A film és a rock and roll először az 1955-ben bemutatott amerikai Tábladzsungel című filmben találkozott. Bill Haley Rock Around the Clock című száma végigkísérte a filmet. A dal beleilleszkedett a filmipar világába, egyébként pedig slágerré vált. Amikor Elvis Presley filmszínésznek állt, a zeneiparban szerzett népszerűségét kamatoztatta. Első filmjét még 1956-ban, karrierje kezdetén forgatta Love Me Tender címmel ‒ ennek emblematikus dala egyben a film címadója is lett. A hatvanas évek végéig közel kéttucatnyi játékfilmeket forgatott. Bőven hallani ezekben a dalait, de a játékfilmes szerepek nem a zenész Elvist ábrázolták. Az egészen korai filmes megjelenések nem a rockzenéről szóltak.
A rock nyugati filmes recepciója leginkább az Egy nehéz nap éjszakája című alkotáshoz köthető. Az egyszerű cselekményű film a Beatles főszereplésével készült, a zenekart egyszerre dokumentálja és népszerűsíti. Akkoriban csúcson volt a Beatlemánia, a film pedig nemcsak meglovagolta, de tovább is gerjesztette a zenekar körüli hisztériát. Ez a film jelentette a rock egyenrangú beemelését a filmművészetbe, hiszen az Egy nehéz nap éjszakájának az együttes volt az abszolút főszereplője, dalaik pedig végigkísérték a cselekményt.
De hogyan jelent meg a magyar filmalkotásokban az új műfaj? Milyen kontextusban ábrázolták a filmesek a rockjelenséget? Megtörtént-e a beat és a rock társművészetté emelése a filmművészet részéről? Jelen írás az 1989 előtt készült és filmszínházban bemutatott, egész estés magyar filmek vizsgálatára szorítkozik. Megfigyeléseinket egy képzeletbeli idővonalra fűzzük fel. A hatvanas évektől a rendszerváltásig az egyik oldalon a zenei mozgalom zenei formáiban és közönségében változott, a másik oldalon a filmművészek elképzelései, elvárásai is elmozdultak a filmek zenei tartalmának tekintetében. A két vonal dinamikáját vizsgálva felderíthetjük a rockműfaj recepciójának körvonalait.
Idehaza etalonként jelent meg – és sokáig az is maradt – a rajongók körében az imént említett Beatles-film, amelyet 1968-ban mutattak be Magyarországon. Innentől kezdve az előadók és a közönség számára is egyértelmű volt, hogy a könnyűzenei karrier egyfajta megkoronázása lehet egy saját, egész estés film.
Hatvanas évek: Beatfilm kísérletek és divatos háttérzene
Első fecskének a Patyolat akció (1965) című, Fejér Tamás rendezte zenés vígjátékot tekinthetjük. A filmben egy képzeletbeli beatzenekar szerepel, de inkább a műfaj paródiájaként ábrázolva, amint a film is a nagyon népszerű Ki Mit Tud? vetélkedők körüli felhajtás gúnyrajzának is tekinthető. A film zenéjét nagyrészt a Qualiton Tánczenekar, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) stúdiózenekara játszotta, és aztán hanglemezen is megjelent.
Két évvel később került a mozikba az Ezek a fiatalok című Banovich Tamás-film, amely talán a legközelebb állt a popzene műfajának bemutatása szempontjából az Egy nehéz nap éjszakájához. Az alkotást végigkísérte a beatzene. Logikus lett volna, hogy „az első hazai beatfilm” az akkor legnépszerűbb együttes, az Illés főszereplésével készüljön el, de ez csak majdnem történt meg. Az Illés szolgáltatta a legtöbb zenét a filmben, de nem kizárólagosan, hiszen a „rivális” Metro és Omega együttesek, valamint az akkori egyik legnépszerűbb énekesnő, Koncz Zsuzsa is feltűntek a vásznon. Utóbbit a filmben még az Omega kísérte, hiszen az Illéssel csak később indult el a szoros együttműködésük. Az Ezek a fiatalok megszelídítve mutatta be a korabeli beatklubok világát. Inkább afféle hivatalos vízió volt az új színtérről, semmint apológia vagy akár tudósítás.
