A tavalyi esztendő karácsonyára nagyon jól hájpolt ajándékkal lepte meg a zenerajongókat a The Qualitons. Új „lemezt” készítettek, melyen muzsikálásukat az 1969 és 1971 között létező és alkotó KEX együttes dalaira alapozták.
A KEX a magyar intellektuális zenei underground első csúcslétesítménye volt, fellépéseik nem egyszerű koncertek, hanem valódi performanszok voltak, énekesük, Baksa-Soós János vezetésével. Ettől függetlenül számos saját daluk is született, ám Baksa – az államhatalom elvárásaival összeegyeztethetetlen – viselkedése miatt szélesebb nyilvánosságot mindössze csak 1970-ben, Mészáros Márta Szép leányok, ne sírjatok! című filmje kapcsán kaphattak. A Hanglemezgyár egy kislemezt is megjelentetett velük (Elszállt egy hajó a szélben / A család), de a „támogatásból” csak ennyire futotta, a banda nem készíthetett nagylemezt.
Igaz, felmerülhet az a kérdés is, hogy a KEX képes lett volna-e egy önálló nagylemez dalanyagának összeállítására, hiszen létezésük alappilléreit nem feltétlenül a dalszerzés jelentette. Annyi biztos, hogy fennmaradt szerzeményeik mégiscsak időtállónak bizonyultak. Így gondolhatta ezt a Qualitons tagsága is, akik kiválasztottak öt dalt a KEX-életműből és újragondolták őket.
Szögezzük le mindjárt az elején, hogy a Qualitons egy kivételes együttes. Zenéjük alapját egy olyan „műfaj” jelenti, ami Magyarországon sosem létezett, mindössze néhány merész együttes (Illés, Hungaria és érintőlegesen az Omega) kísérletezett vele a hatvanas évek végén. Ez a műfaj nem más, mint a hatvanas évek második felét jócskán meghatározó angolszász pszichedelia, amely csodálatosabbnál csodálatosabb nagylemezek végeláthatatlan sorát produkálta. A pszichedelia a hatvanas években a kábítószerek által erősen befolyásolt zenét jelentette, és ezeken a lemezeken a muzsikusi képességek sokszor (egyáltalán nem mindig) háttérbe szorultak, mert sokkal fontosabb szerepet töltött be az összhangzás „elkenése”, az erőteljes visszhang (delay) vagy a hatványozott zengetés (reverb) használata. Ezzel szemben áll a Qualitons, egy vitathatatlanul felkészült muzsikusokból álló, a KEXEK című „lemezük” által (is) bizonyítottan szinte végtelen fantáziával megáldott együttes, ami a legmagasabb színvonalú muzsikálással ötvözve alkalmazza a pszichedelikus megszólalás elemeit.
A KEXEK lényege is ez: a Qualitons kimeríthetetlen zenei fantáziája, melynek szüleményeit – rendkívül megtisztelő módon – jelen esetben a KEX dalai köré rendezték. Az alapkoncepció szerint a zenekar minden tagja választott egy KEX-dalt és annak átdolgozását egyszemélyben felügyelte, a rögzítés kezdeti fázisaitól egészen a végleges forma kialakításáig. Ez a koncepció nem ígér túl egységes anyagot, ám a KEXEK egyértelműen cáfolja ezt a téves következtetést.
A Csillagok, ne ragyogjatokban, Földes László (Hobo) és Baksa-Soós János közös szerzeményében rögtön elénk tárul, hogy a már említett műfaj mellett a Qualitonsra a hetvenes évek elejének funkja gyakorolhatta a legnagyobb hatást. A dal első fele tiszta pszichedelia, míg második fele igazi pszichedelikus-funk torzított gitárral és töredezett ritmikával. A elektromos zongoraakkordoknak köszönhetően még némi dzsesszes ízesítés is színesíti a számot, az „időtlen” hangszer jelenléte pedig egyszerre avíttas és modern. A karcos, wah-pedálos gitárszóló zseniális, mindemellett pedig tömény pszichedeliában úszik. A dal átdolgozásának egyik központi eleme, a „monotonitás” is a funk hatását idézi, valamint tökéletes a szám végére kialakuló „átmeneti” káosz is, ami egy kis vintage-szintetizátor-hanggal is kiegészül.
Az anyag legsarkalatosabb pontja számomra a Család volt, mert a dal eredeti verziójának hangulata talán „egyszeri és megismételhetetlen”. A játékos zongora és Baksa-Soós intim szövege egy mini csodává teszik a számot, ami így annyira sérülékeny és törékeny lesz, hogy valószínűleg kár megérinteni. Ám a Qualitons változatát végighallgatva rájöhetünk, hogy azért lehet ez a zenekar ennyire briliáns, mert a zenei tudást helyes arányban egészíti ki az ízlés és a tisztelet.
Az átirat pszichedeliafürdőben kezdődik, majd kemény rockba (már-már metalba) hajlik, hogy aztán felhangozhassék a kompozíció magja, a Család című dal. A finomság, a szelídség tetten érhető, de a zongora helyett a Qualitons ezt egy visszafogott basszusriffre építi, amit az elektromos zongora és a zengetett, puha gitárhang egészít ki. Az éneklés is kiváló, bár Baksa előadása tényleg megismételhetetlen, a dolog mégis működőképes tud lenni.
