A Zeneakadémián 1951-ben karnagyként végzett Bolba Lajos (1931, Késmárk) 1959-ben került a Magyar Rádióhoz, ahol hamarosan a Könnyűzenei Osztály vezetője lett. A könnyűzenei felvételek készítése éppúgy hozzá tartozott, mint a könnyűzenei műsorszerkesztők vezetése. Ezáltal a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években erősen meghatározta az intézmény zenei arculatát. A könnyűzenei műsorok kísérésére megalapította a Harmónia Vokált, amelynek többek között – fiatalon – Dobos Attila, Aldobolyi Nagy György, Victor Máté, Wolf Péter és Antal Mátyás is tagja volt. 1986-ban az ő kezdeményezésére jött létre az eMeRTon-díj.

Bolba Lajos:
1957. november 7-én jöttek buldózerek, és ledózerolták az egész Erzsébet téri kultúrházat. Akkor elmentem a Szemere utcai iskolába éneket tanítani. Az akkori új Nemzeti Alaptanterv előírta az iskoláknak, hogy vezessék be a politechnikai oktatást. Az igazgatóm arra kért, hogy végezzem ezt a munkát is, mivel csupa idős ember volt a munkatársam. Kérésére elvállaltam, bár nem szívesen. Könyvkötészet, famunka, rézmunka, satöbbi. Amúgy mindig is bütykölős fajta voltam. Na, elkezdtem tanítani az ének mellett a politechnikát is a Szemere utcában. Illés Lajostól Polt Péterig sok mindenki odajárt. Mihály Andris gyerekei is. Olyan jól ment a politechnika oktatás, hogy az országból 30 ember nézte minden órámat, mert az Oktatási Minisztérium odaszervezte őket.

Lehet-e újat mondani arról az emberről, akit ötven éve ismer az egész ország? Arról a művészről, akinek munkássága úgy vált kulturális önazonosságunk részévé, hogy ezt a tényt senki nem is vitatja. Aki államalapító királyunk és főleg ellenlábasa, Koppány szájába adott házibulikon máig üvöltve idézett szavakat. Aki a nagybetűs magyar rockopera megírásával legalább tízmillió embert gondolkodtatott el arról, kik vagyunk mi itt a Kárpát-medencében, s hogyan, milyen áron tudunk megmaradni. Ha tudunk.

Lehet-e újat mondani arról az emberről, aki ötvenkét évvel ezelőtt köztudottan elsőként teremtett Magyarországon, magyar nyelven valami egészen újat?

Igaz, a magyar dal két édesapával is büszkélkedhet: az egyik Szörényi Levente. Most a másikról lesz szó. Hősünk: Bródy János.

Az Árnyék és fény zenekart 1971 elején alapította Hanka Péter gitáros és Tóth Béla pozanos a Juventusból, Szigeti Béla dobos a Bajtala trióból, Elekes Zoltán szaxofonos a Metróból, valamint Tihanyi Gyula basszusgitáros és Novák István „Öcsi” a Szivárvány zenekarból. A fúvósokkal felálló formáció Chicago-dalokat játszott, de a Szivárvány örökségének is megfelelve a Black Sabbath, a Deep Purple és a Led Zeppelin slágereit is repertoáron tartották.

A soproni Széchenyi téren található házat 1872-ben emelték a bécsi Wächtler Lajos tervei nyomán. A várfal egyik nagy rondelláját bontották le, így teremtettek helyet a hatalmas, eklektikus épületnek, amely a Magyar Tudományos Akadémia homlokzatának elrendezését követi. A várfalak eredeti elhelyezkedését az épület körül az útburkolaton macskakővel kirakott vonalak jelzik.

Korda György Magyarország kiemelkedő tehetségű énekese, akinek csaknem hatvan éves pályája során összesen mintegy ezerötszáz dalfelvétele és harmincnyolc nagylemeze készült. 1939. január 4-én született Budapesten. Szülei vegyésztechnikusnak szánták, de ő inkább énekelni szeretett volna, ezért 1958-ban beíratták Vécsey Ernő zenepedagógushoz. Amint sikeres ORI-vizsgát tett, Orlay Jenő, alias Chappy zenekarával lépett fel a budapesti éjszakában. 1960–1962 között a Moulin Rouge-ban lépett fel rendszeresen, később pedig a táncdalfesztiválokon szerepelt nagy sikerrel. Pályája alatt a hazai fellépések mellett számos külföldi turné is fűződik a nevéhez. A táncdalok mellett a pókernek is mestere.

Csatári Bence:
A táncdalfesztiválok 1966-os kezdetére hogy látta saját pályafutását? Sok volt a konkurens énekes?