A film zenéje megjelent hanglemezen, amely egyben az első magyar beat LP is volt egyben. Ez egyébként az Illés zenekar diszkográfiájában általánosan elfogadott módon az első Illés-lemezként szerepel, hiszen túlnyomó többségben vannak rajta a dalaik, bár igazából pontosabb talán válogatásalbumról beszélni.
Ezek a fiatalok – hanglemezborító. Forrás: a szerző gyűjteménye.
Nem egy magyar film készítésekor bukkantak fel beatzenekarok és énekesek a hatvanas évek végén. Volt, amelyikhez csak zenét szolgáltattak, ekképpen fazonírozva divatosra az alkotást, de olykor a vásznon is feltűntek. Így találkozhatott a mozik közönsége a Futurama együttessel, az Illéssel és kicsit később az Omegával is. Kovács Kati énekelte az Illés együttes Eltávozott nap című számát az azonos című Mészáros Márta-mozi elején, aminek az énekesnő a főszereplője is volt egyben. Rózsa János Bűbájosok című filmjében pedig az egyik aktuális Illés-sláger, a Történet M-ről volt a főcímzene. Közös ezekben a filmekben, hogy a beat csak hangulatfestő szerepet játszik bennük, divatos kellék csupán. A modernitás a hatvanas éveket sokszorosan átszövő fogalom volt, így az újsütetű, fiatalos zene ehhez remek, hangos díszletként tudott szolgálni. A hanglemezgyár sorra jelentette meg a mozifilmekben felbukkanó beatszámokat. Ebben nem annyira a társművészetekre való reflektálás, mint inkább a filmeket kísérő kereslet kielégítése vezette a monopol helyzetben lévő kiadót.
A könnyűzenei zenés filmek sorában különleges alkotásnak számít Kovács András 1969-ben bemutatott Extázis 7-től 10-ig című dokumentumfilmje. Kovács a beatet mint társadalmi jelenséget járta körbe. Nem kevés empátiával viszonyult vizsgálata tárgyához, így műve bizonyosan hozzájárult a műfaj saját – akkor még korosztályában behatárolt – közönségén túli elfogadtatásához. Az Extázisban több zenekar is felbukkant, így az Illés, az Omega és a Metro mellett a Tolcsvay, illetve az Olympia együttesek is zenéltek a filmben. Rövid koncertjeleneteik azonban csak kiegészítő szerepet kaptak az elsősorban „beszélő fejes” részletek között, és a lemezgyár sem tartotta fontosnak a filmhez kapcsolódó album megjelentetését.
Mészáros Márta 1970-ben egy magyar Rómeó és Júlia történetet tervezett vászonra vinni, az Illés-együttes főszereplésével. A terv azonban hamvába holt, mert a zenekart ez év tavaszán több nyilvános fórumról kitiltották, egy mondvacsinált ok miatt: angliai vendégszereplésük alkalmával interjút adtak a BBC magyar adásának, aminek tartalmát kifogásolták a hazai illetékesek. A zenekar letiltása az Illés-tagok filmes szerepléseire is vonatkozott. Végül a rendezőnő megváltozott cselekménnyel és zenészekkel készítette el a Szép lányok, ne sírjatok című filmet, amit 1970 decemberében mutattak be. Fő cselekményszála egy szerelmi háromszög, amellyel párhuzamosan a film egy baráti társaság életébe, szórakozási szokásaikba is beavatja a nézőt. A film játékidejéből komoly hányadot tesznek ki a felbukkanó beatelőadókat – Zalatnay Saroltát, a Kex, a Tolcsvay, a Metro és a Syrius zenekarokat – mutató képkockák, ám jelenlétük ebben az esetben is csak minimálisan terjeszkedik túl a puszta hangkulissza keretein. Mészárosnak végül sikerült az Illést is „bevennie” a filmbe, még ha megalázó keretek között is. Hiába hangzik el több, kifejezetten ehhez a filmhez írott daluk, köztük a főcímzene is, valójában rejtve maradnak. Nemhogy nem jelennek meg a filmvásznon, de a stáblistára sem kerültek fel. Egyidejűleg, 1970-ben több kislemez is megjelent a film dalaival, több évtizeddel később pedig egy széleskörű gyűjteményes album is forgalomba került.