A szám magvát tehát a Kex dala adja, de az utolsó hangszeres szakasz némileg keleties improvizációja teljesen más dimenzióba repít minket, hallgatókat. (A a skót The Human Beast Volume One című lemeze jutott róla az eszembe.)
Az Elszállt egy hajó a szélben minden bizonnyal a KEX legjobb dala, de a Qualitons ismét a funk stíluselemeinek felhasználásával tölti meg új zenei tartalommal. A banda funkja ehelyütt olyasmi hangzású, mint amilyet magyar viszonylatban már a Skorpió 1976-os Ünnepnap című lemezén is hallhattunk. A rock és a funk házassága sajnos rövid ideig volt igazán működőképes, ám a Qualitons ezt is, mint minden ilyen jellegű megállapítást, megkérdőjelez. A KEXEK másik fontos összetevője talán éppen ez lehet: a „lemezen” semmi sem az, mint aminek lennie kellene, semmi sem úgy szól, mint ahogy szólnia kellene. Úgy tűnik, mintha a Qualitons a zeneirodalmat egy feneketlen forrásnak tekintené – és gyanítom, hogy tényleg így is tesznek.
A „mondjad, ki vagyok én” sor átritmizálása tökéletes, csakúgy, mint a pazar wah-wah-gitár és az ismét dzsesszes felhangokat kölcsönző elektromos zongora. A szóló alatt a funk kicsit LGT-s ízűre vált, és itt döbbenhetünk rá arra, hogy a zenekar ezen a „lemezen” nem csak a KEX előtt tiszteleg.
A Piros madár ismét sarkalatos pont, hiszen a szám eredeti változata csodaszép. A Qualitons verziójában megmaradt a szépség, ám jelentősen átalakult. A felvétel sziporkázó ötletek tárháza, melyeknek kiindulási alapja valami olyasmi, mint amit a Beatles a Tomorrow Never Knowsban megvalósított. A szinte egy hangnemben létrehozott monotónia eléri a kívánt hatást, annak ellenére, hogy Baksa-Soós kerek kis akkordmenetét kiiktatni meghökkentő pimaszság volt. Ám a kémia működik, a felvétel első része ismét elcsordul a pszichedeliától. Ez leginkább a vibrátóval telített gitár érdeme, ami mellett csodás a kétszólamú ének, ami átemeli az eredeti változat ellenállhatatlan gyermeki báját. (Ebben a finom szakaszban még számításba veszik a szubdomináns és domináns akkordokat, a lágyító ii. fokot viszont már nem.)
A számot keretbe foglaló zenei fantáziálás mintha a kilencvenes évek lármás gitárjaiból is merítene. Megkapóan szól a „massza”, a gitárzuhatag, melyből még egy, kicsit az Oasist megidéző riff (és dobhangzás) is ki tud nőni. A szám a vége felé elhalkul, majd újra fölerősödik, ami ismét lehet Beatles-hatás (Helter Skelter), ami valószínűleg az Oasis gitárorgiáit is ihlette. Minden mindennel kapcsolódik, a Qualitons betekintést enged a hallgatóknak a rockzene folyamatos körforgásába (ám ehhez az is kell, hogy a muzsika egészséges tőkékről táplálkozzon).
A Zöld sárga–Zöld sárga Baksa-Soós melódiájának köszönhetően népies pszichedelia – 6/4-be oltva. A vezető szerep eleinte a karakteres dobé és a basszusé, majd következnek a pazarul szóló gitárok és egy megzengetett és visszhangosított gitársávnak köszönhetően ismét csak a pszichedelia. A banda megváltoztatta Baksa dalszerkezetét, ugyanis a dalnak eredetileg nem volt középrésze, ám a Qualitons írt hozzá egyet, így a hangzás még egy kis popos ízt is kapott. Kétségtelen, hogy a Zöld sárga az anyag legemészthetőbb és egyben legerősebb dala, ám ettől még ugyanaz a zsenialitás fogja össze, mint az KEXEK egészét.
A Qualitons a KEXEK című anyagon olyan magabiztossággal, ötletességgel és intelligenciával alkot kiemelkedő színvonalú zenét, hogy annak a mai magyar könnyűzenei palettán talán nincs is párja. A technikai tudás mellett jelen van a szív és a lélek, és ami legalább ilyen fontos: a könnyűzene irodalmának rendkívül széles körű ismerete és szeretete is.
A „lemezen” hallható, hogy minden muzsikus élvezi és rajong azért, amit csinál. Ehhez az is hozzájárul, hogy az anyag hangminősége is kiváló, ami – sokunk reményei szerint – majd hatványozottan élvezhetőbb lesz akkor, ha a KEXEK vinylen is megjelenik.
A Qualitons az öt KEX-dal átiratával kétségtelenül olyat alkotott, ami mindenképpen méltó az eredeti felvételekhez és ahhoz az üzenethez is, amit a KEX létezése a hatvanas-hetvenes évek fordulóján hordozhatott. Amennyiben ez az üzenet a „korlátlan szabadság” volt, akkor azt a Qualitons tagjainak maradéktalanul sikerült megvalósítania és kiaknáznia.
Fotó: Facebook.
Szerző: Majnik László
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
