett Kolinda tette. Az együttes igazából már akkor világzenét játszott, amikor ez a fogalom még nem is létezett: a magyar és balkáni népzenét igyekezett összehozni a nagyvárosi rockos élményekkel, helyenként jazzes ízű kalandozásokkal.

A Sirokkó egy 1983 elején alakult szupergrupp, tagjai Varga Miklós énekes, Lugosi László gitáros, Scholler Zsolt basszusgitáros és Soldos László dobos voltak. A banda megalakulásához összetett, több szálon futó előzménytörténet kapcsolódik, hányatott fennállása során pedig további híres zenészek is megfordultak benne.

Az együttes alapító tagjai korábban, amikor még csak amatőr zenészeknek számítottak, már játszottak közös zenekarban. Soldos László, Lugosi László és Scholler Zsolt 1978 előtt évekig a Fáraóban – mely együttes nem azonos az 1986-ban Gidófalvy Attila által alapított, azonos nevű zenekarral – zenélt együtt, mielőtt Lugosi a Beatricébe, Scholler pedig a Korálba került, Soldos pedig a Tűzkerék tagja lett. Soldos László és Varga Miklós 1980-ban a Zenit nevű zenekarban dolgoztak együtt, ahol Nagy István, a Mini korábbi tagja volt a basszusgitáros, és Aszalós Zoltán, a Beatrice egykori zenésze volt a billentyűs.