Hetvenes évek: Lubickolás a langyos tóban
A hetvenes évek elejének nyomott politikai-társadalmi légköre a filmcsinálókat sem nagyon bátorította a még mindig lázadónak számító könnyűzene megjelenítésére. Néhány kivétel azért akadt. Gazdag Gyula 1972-ben rendezte A sípoló macskakő című játékfilmet, amelyben az Illés, a Wastaps és a Claudius együttesek zenéje hallható. Érdekes, hogy Illés Lajos Tudod-e te kislány című számát a filmben a Wastaps együttes adja elő, míg a filmzenét tartalmazó kislemezen az Illés felvétele szerepel.
Az első hazai szupergrupp, vagyis a Locomotiv GT a hetvenes évek első felében több mozifilm zenéjét is elkészítette, így hallhatók a Lányarcok tükörben, az Idegen arcok és az Autó című filmekben is. Ezeknek a témái áttételesen sem kapcsolódnak a rockzenéhez, a zenekar klasszikus filmzeneszerzői feladatokat látott el.
Kardos Ferenc az 1848-as szabadságharcról szóló rendhagyó értelmezését ‒ amelyben korabeli középiskolások egyszerre játsszák el és kommentálják a történelmi eseményeket ‒ Petőfi ’73 címmel, 1973 elején mutatták be a mozikban. A film fiatalos hangvételéhez kézenfekvő módon használtak rockzenét az alkotók. Rövid időre felbukkant a Tolcsvay-együttes, a film végén pedig elhangzik Petőfi Sándor Európa csendes, újra csendes című verse, Szörényi Levente megzenésítésében és előadásában. A film zenéi azonban nem jelentek meg hanglemezen. Sőt, Szörényi Levente szerzeményét először csak szöveg nélkül lehetett kiadni, az 1980-ban megjelent Hazatérés című második szólólemezén, Petőfi ’73 címmel.
Szörényit egyébként a hetvenes években rendszeresen foglalkoztatták filmzeneszerzőként, így az ő számai hallhatók a Szabad lélegzet, a Hajdúk és A trombitás című filmekben is. Ezek az alkotások azonban nem ütötték meg a hanglemezgyártó vállalat ingerküszöbét, így a zenéik nem jelentek meg lemezen.
Mészáros Márta már emlegetett, Szép lányok, ne sírjatok című filmje után öt évet kellett várni a következő olyan mozira, amelyben hosszabb játékidővel lehetett jelen a rockzene. Zsombolyai János A kenguru címmel zenés road movie-t rendezett 1975-ben, amelyben az akkori magyar pop-rock élvonal túlnyomó többsége hallható. A Skorpio, Kovács Kati, a Locomotiv GT, az Omega, a Bergendy és mások dalai is elhangzottak a filmben, amikből sikeres nagylemez is készült. Azonban ezek a dalok is csak hangkulisszaként szolgáltak az egyébként érdekes témájú, keserédes nemzedéki közérzetet ábrázoló cselekmény mögött.