Korda György:
Mire a táncdalfesztiválok 1966-ban elkezdődtek, nekem már réges-régen beindult a karrierem a Vándor Kálmán-féle olasz dalokkal, amelyek eléneklésével megmutathattam, mennyivel vagyok jobb a többieknél. Olyan hangokat is kiénekeltem, amelyek a táncdaléneklésben addig nem voltak megszokottak. Az első táncdalfesztiválon ennek ellenére nem sikerült a döntőbe jutnom, pedig két szerzeményt is színpadra vittem, a Hazudik a szemed és az Égig érnek a fák címűeket. 1967-től aztán beindult a táncdalfesztiválos karrierem is, minden dalommal bekerültem a döntőbe, és megvillanthattam, hogy óriási hangtávolságok átfogására vagyok képes. Ezek a slágerek a következők voltak: Bocsánat, hogyha kérdem, Emlékezni rád, Aki melletted él, Ne sírj!, Hol vagytok cimborák?, Ébredés. A dalok maguk nem kaptak fődíjat egyszer sem – a táncdalfesztiválokon ugyanis mindig az egyes zeneszámok versenyeztek, és nem az előadók, akiket ugyanakkor különdíjban lehetett részesíteni. Így kaphattam meg háromszor is a legjobb előadó díját, valamint további három alkalommal a közönségdíjat. A táncdalfesztiválokon nem lehetett playbackről énekelni, annak ellenére, hogy előtte a Magyar Rádióban felvettük a versenyző számokat.

A pécsi főtértől jó tízpercnyire déli irányban, a gyalogos vasúti átjárón túl, az Ipar utca 7. szám alatt nyitott 1993. október 15-én a város országos hírűvé vált zenés klubja, mely kategóriájában a leghosszabb ideig, tizenhat évig működött.

Az ötletgazda Magyar Ferenc és Szigethy Béla kibérelte a Pannon Volán egykori raktárépületét, amit saját kezűleg alakítottak át két vállalkozó kedvű társukkal, Radnóti Zsolttal és Tóth Györggyel, illetve Borza Endre építész és csapata segítségével. A szikladarabokból összerakott bejárat a rock-imázst erősítette, de belül is sok tonna kődarabból, márvány burkolóanyagból építették fel a falakat, térelválasztókat. Ehhez jól passzolt a sötét tónusú, súlyos tölgyfa asztalok, padok sora.

A Volán vállalat egyik klubhelyiségében próbáló Hétfő zenekar 1973 januárjában megváltoztatta a nevét. A „szponzorhoz” igazodva ezentúl V’73-nak hívták a bandát. A zenekar tagjai Sáfár József „Dödöle” basszusgitáros, Herpai Sándor dobos, valamint Lerch István billentyűs voltak. A konzervatórium jazz tanszakának növendékeiként mindhárman a korszak progresszív zenéi iránt rajongtak, zenei világukat egyértelműen az Emerson, Lake & Palmer trió alapján alakították ki, Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művét az angol zenekarhoz hasonlóan a V’73 is repertoáron tartotta. Emellett Herbie Hancock, Billy Cobham, Chick Corea is hatással voltak rájuk.

Bakacsi Béla 1942. február 16-án született, az 1962-ben indult Ki mit tud?-on robbant be a köztudatba táncdalénekesként. Az első, 1966-os táncdalfesztiválon közönségdíjat nyert a Bizony így van ez szívem című számmal, ezt követően 1971-ig számos ORI-turnén vett részt. Ebben az időszakban nagy sikerrel lépett fel a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, az NDK-ban, Jugoszláviában és Kubában is. 1970 decemberében először két hónapra hívták meg az NSZK-ba énekelni, majd 1978-ig folyamatosan meghosszabbított szerződésekkel szerepelt a Vasfüggönytől Nyugatra.

Csatári Bence:
A Ki mit tud?-ot mennyire nyerte meg simán?

Bakacsi Béla:
Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy „szinte sétálva” szereztem meg az első helyet a saját kategóriámban. A végén a győztesek közül is választott egyet a zsűri, aki képviselhette hazánkat az 1962-es helsinki Világifjúsági Találkozón (VIT), és az én lettem az.

Extázis héttől tízig címmel beattörténeti filmklubot indít az NKA Cseh Tamás Program és a Hangőr Egyesület. A március 23-án kezdődő sorozat vetítései a Szent István körúti Kino Cafe Moziban lesznek, a filmklub házigazdája Gelencsér Gábor, filmesztéta.

„A hatvanas években nyár felé tetőzött az ifjúsági probléma.” Cseh Tamástól és Bereményi Gézától tudjuk ezt, s ugyancsak ők árulják el A hatvanas évek című dalukban, hogy filmek is készültek ekkor – tvisztelő, autóstoppos fiatalokról. Az NKA Cseh Tamás Program és a Hangőr Egyesület közös filmklubja ezek közül a filmek közül válogat, különös tekintettel a popzene és filmipar óvatos frigyének gyümölcseire. Az Extázis héttől tízig tavaszi vetítésein Banovich Tamás, Kovács András és Mészáros Márta alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők a Kino Cafe Moziban, csütörtökönként 19 órától.

A filmek vetítését követően a szervezők a korszakról, a fiatalságról, a könnyűzenéről és természetesen a filmekről szóló beszélgetésekre marasztalják a résztvevőket. A filmklub házigazdája Gelencsér Gábor, filmesztéta, aki bevezető előadását követően a kor kutatóival beszélget majd a látottakról.