Magyarország legismertebb rockzenekara idén ünnepelte volna alakulása hatvanadik évfordulóját. Bár ez az együttes három tagjának halála miatt sajnos már nem jöhetett létre, a GrundRecords egy monstre életmű-sorozat kiadásával állít méltó emléket az Omegának.
Ennek a sorozatnak a koronagyémántja a most megjelent, négylemezes Élő Omega díszdoboz. Az album különleges helyet foglal el az együttes életében, hiszen ez volt a Presser‒Laux‒Adamis trió távozása után készült első új lemezanyag. A címét sokáig kétféle olvasatban lehetett értelmezni, egyrészt utalt arra, hogy az Omega élő, létező együttes, másrészt, hogy a dalokat az 1972-es év eleji turnéjuk koncertjein rögzítették. Az új CD-sorozat kapcsán a Hungaroton (Fotexnet) jóvoltából a kiadónak sikerült megszerezni az eredeti mesterszalagokat és az azokhoz tartozó feljegyzéseket, ennél az albumnál pedig további rejtett kincsek is előkerültek az archívumokból. Ezekből, illetve Molnár György (Elefánt) visszaemlékezéseiből kiderült, hogy mivel a koncerteket nem sikerült elfogadható minőségben rögzíteni, a felvételek alapjai valójában a turné után, az Egyetemi Színpadon készültek el. Ezt követően Hanglemezgyár Rottenbiller utcai stúdiójában kerültek fel rá az éneksávok és az utólagos rájátszások. Az eredeti koncertfelvételekről csupán a közönségzajt sikerült megmenteni, ez a keverés végső fázisában került a lemezre. Fennmaradt továbbá az album nyers keverése is, amely számos érdekességet és két, eredetileg lemaradt számot rejt az eredeti kiadáshoz képest.
Forrás: GrundRecords
A kiadvány első lemeze az eredeti változatot követi, azonban gondos remasterelésen esett át az eredeti mesterszalagból kiindulva és javítva ezzel a korább vinyl- és CD-kiadások hibáját, ahol a hanganyagot egy utólagos zengetéssel próbálták modernizálni. A hangzás lényegesen tisztább és dinamikusabb, ugyanakkor sikerült megőrizni az eredeti felvétel karcosságát. Bónuszként felkerült a lemezre az Élő Omega előtt, még 1971-ben felvett két kislemez négy dala, amelyekből két szám (a Hűtlen barátok és a Régvárt kedvesem) később bekerült a nagylemez anyagába, a Szomorú történet és a 200 évvel az utolsó háború után azonban sokáig csak ebben a változatban voltak elérhetők. Ez a lemez különálló formában is kapható, ezúttal az autentikus kék „szitázással” és az eredeti, alumínium borítót idéző grafikával.
A második lemez vágatlan formában tartalmazza az album nyers keverését, amelyet a lemezkészítési folyamat lezárása előtt állítottak össze a zenekar tagjai és a stúdió munkatársai. A dalsorrend is némileg eltér az eredeti változattól és helyett kapott két plusz dal, az egyik a már kislemezről is ismert 200 évvel az utolsó háború után, a másik a sokáig Szex-apóként ismert, valójában Szeszapó című szám, amely az együttes – és a korszak – legendás fotósának, Hendrei Tibornak állít emléket. Az anyagban emellett benne maradtak olyan humoros beszólások és hangszeres futamok, amelyek mosolyt csalhatnak a hallgató arcára, hiszen egy „normális” lemezen ezek a lekeverés jótékony homályába vesznek. Ilyen stúdió-kiszólásokat hivatalos lemezeken csak a Led Zeppelin engedett meg magának, szerintem ez így nagyon vagány. A szóban forgó korong megszólalásában emlékeztet az első lemezre, azonban a közönségzaj nélkül sokkal tisztább az összkép, pici módosításokkal akár stúdióalbumként is megjelenhetett volna 1972-ben.
Az Omega tagjai 1971-ben, Prágában. Balról: Mihály Tamás, Molnár György, Benkő László, Debreczeni Ferenc és Kóbor János. Forrás: A Rockmúzeum archívuma.
A harmadik lemez a 2022-es, újrakevert változat, amely Rozgonyi Péter hangmérnök fantasztikus munkáját dicséri. Ennek során számítógépes szoftverekkel sikerült szétválasztania az eredetileg négysávos felvétel hangszeres és vokális sávjait, majd az arányok újraelosztásával egy lényegesen frissebb, modernebb hangzást adni az öt évtizedes anyagnak. Az 1998-as Antológia kiadvánnyal ellentétben ez teljesen autentikus, itt ugyanis nem játszottak fel utólagos hangszeres sávokat. Sokkal dinamikusabb Debreczeni Ferenc dobjátéka (azon belül is a lábdob), Kóbor János éneke előrébb került a hangképben, Mihály Tamás dübörgő és virtuóz basszusfutamai pedig sokkal testesebbé teszik az összhangzást. Ebben a változatban is helyett kapott a két „elveszett” dal, illetve szintén átrendezték a dalok sorrendjét, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a közeljövőben dupla vinyl-lemezen is megjelenhessen az anyag.
A negyedik lemez egy igazi kuriózum: a cikk elején említett turné nyíregyházi állomásán készített magnós közönségfelvétel, és bár minősége nem mérhető a hivatalos felvételekhez, mégis átjön róla az az őserő, amellyel az együttes élni akarását bizonyította a közönségnek. A felvétel egyik érdekessége, hogy a Szeszapó című szám itt eltérő szöveggel, ténylegesen Szex-apó címen futott, valószínűleg ez a felvételek során került átköltésre. A másik pedig Debreczeni Ciki dobszólója, amely a Led Zeppelin Moby Dickjéhez hasonlóan egy hangszeres keretbe foglalt, közel nyolc perces darab és bár a koncerteknek állandó része volt a hetvenes évek elején, semmilyen formában nem rögzítették hivatalosan. Kérdéses lehet egy ilyen minőségű deluxe kiadvány esetén, hogy az első három CD kifogástalan hangminősége mellett helyet kaphat-e egy bootleg felvétel is, de azt gondolom, pont ebben az esetben szinte már kötelező volt ezt a dobozba helyezni, hiszen az Élő Omega – mint most véglegesen kiderült – nem élő felvétel volt, így hát adta magát, hogy – ha jobb minőségben nem maradt felvétel a koncertekről – legalább a kalózfelvétel megmutassa, mit is tudott ténylegesen az Omega akkoriban a koncerteken.
Forrás: GrundRecords
Az Élő Omega december 12-én került a boltok polcaira, az egylemezes változat huszonnégy, a díszdobozos kiadvány harminckét oldalas, színes, képekkel gazdagon illusztrált kísérőfüzettel jelent meg. Utóbbiból csupán ötszáz példány készült, így a vájt fülű gyűjtőknek érdemes lesz sietni a beszerzéssel, hisz a limitált kiadású dobozos verzió a magyar hanglemezkiadás több évtizedes történetének szerintem legigényesebb darabja, tekintettel arra is, hogy ez az első magyar lemez, ahol a „remaster” kifejezés tényleg azt jelenti, amit eddig jelentenie kellett volna. Az elmúlt harminc év magyar remasterei csak egy-egy sztereó digitalizálás hangképének simogatását takarták, némi magasat hozzáadva a Hungaroton felvételeihez, ez az anyag viszont először nyúl az eredeti többsávos anyaszalagokhoz, mértéktartóan, de újragondolja azt.
Szerző: Bollók Csaba
Nyitókép: Fortepan / Szalay Zoltán
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