A maga nemében különleges Kovásznai György Habfürdő című alkotása. Kovásznai egyéni művészi látásmódjával afféle csöndes, egyszemélyes intézményként készítette munkáit a Pannónia Filmstúdióban. Rövidfilmjei mellett csak egy egészestés rajzfilmje készült el, a Habfürdő, amelyet 1980-ban mutattak be, és amihez Másik János írt dzsesszes hangvételű zenét, amely Kovásznai világában a képi tartalommal egyenértékű volt. Sajnos a felnőtteknek szóló, szürreális világú rajzfilm elsikkadt a maga idejében, pedig komoly visszhangot is kaphatott volna a könnyűzene művészi beemelése a mozgókép világába. Kovásznairól mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy korábbi rövidfilmjeinek némelyikét ‒ a Ballada (1968) és a Várakozni jó (1969) Omega-dalra épült, a Város a szememen át (1971) Kex-dal felhasználásával, A 74-es nyár emléke (1974) pedig Koncz Zsuzsa-, Kovács Kati-, Locomotiv GT-, Hungaria és Victor Máté szerzeményekkel ‒ rockszámokra komponálta, többnyire a zenekarokkal együttműködésben, de ezek sajnos nem kerültek széles körű forgalmazásba.
A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján nagy port kavaró Beatrice zenekar zenéje 1980-ban több mozifilmben is szerepelt. A Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni című, Gulyás Gyula és Gulyás János által rendezett filmben elhangzó dal – amely egyébként Bródy János szerzeménye – kislemezen is megjelent, de a lehető legdiszkrétebb módon: a zenekar neve csak a lemezcímkén szerepelt, a borítón még a dal címét sem említik. Bacsó Péter Ki beszél itt szerelemről című mozijában az együttes csak húzónévként szerepelt. Ugyan megjelentek a vásznon egy perc erejéig, és rossz hangminőségben zenéjük is megszólalt, de jelenlétük a film mondanivalója szempontjából irreleváns.
Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni – hanglemezborító. Forrás: a szerző gyűjteménye.
Nyolcvanas évek I.: Nosztalgia és nemzedéki összegzések
A nyolcvanas évek első felében több filmben is felbukkantak rockszámok, amelyek erősebb vagy lazább szálakkal kötődtek a cselekményhez. Komár László szólistaként Presser Gábor Oh, csak a hajnal jönne már című szerzeménnyel futott be 1980-ban, amely Az áldozat című krimi betétdala volt. Szalkai Sándor Elcserélt szerelem című filmje 1983-ban Nagy Feró, illetve Somló Tamás dalait használta. E két filmnél kicsit jobban kötődött a cselekményhez a zene Kovácsi János 1981-ben bemutatott Cha-cha-cha című alkotásában, amelyben Hungaria-tagok által írt és előadott, a cselekménnyel érintett hatvanas évek elejét idéző számok hallhatók. Hasonló a helyzet Almási Tamás szintén 1981-ben bemutatott, középiskolás témájú Ballagás című filmjében, amelyet aktuális Edda-számok kísértek végig. A fenti négy filmben közös, hogy az MHV mindegyiknek a zenéjéből megjelentetett egy-egy kislemezt.
Cha-cha-cha – hanglemezborító. Forrás: a szerző gyűjteménye.
Az Edda egy másik filmben is fontos szerepet kapott. Schiffer Pál A pártfogolt című, 1982-ben bemutatott dokumentum-játékfilmje főhősének ők a kedvenc zenekara, így az egyetlen kulturális táplálékot jelentik számára. A nehéz hangulatú filmet az együttes koncertjén készült felvételek színesítik.
Nagy feltűnést keltett a rockrajongók körében Szomjas György 1981-ben bemutatott Kopaszkutya című alkotása. Ez egyszerre volt fiktív rockzenekari történet és nemzedéki közérzeti film a Hobo Blues Band és a P. Mobil tagjainak főszereplésével. Talán itt jártunk legközelebb a műfaj filmművészeti beemeléséhez, de a munka viszonylag parciális témája és a műfajjal szembeni ironikus közelítés ezt végül nem érhette el. Sok zene szerepel a filmben, ezek közül a Hobo Blues Band egy albumot kitevő számait adták ki, de csak megkésve, már a rendszerváltást követően.
