Pontosan 50 évvel ezelőtt jelent meg a Metro zenekar klasszikus felállásának egyetlen lemeze, a Metró. A legendás album dalait a rajongók Zoránnal együtt hallgathatják végig november 28-án Budapesten, a B32 Galéria és Kultúrtérben, ahol az énekes mesél is a lemezről, az akkori korszakról, történésekről.

Petőfi Csarnok. A felvétel egy Art Deco-koncerten készült

Amíg a Budai Ifjúsági Park és az 1980-as évek ellenkultúrájának a kapcsolata meglehetősen ritka és esetlegesnek tekinthető (bár voltak jelentős fellépések, mint például a Bizottság 1983. májusi koncertje, amelyből látható pár bevágás a Jégkrémbalett című filmben, vagy az 1984-es punkfesztivál, amit a sajtóban sokszor tévesen Vágtázó Halottkémek-koncertként aposztrofálnak), addig a Petőfi Csarnok fontos bázisként szolgált az underground, illetve punkzenekarok számára.  Az 1980-as évek második felében már csak ritkán rendeztek koncerteket a Kisstadionban, szerepét az 1982-ben átadott Budapest Sportcsarnok vette át, itt azonban az új sztárzenekarok közül csak néhány koncertezett. Így állt elő az a helyzet, hogy olyan, országosan ismert, hatalmas lemezeladási példányszámokkal rendelkező együttes, mint az Első Emelet, ugyanott lépett fel, mint azok a zenekarok, amelyek semmilyen médiajelenléttel nem rendelkeztek. Illusztrációképpen álljon itt néhány dátum:

1986. január 7.: A tizedes meg a többiek, Revue '86, Tavasz 17 pillanata, Harlemi Bárányok (az Aurora ebben az időszakban – kényszerűségből – többször is ezen a néven lépett fel), Kretens

Erre a koncertre a Magyar Rádió is küldött ki tudósítót, aki interjút készített a Tizedes meg a Többiek, illetve a Kretens több tagjával, amelyben meglehetősen rosszindulatú, provokatív kérdésekkel próbálta lejáratni a fellépőket.

Dragojlovics Péter:
A kezdetektől fogva részt vettél a munkában?

Hajnal Gábor:
Nem a legelején kerültem be, hanem pár hónappal az indulás után. Hárman csináltuk: Besnyő Laci, Darabos Jancsi - aki sajnos már nem él - és én. Laci volt a gazdasági ügyek intézője, Jancsi volt a rendező, én pedig a műsorszervező. A Csillagfény este nyolctól hajnali háromig működött, még szignálja is volt. Ma már elég furcsa és hihetetlen, hogy egy diszkó már este nyolckor elkezdődik. Ez egy komplex show-műsor volt, nem csak annyiból állt, hogy egy diszkós rángatja a potmétereket. Minden óra 45. percében volt színpadi műsor: táncprodukció, vagy pedig fellépett egy szólista, zenekar. Három diszkósunk volt: Éliás Gyula, Dvoracsek György és B. Tóth Laci. Hat éven keresztül működött a Csillagfény, és minden szombaton telt ház volt. Az adott nap délután háromra odahívtuk a fellépőket próbára, az Eddától a Bikinin át Demjén Rózsiig. Lepróbáltunk három-négy nótát, illetve a show-elemeket. A művészek öt körül hazamentek, mi pedig nyolcig megírtuk a stábszobában a forgatókönyvet. Azt is kitaláltuk, mikor jöjjön a lézer, ami nagyon fontos volt, hiszen akkor még nem voltak intelligens lámpák. Egyébként a program már este hat órakor elindult, volt film-, illetve a buliban videoklip-vetítés. Két színpad volt, egy nagy és egy kisebb. Teljesen műfajfüggetlen volt, mindenkit szeretet a közönség. A nagyon kemény zenekarokat azért nem nagyon hívtam.

A Petőfi Csarnok szinte a nyitás pillanatában nemzetközi hírnévre tett szert, a kezdetektől számtalan híres és kevésbé híres külföldi előadó adott koncertet a nagyteremben vagy a szabadtéri színpadon. A show-kat ritkán kísérték botrányok, a legtöbb visszaemlékezés legfeljebb kisebb fennakadásokról és annál több emlékezetes élményről számol be. Például 1986-ban a PeCsában adta elő verseit a beatnemzedék legendás költője, Allen Ginsberg, a Jethro Tull huszonöt éves jubileumi koncertjére pedig még az épületet övező mező is megtelt 1993-ban.

Az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramja és a Rózsavölgyi és Társa Kiadó gondozásában megjelent  A Petőfi Csarnok – Ifjúsági kultúra és szabadidő-politika 1985–1993 című kötet, a Volt egyszer egy Ifipark… című kiadvány folytatása.

Sziámi-koncert az Adyban. Fotós: Mocsári László

Az 1964. október 4-én átadott új épület regnálása előtt már ezen a néven – elődként- működött egy helyszín, a Diósgyőri vár utcájában. A városrészben felépített új művelődési ház még a helyi lakótelep megszületése előtt pár évvel jött létre. Abban az időszakban Diósgyőr és Miskolc még a lakosok felfogásában külön élt, annak ellenére, hogy előbbit 1945-ben csatolták a városhoz.

Az 1970-es év az ország legnépszerűbb beatzenekaraként köszöntött az Illésre. Az előző év karácsonyára jelent meg a mára legendássá vált Illések és pofonok című nagylemezük, amely egyébként ma már nemzetközileg is jegyzett pszichedelikus beatlemeznek számít. Februárban Angliába utazhattak, ahol több koncertet adtak és a BBC magyar rádióadásában is felbukkantak. Az ott adott interjú azonban szomorú mérföldkőnek bizonyult az együttes pályáján.

Mózsik Imre 1969-ben született Washingtonban. Szülei diplomataként dolgoztak, így már gyerekként sok időt töltött nyugaton, többek között 1977 és 1981 között Londonban, ahol testközelből élte át a punk, illetve a new wave megjelenését. Dobolni egész fiatalon, mindössze tizenkét-tizenhárom évesen kezdett, kamaszkori, amatőr zenekarai után 1983-ban jött létre a QSS, amely az egyik legmeghatározóbb hazai punkegyüttessé nőtte ki magát. Mózsik Imre az Egyesült Államokban is élt, ahol klasszikus zenét, go-gót, illetve dzsesszt játszott. 1989-ben tért haza Magyarországra. Zenélt többek között az UP!-ban, a Mester és tanítványaiban és a Supernemben is. Emellett fordít és hangmérnökként is dolgozik.

A konferencián és az azt követő Azok a régi csibészek Extra beszélgetésen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni az alábbi űrlap kitöltésével lehet: https://forms.gle/r8MrVbwL2uRrf2yN6