Bálint Csaba 2017-ben jelentette meg Beatinterjúk I. című kötetét. A megszólaltatott visszaemlékezők mondataiból akkor az Illés, az Omega, a Syconor, a Hungaria és a Syrius együttesek története rajzolódott ki; pontosabban a bandák korai, a „befutás” előtti amatőr éveinek krónikáját ismerhették meg a beszélgetésekből az olvasók.
A mű nemcsak hiánypótlónak volt mondható, hanem véleményem szerint új színvonalra emelte a rockzenei szakírást; ezért nagy öröm, hogy 2020-ban a szerző elkészült a folytatással: napvilágot látott a Beatinterjúk második kötete.
A könyv lapjain ezúttal a Dogs, a Számum, a Meteor, a Ferm, a Sámson, a Noclav, valamint a Metro együttesek beatkorszakbeli életútja tárul elénk; sőt Debreczeni Buci elbeszélésében a Bergendy hetvenes évekbeli pályája is felsejlik.
A kötet abban tér el elődjénél, hogy ezúttal leginkább a magyar beat második vonala körül kutat; vagy akár még távolabbra is merészkedik a fősodortól, hiszen a Ferm és Sámson együtteseknek még hanglemeze sem jelent meg. Maradnak a visszaemlékezések, amelyek élénkek, színesek és – sok más mellett – kivétel nélkül azt sugallják, hogy a zene igazi csodát, összetartó erőt és komoly szövetséget jelentett itthon a hatvanas években.
A kötet egyik legnagyobb erénye, hogy a szerzőnek nem feltétlen célja a szálak összefésülése, „mindössze” rögzíti a muzsikusok emlékeit, emlékfoszlányait és hagyja, hogy az olvasó oldja fel az esetlegesen ellentmondásos elbeszéléseket. Ez a megoldás azért is mondható szerencsésnek, mert a szerző olyan terepre merészkedett, ahol előtte még senki sem járt…
A Zenit 1960-ban - Forrás: MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület Archívum
A kötet kiemelkedő jelentősége is épp ebben keresendő. Nem lehet eléggé becsülni azt a munkát, és jó értelemben vett őrültséget, amit Bálint Csaba a műfaj iránt tanúsít. A Beatinterjúk-sorozat elvégre afféle igazságtétel is: egy méltatlanul feledésbe merült korszak csaknem feledésbe merült muzsikusai kapnak itt megszólalási lehetőséget. Az interjúkat gazdag képanyag egészíti ki, a fotográfiák pedig azt igazolják, hogy amiről olvasunk, az nem mese, hanem valóság! A beat, a rockzene valósága, amely összekovácsolta a Kádár-rendszer fiataljait.
A visszaemlékező beatzenészek szavaiból süt, hogy mennyire lehetett ezt szeretni még akkor is, ha megfelelő cucc híján a bandák megszólalása bizony hagyott maga után kívánnivalót, és akkor is, ha egy Selmer erősítő megvásárlásának részleteit hónapokig, vagy akár évekig kellett törleszteni… Mert bizony a felszerelésre kezdetben alig-alig tellett, így a hangminőség messze nem volt tökéletes. Ahogy Demjén István emlékezett: „a Számumban még csak cuccunk sem volt. Egy kétszer egy méteres dobozban volt négy rádióból kimachinált hangszórónk, az volt a mindenünk.” És a szedett-vedett motyó mellett még a beat… Az volt a mindenük.
A Syrius 1972-ben - Forrás: MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület Archívum
A beatet övező zord körülményeket megközelítőleg ismerve talán megkockáztatható: a kötetben szereplők egy igazán szerencsés generáció tagjai. Értékmentés, egy tüneményes korszak történelmének egy darabkája ez a könyv. Nem lehet mást tenni, csak szeretettel és csodálattal olvasni…
…és közben tűnődni azon, hogy a mai fiatalok vajon mire fognak ötven év múlva ennyire jó szívvel, lélekkel átitatva emlékezni?
Bálint Csaba: Beatinterjúk II., Budapest, MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület (Rockmúzeum), 2020.
A könyv megrendelhető a rockmuzeum@gmail.com címen, a Rockmúzeumban vagy a Rockdiszkontban.
Szerző: Majnik László
Nyitókép: A Gemini 1974-ben / MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület Archívum
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
