Bódy Magdi zenei tehetsége hamar megmutatkozott, már nyolcévesen felvették a Magyar Rádió Gyermekkórusába. Habár édesanyja nem feltétlenül ezt az utat szánta neki, mégis a színpadon teljesedett ki az élete. Középiskolásként a Korong és a Syrius együttesekkel dolgozott, aztán a Mikrolied vokál megalapításával folytatódott a karrierje. Később jazz tanszakra járt és pantomimezett is. A kezdetekről, a „nagy generáció” felől érkező impulzusokról és a nyugati turnékról is beszélgettünk vele.

Ha létezne a Minden idők legrejtélyesebb magyar származású menedzsere-díj, akkor egészen biztosan Halmai József (Joseph Ernest Hamvai, Joe Hamvai, Joe E. Hamvai, Joe Hamvay) kapná meg. A Nashville Teens, a Spencer Davis Group, Millie Small promoterének, Zalatnay Cini menedzserének zavarba ejtően látványos feltűnése és még látványosabb eltűnése fenekestül forgatta fel a magyar beatéletet.

1969 őszén, az Andrássy úti Ádám sörözőben Gryllus Dániel és Mikó István megalapították a Kalákát. A zenekart, amely Sebőék mellett megteremtette azt a sanzonhoz közeli műfajt, amit az egyszerűség kedvéért énekelt versként emlegetünk. Nemzedékek sora nőtt fel műsoraikon, találkozott általuk először a költészettel. Munkásságukat kétszer is Kossuth-díjjal ismerték el. A rendszerváltozás után Gryllus Dániel ráadásul kiadót alapított, amely idővel a folkos, énekelt verses szcéna egyik legfontosabb publikációs lehetősége lett. A hátborzongatóan szép Jeszenyin-albumról, a sokáig késő nagylemezről és a lórántffy-s örökségről is beszélgettünk vele.

Miskolci létedre pont az Eddáról nem akarsz írni? – kérdezte az egyik barátom. Mondtam, hogy nem. Nem akarok ugyanis döntőbíró lenni. Most mégis megszegem az ígéretem. Az alábbi sorok Miskolcról, a miskolciak vágyairól és az Eddáról szólnak. Ítélkezés nélkül.

Nemzetközi karrierrel a háta mögött, országosan ismert énekesnőként alapította meg Zalatnay Sarolta a Cini és a Tiniket. Bár a két vokalista, Várszegi Éva és Postásy Juli már nem voltak tinédzserek, de úgy hat-nyolc évvel fiatalabbak voltak Cininél. Várszegi úgy emlékszik vissza, hogy gimnazistaként az egyik nagy kedvence Zalatnay volt. A formáció 1975 decemberében debütált, ám a korszakra jellemző módon nem bizonyult hosszú életűnek: két-három éven belül Postásy és Várszegi is otthagyta Zalatnay-t, aki ezután tovább kereste az útját, a nyolcvanas évek elején például megalapította a Cinibabákat.

A magyar film és a rockzene története szempontjából is megkerülhetetlen Kopaszkutya című film alkotójának, Szomjas Györgynek, illetve rocktörténetünk egyik legmeghatározóbb kutatójának, Jávorszky Béla Szilárdnak köszönhetően nélkülözhetetlen forrást kapott a jövő a 80 Szomjas év című kötet megjelenésével.

„Az együttes kellemes, mondhatnám »szelíd« stílusban játszik, számaik dallamosak, s koncertjükön nem fontos a hátsó sorokba ülni, ahogy a mai divatos óriási hangerővel szemben védekezünk” – nyilatkozta a Fáklya című lapnak Vlagyimir Alekszandrovics Dzsanyibekov, szovjet asztronauta, aki két, a Szojuz fedélzetén tett űrutazás között, Moszkvában látta játszani a Kati és a Kerek Perecet. A zenekar kétszer is turnézott a Szovjetunióban, fölléptek Nagy-Britanniában, jól ismerte őket az NDK publikum, közönségdíjat nyertek a drezdai dalfesztiválon, a bemutatkozó albumuk pedig aranylemez lett idehaza. Kik voltak ők és mi lehetett az oka, hogy roppant munkabírásuk és fülbemászó dalaik ellenére sem értek el intergalaktikus sikereket?

Fényképeket rejtő cipősdobozokban kutatok. Ha kinyitom őket, rám ömlik a múlt ezer emléke, és a sokszor gyűrött, szakadt szélű fotókon megjelenik minden, ami történt, ami fontos volt, vagy csak annak tűnt. Közöttük, bennük keresem az időt. Nyissuk hát ki a sötétkamra ajtaját, lépjünk be a szentélybe ‒ fixálók és más titokzatos varázsszerek közé ‒, ahol megszülettek, életre keltek ezek a fényképek! Hívjuk elő a rock and roll időt!

Nemrég látott napvilágot a kolozsvári rádiós szerkesztő-újságíró, Zilahi Csaba Erdélyi magyarock 1970–2010 című, szép kiállítású, tartalmas, hiánypótló kötete. A friss könyv kapcsán négy évtized könnyűzenei emlékeiről beszélgettünk a szerzővel. Megtudtuk például, hogy miként talált rá egy román fürdőhelyen az egyik kedvenc LGT-lemezére, hogy mit kerestek egy Neoton-bulin a kolozsvári csövesek, de kiderül az is, hogyan vette rá a szászrégeni hangszergyár mérnökét, hogy balkezes gitárt készítsen neki. A szocialista-nacionalista cserekereskedelemről is megtudunk továbbá érdekes részleteket, és azt is elmeséli nekünk Zilahi Csaba, hogy Ceaușescu elmenekülését követően miként indult újra Erdélyben a magyar nyelvű rádió. 

Több mint másfél évtizedig volt dobozban Koltay Gábor P. Mobilról készített, Heavy Medal című dokumentumfilmje, ami abból a szempontból is különös, hogy a rendező egyébként erős fenntartásokkal viseltetett nem csupán a zenekarral, de az egész kemény rock/csöves-jelenséggel kapcsolatban.