1980 őszén az egyik osztálytársammal a debreceni Fazekas gimitől ballagtunk az Unió Áruház felé. Az invitálására bementünk a hanglemez-osztályra, ahol a kor legjobb színvonalú fülesein lehetett belehallgatni a legújabb lemezekbe.

A május 8-án, az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramjával és a Hangőr Egyesülettel közösen meghirdetett pályázatunkban közös emlékezésre hívtunk Titeket. A 2021 őszére tervezett, a rendszerváltozás előtti magyar könnyűzene és a vizualitás kérdéseit körüljáró tanácskozásunkhoz illeszkedve ezúttal zenekarokhoz, koncertekhez vagy klubokhoz kapcsolódó tárgyakat, illetve ezekről szóló történeteket kerestünk.

Kijelenthetjük: Kraft Tamás az egyik legnagyobb fazon a roadok között. Embert nem láttam még a pályán töltött ötven év után is úgy lelkesedni a feladatért, mint Tomót. Szívügye a megszólalás, minden este arra figyel, hogy minden klappoljon. És a mai napig imádja a zenét! Érdemes személyesen ismerni, szenzációs ember, valószínűtlen figura és óriási szíve van! Boros Lajos Stage Pass című kötete előszavában meg is említi, hogy szeretett volna a magyar valóságból egy olyan szeletet bemutatni, ami semmi másra nem hasonlít, ami annyira nem tipikus, hogy az már szinte gyanús. Pedig a könyvben nincsenek kitalált történetek.

„Megpillantottunk a parton egy csodás fehér épületet, aminek a tóra nézett a terasza. Aha, mondtam a haveromnak, azt hiszem, itt jó helyünk lesz, apukám!” – idézte fel Török Ádám a Minit naggyá tevő Tátikával való első találkozást. Woodstock nyarán ez a badacsonyi bisztró lett a legnagyobb balatoni hippitanya, de azért a béke e tó fölött lebegő szigetén is előfordult olykor egy kis felfordulás.

Ómolnár Miklós ontotta a jobbnál jobb rocktörténeti könyveket a nyolcvanas évek végén. Ennek jegyében nyit ez a kötet: „Már megint egy rockkönyv.” Hála Istennek! Tény, hogy a sajtótörvény hatályba lépésével a létező szocializmus haláltusája során olyannyira liberalizálódott a lemez- és könyvkiadás, hogy kinyílt egy szelep. Már nem fékeztek semmit, a valós igények kielégítése egyre kevésbé volt kontrollálható.

Pécs kultúrája, művészeti élete mindig is inspiráló közeget jelentett a különböző könnyűzenei megnyilvánulásoknak. A változatos műfajok – pop, rock, underground/alternatív, blues, folk, dzsessz, kísérleti, elektronikus és fúziós zenék – képviselői rendszeresen teret kaptak a város kulturális kínálatában. Szerepük a többi művészeti ággal kölcsönhatásban is számottevő.

Miklóska Lajos a hazai rockélet fontos figurája. Basszusgitárosként, szerzőként, énekesként több legendás formációt erősített pályafutása során, elég csak a Radics Bélával és Demjén Ferenccel közös Sakk-Mattot említeni, vagy a Syriust és a Beatricét, de a Jézus Krisztus Szupersztár rockopera magyar nyelvű bemutatásában is fontos szerepe volt a hetvenes évek elején. „Apu” manapság a zenei élettől visszavonulva él, de a nagy sikerű, „Hogyha hallom én, minden az enyém” címmel hirdetett koncerttörténeteket közlő pályázatunk kapcsán szívesen osztotta meg velünk az emlékeit.

Fekete Kálmán az Első magyar blues könyv előszavában azt írja, hogy 1995 őszétől épp nagyon ráért, így jó egy év munkájával végiginterjúzta a magyar bluesmezőny szinte összes szereplőjét, és fergeteges pillanatképet készített erről az időszakról, és már ez sem lenne kevés. Csakhogy a beszélgetésekben visszatekint a hazai blueszenekarok és -előadók ezen időpontot megelőző mintegy két évtizedes történetére is, egészen addig ás tehát, amióta a műfaj ilyen-olyan formában jelen van idehaza.

„Új hullámos találkozó lesz augusztus 6. és 8. között Veszprémben, a megyei KISZ-bizottság és a KISZ KB kulturális osztályának közös szervezésében. Azok az ifjú popzenészek kapnak bemutatkozási lehetőséget, akik az utóbbi időben tűntek fel, s a popválogatottunk utánpótlását képviselik. A gyakorlási és játszási lehetőségek mellett elméleti és szakmai képzésre is mód nyílik ez alatt a három nap alatt.”

Herskovits Iván hosszú időn keresztül a Magyar Rádió zenei szerkesztője volt. Nevéhez több életműsorozat és ritka felvételeket bemutató rádióműsor fűződik, érdemei a magyar könnyűzene teljesebb megismertetésében elévülhetetlenek. Egy ideje Hollandiában él, de ma is foglalkozik a magyar rock történetével. Interjúnk apropóját készülő könyve adta, amely Barta Tamásról fog szólni.