Amikor a beatnemzedék tagjai nagyjából két évtizeddel pályafutásuk kezdete után középkorú, széles körben megbecsült előadókká értek, eljött az ideje a pályafutásaik feletti számvetésnek. Nagy koncertre állt össze az Illés nyolc évvel korábban feloszlott klasszikus formában 1981-ben, amely A koncert címen került a mozikba. Érdekesség, hogy a rendező, Koltay Gábor eredetileg dokumentumfilmet akart összeállítani a zenekarról, és végül az új koncert ötlete az éppen csak elégséges korabeli zenés nyersanyag híján vetődött fel. Óriási sikert aratott a produkció, amelyben az Illés mellett a Fonográf együttes, Koncz Zsuzsa, valamint a Tolcsvayék és a Trió is részt vettek. Az eseményről dupla hanglemez is megjelent. A következő évben az Omega együttes adott húszéves jubileumi koncertet, amelyből Jancsó Miklós rendezett Omega, Omega, Omega címmel koncertfilmet, aminek anyaga szintén megjelent egy dupla albumon.
A filmek főszereplői ugyan a zenészek és a zene, az alkotások azonban csak dokumentálták a rockzenei eseményeket, önálló filmes mondanivalóval nem bírtak. Ebbe a sorba lenne illeszthető Zsombolyai János a Fonográf együttes 1984. novemberi búcsúkoncert-sorozatán forgatott A búcsú című filmje is, amely azonban végül nem került mozikba, csak kis példányszámban, VHS-kazettán látott napvilágot. Erről az eseményről is dupla LP készült, azonos címmel.
A zenei eseményt megörökítő filmek sorába illik az István, a király című rockopera – műfaját tekintve valójában rockmusical – 1983-as ősbemutatójáról készült, azonos című mozifilm, Koltay Gábor rendezésében. Akárcsak A Koncert esetében, itt is komplex módon valósult meg a színpadi, filmes és hanglemezes produkció. Koltay mozifilmje a színpadi előadást örökíti meg a mozinézők számára. Itthon az István, a királlyal nyert széleskörű recepciót a rockopera – avagy rockmusical – műfaja, ennek egyik fontos eleme volt a filmszínházi siker is. Itt azonban a rocknak mint zenei műfajnak nem a filmes, hanem a színházi áttöréséről volt szó.
Nyolcvanas évek II.: Alternatív univerzum és egy közönségfilm
Nem maradtak mozifilmes megjelenés nélkül a nyolcvanas években felbukkant hazai underground előadók sem. Bódy Gábor a VHK és a Bizottság koncertjeleneteit illesztette be a Kutya éji dala című 1983-as filmjébe. Ezek zenés betétek voltak a filmben, a cselekményhez szorosan nem kötődtek. Egy évvel később Xantus János a Trabant együttest és a Hobo Blues Bandet szerepeltette az Eszkimó asszony fázik című mozijában, 1985-ben pedig Másik János, Jiri Stivin és az Európa Kiadó szolgáltatta a zenét Sós Mária Városbújócska című alkotásához. A két utóbbi mozifilm zenéjét hanghordozók is megörökítették.
Xantus dokumentumfilmesként is hozzányúlt az alternatív zenei színtérhez, amikor 1987-ben a Neurotic együttesről és karizmatikus frontemberükről, Pajor Tamásról kezdett forgatni. Pajornak a Hit Gyülekezetéhez való megtérése és a zenekar széthullása nem okafogyottá tette a filmet, hanem a tartalmát változtatta meg. Így lényegében egy Pajor-portré született, amelyben ráadásként két önálló filmszkeccs is helyett kapott: a Delphine csodálatos átváltozása és A tetszhalott című etűdök csak áttételesen kapcsolódtak Pajorhoz. A film zenéjét magánkiadású kazettán terjesztették, a Rocktérítő pedig a kritikusok által „új érzékenység” vagy „új narratíva” kifejezésekkel illetett filmes irányzathoz volt sorolható. Ezek a komolyabb műveltséget, érdeklődést igénylő filmnyelvi kifejezési módok azonban szélesebb közönséget nem hódítottak meg.
