A Meddig érhetett az ének? címmel, a rendszerváltások előtti határokon túli könnyűzenéről rendezett tanácskozás legfontosabb tanulsága, hogy mennyi mindenről kellene még beszélni, mi mindent kellene kutatni. Szeptember 9-én, Marosvásárhelyen ugyanis csak a kérdések száma nőtt.

A marosvásárhelyi Studium Hub-ban rendezték meg a Meddig érhetett az ének? című konferenciát, amelynek nyitányaként mutatták be a helyi közönségnek az Azok a rockzenészek – Ahogyan Szalay Zoltán látta őket című utazó fotókiállítást. Az Erdélyben szeptember végéig vendégeskedő tárlatot Vajda György, marosvásárhelyi újságíró nyitotta meg, méltatva az öt éve elhunyt Szalay Zoltánt, aki közel százezer képkockát hagyott az utókorra, amelyek közül számos a Kádár-kori könnyűzene szereplőit, helyszíneit és hátterét mutatja be.

A vernisszázs után vette kezdetét a rendszerváltások előtti, határokon túli magyar könnyűzene történetét feldolgozó konferencia, amelyet a Marosvásárhelyi Rocksuli, a Budapesten szerkesztett beatkorszak.blog és a Hangőr Egyesület szervezett a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Programjának támogatásával. A tanácskozást Kovács Mihály Levente, a Maros Megyei Önkormányzat alelnöke, Hints Zoltán, a Marosvásárhelyi Rocksuli vezetője és Bajnai Zsolt, a konferencia szervezője nyitotta meg. Az egésznapos tanácskozás három szekcióban igyekezett bemutatni, milyen körülmények között indult és működött a magyar könnyűzene az úgynevezett „baráti szocialista országokban”.

Dr. Bárdi Nándor a Meddig érhetett az ének? című konferencián. Fotó: Rocksuli Marosvásárhely

Az első, „De azért csak várom, várom ezt a táncot” című szekcióban először Dr. Bárdi Nándor történész a Kádár-kor magyarságpolitikáját, a magyar-magyar kapcsolatok alakulását és a kétoldalú kisebbségvédelem problematikáját mutatta be, mintegy megalapozva a tanácskozás további előadásainak kontextusát. Ugyancsak a további előadások megértését segítendő hangzott el Rozsonits Tamás összefoglalója a nemzetközi és a magyar könnyűzene főbb irányairól az 1960 és 1989 közötti időszakban. Bajnai Zsolt szekciót záró előadása pedig azt mutatta be, hogy mennyi információ jutott – pontosabban nem jutott – el a magyarországi ifjúsági sajtóba a külhoni magyarok könnyűzenéjéről. A résztvevők szomorúan állapíthatták meg, hogy az anyaországban élők alig tudták, a könnyűzene területén mi történik az elcsatolt területeken, hiába tartozott mindegyik ország a kommunista tömbhöz, a híreket megállította a határ.

Csorba Zoltán a a Meddig érhetett az ének? című konferencián. Fotó: Rocksuli Marosvásárhely

A konferencia második „Élj őszintén” című blokkja az egykori Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia magyar könnyűzenéjéről igyekezett képet adni. Farkas Sándor a kárpátaljai prominens zenészek történetein keresztül villantotta fel a könnyűzene szempontjából nem túl eseménydús ottani időszakot. Lacza Gergely Felvidékről szóló előadása a fáziskésés és a megkésettség fogalmak köré épült, bemutatva néhány szlovákiai magyar zenekar vagy éppen a gombaszögi fesztivál történetét, kitérve a határ menti sávban élő magyarok zenefogyasztásának következményeire. Csorba Zoltán a vajdasági könnyűzene történetét 1960-tól részben résztvevőként, részben szemlélő újságíróként vázolta fel, kitérve arra, hogy a sokszor vegyes nemzetiségű helyi formációk nemcsak Nyugat-Európára, de Magyarországra és Jugoszlávia más területeire is figyeltek. Előadásának ‒ és az egész konferenciának ‒ talán a legmegrázóbb momentuma volt, amikor arra utalt, hogy miközben a kilencvenes évek eleje a volt szocialista országokban a szabadságot, a felszabadulást jelentette, Jugoszláviában a háború kitörésével pont ellenkező folyamatok indultak el.

„A valami mindig kimondatlan marad” szekció Erdély 1989 előtti könnyűzenei életét igyekezett bemutatni, amit egyébként a konferencia előtti nap eseményei is próbáltak előkészíteni. Szeptember 8-án ugyanis helyére került az első határon túli Poptörténeti pont, amely a legendás marosvásárhelyi Autostop MS zenekarnak állít emléket. Ezt követően Zilahi Csaba Erdélyi Magyarock című könyvét mutatták be a Vass Norbert által szerkesztett Mindenki! című kötettel közösen. Este pedig, a „Játék határok nélkül” című kerekasztal-beszélgetésen Dán Péter (Autostop MS), Boldizsár István (Semnal M) és Debreczeni Ferenc (Omega) a rendszerváltások előtti zenélési és erdélyi koncertezési lehetőségeket idézték meg.

A Játék határok nélkül című kerekasztal-beszélgetés résztvevői. Balról: Dán Péter, Boldizsár István, Debreczeni Ferenc és Vass Norbert. Fotó: Rocksuli Marosvásárhely

Mindezek megértését nagyban segítette Dr. Demeter Csanád A nagy remények időszaka című előadása, amelyben az erdélyi magyar táncdal, beat-, folk- és rockzene indulásának időszakáról és a viszonylag szabadabb hetvenes évekről beszélt. Ezután Zilahi Csaba a következő évtized nehézségeit, például a cenzúrát és annak kijátszási lehetőségeit időzte fel az erdélyi magyar zenekarok működésének tükrében. A konferencia záróelőadásában Hints Zoltán a Romániában megjelenő magyar vonatkozású hanglemezek történetét ismertette, benne például az Autostop MS egyetlen rendszerváltás előtti „fél” lemezét, amelynek másik oldalát egy román formáció kapta meg.

Az online is közvetített tanácskozás előadásaiból a tervek szerint még idén kötet jelenik meg. És, ahogy a zárszóban elhangzott, az előadásokban felvetett számtalan megválaszolatlan kérdés, még körül nem járt probléma arra ösztönzi a szervezőket, hogy folytassák a határokon túli magyar könnyűzene rendszerváltások előtti történetének feltárását. A résztvevők azzal váltak el egymástól, hogy 2023-ban újabb, hasonló konferencián találkoznak.

Szerző: Bajnai Zsolt

Nyitókép: Rocksuli Marosvásárhely

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.