Volt egyszer egy beatkorszak


Ahol az első magyar szupergrupp bemutatkozott ‒ a Budai Parkszínpad

2022. október 28. - beatkorSzaki

A Villányi út, a Bartók Béla út és a Tas vezér utca által határolt háromszögben, a Feneketlen-tó nyugati oldalán hajdan salakos futballpálya feküdt, amelyen Pető Bélának az 1959. május 3-ai Népsportban olvasható cikke szerint leggyakrabban a szomszédos tűzoltólaktanya legénysége, valamint a…

Tovább

Szemetes pótkocsik a naplementében – az Agárdi Popstrand

A hetvenes évek második felében százezernél is többen jártak nyaranta a Velencei-tóhoz, úgyhogy a gárdonyi művház magyarnóta-estje és bábelőadásai, illetve az új kenyér ünnepére szervezett Korda György-show mellé elfért még ott néhány buli. Így gondolta ezt Magyar István, a Velencei-tavi Közös…

Tovább

A föld alól, a föld alá – Az egri underground rendszerváltás körüli évei

„Rendszerváltás utáni évek” – kíváncsi lennék történetünk hőseinek, az egri underground zenei és művészeti szcéna tagjainak az arcára, ha ezt a kifejezést, mondjuk 1987-ben hallják… És mivel rendszerváltás utáni évek nincsenek rendszerváltás, és persze rendszerváltást megelőző évek nélkül, ezért…

Tovább

Ahol a konyhai kisegítő basszerozni tanította a jogászt ‒ a szegedi Városi Rock Klub

A szegedi Városi Rock Klub története a hetvenes évek elejéig nyúlik vissza. Ekkoriban egy dzsesszklub működött az Arany János utcai KISZÖV-ben, vagyis a Csongrád Megyei Kisiparosok Szövetsége klubjában, majd 1980-tól ezt követte a Városi Rock Klub nem formális szervezetként történő megalakulása. A…

Tovább

A romániai magyar könnyűzene fellegvára ‒ a Siculus Klub

A romániai magyar kisebbség számára a hatvanas évekig nem voltak adottak azok a feltételek, amelyek egy önálló zenei kultúrát és az előadók saját szerzeményeinek a bemutatását segítették volna elő. Az együttesek többnyire külföldi dalokat játszották, vagy románról lefordított slágereket adtak elő.

Tovább

Átutazók, garabonciások, kortársak – könnyűzenei kísérletek a rendszerváltás környéki Kecskeméten

„Oh, azok a nyolcvanas évek! Az ötven körülieknek mára ez jelenti a nosztalgiát. Kecskemét is belemászott a new wave-be rendesen! Már az évtized elején elkezdődött a nyüzsgés: punk- és újhullámos együttesek tekeregtek elő minden sufniból, és úgy forogtak önkörükben, mint szalagos magnó orsóján a…

Tovább

„Nem gyenge erősítés” – a Csepeli Ifjúsági Park

A negyedik ötéves terv beruházásainak időszakában, 1971. június 30-án – alig pár nappal a Lőrinci Ifjúsági Park után – nyitotta meg a kapuit a főváros negyedik ifiparkja Csepelen. A XXI. kerületi fiatalok legkedveltebb szórakozóhelyét a Belkereskedelmi Minisztérium, a Délpesti Vendéglátóipari…

Tovább

A Tátika presszó és a hazai hippik arany nyara

„Megpillantottunk a parton egy csodás fehér épületet, aminek a tóra nézett a terasza. Aha, mondtam a haveromnak, azt hiszem, itt jó helyünk lesz, apukám!” – idézte fel Török Ádám a Minit naggyá tevő Tátikával való első találkozást. Woodstock nyarán ez a badacsonyi bisztró lett a legnagyobb balatoni…

Tovább

„Fényesebb a láncnál az elme…” – A nyolcvanas évek és a rendszerváltozás időszakának rockzenei élete Pécsen

Pécs kultúrája, művészeti élete mindig is inspiráló közeget jelentett a különböző könnyűzenei megnyilvánulásoknak. A változatos műfajok – pop, rock, underground/alternatív, blues, folk, dzsessz, kísérleti, elektronikus és fúziós zenék – képviselői rendszeresen teret kaptak a város kulturális…

Tovább

„Ordít, bömböl, visít” – A Lőrinci Ifjúsági Park

Mészáros Zoltán, aki a hetvenes években Lőrinc és Pestimre MHSZ-titkáraként tevékenykedett, az itt működő Fonó és Szövőgyár miatt „női kerületnek” nevezte a tizennyolcadikat. Persze éltek és dolgoztak itt azért férfiak is, hiszen a Téglagyárnak, a Budapesti Kőolajipari Gépgyárnak és a Kistextnek,…

Tovább
süti beállítások módosítása