Kapcsolódó surranópálya volt a Bizottság együttes tagjainak önmegvalósítása. A Balázs Béla Stúdió produkciójában önálló film készült a zenekarral, Jégkrémbalett címmel. A film zenéjét az MHV nagylemezen adta ki. Az alkotók szürreális képi és zenei világa itt szerves egységet alkot, de a voltaképpeni cselekményt nélkülöző alkotás csak a kísérleti filmek kedvelőinek csemegéje maradt.
Az alternatív zenei és filmes színterek kölcsönhatása is közel juttatta a rockzenét az egyenrangú társművészeti szinthez, azonban az alkotások rétegjellege valódi áttörést nem tett lehetővé.
A nyolcvanas években ritkán felbukkanó közönségfilmek példája volt az 1986-ban bemutatott Szerelem első vérig című film és a két évvel későbbi folytatása, a Szerelem második vérig. Dobray György és Horváth Péter – a második rész esetében csak Dobray – rendezésében ifjúsági, szerelmes történet került a közönség elé, amelyben Bery Ary (Berencsi Attila) és Gombóc (Czakó Ildikó) voltak a filmekben feltűnő fiktív popzenekar énekes sztárjai. Kis- majd nagylemezen is megjelent a filmek zenéje, azonban ezúttal is inkább filmre alkalmazott dalokat hallhatott a közönség, a cselekményt csak színesítette a zenés történetszál.
A videoklip mint műfaj a nyolcvanas évek elején vált közismertté. Idehaza, ilyen tartalmú TV-adások híján, még hosszú éveken át csak rossz minőségben, nyugatról behozott videokazettákon, illetve videodiszkókban lehetett klipeket nézni. Ezen a hiányon igyekezett segíteni 1987-ben Tímár Péter rendező, amikor képi fantáziájának ötletrohamait popzenei klipekbe rendezte, és a műveket Moziklip címmel egy egész estés filmben sorakoztatta fel. Kommentár nélkül látjuk a vegyes zenei műfajú kavalkádot, amely így valójában egy TV-nézős estét nyújtott a mozikba kihelyezve. A megfilmesített dalok dupla albumon kerültek forgalomba. Az érdekes kezdeményezés azonban nem vált bombasikerré, részben a kaleidoszkópjelleg, részben a valódi slágert nélkülöző dalfelhozatal miatt.
Összegzés
A kezdetektől a nyolcvanas évek végéig igyekeztünk felvonultatni a rockműfaj filmes megjelenéseit, a legfontosabb alkotások szemügyre vételével. A filmnyelvi eszközök, megközelítések változtak, ugyanakkor a zenei irányzatok családfája is terebélyesedett a tárgyalt évtizedek alatt. Jó néhány filmalkotásban hallható, látható rock, tehát a műfaj jól érzékelhetően jelen volt a mozivásznon. Többféle kontextust, többféle kötési módot is megfigyelhettünk a művészeti ágak között. Noha többször került látótávolságba a rockzene egyenrangú társművészetként való elismerése, a hazai színtéren ez mégsem történt meg. Nem született átfogó közönségfilm, amely a moziba járók számára emblematikusan mutatta volna fel a könnyűzenei forradalom értékeit. Figyelemre méltó, hogy bár egy ez irányba törekvő rendezői szándék több ízben is megfigyelhető volt (Mészáros Márta, Kovásznai György, Szomjas György filmjeire gondolunk), de a fentebb tárgyalt különféle okokból ez egyszer sem teljesedett ki. Meg kell jegyeznünk zárásként, hogy a rock társadalmi beágyazottságát a fenti jelenség jelentősen nem siettette vagy késleltette.
Szerző: Kovács László
Nyitókép: Volt egyszer egy beatkorszak-montázs
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
