A Locomotiv GT megalakulását sokan az Ifjúsági Magazin 1970-es Szerintetek és szerintünk ők a legjobbak szavazáshoz kötik, az olvasói és a szakmai listán is győztesként szerepelt a négy alapító tag neve, Laux József és Frenreisz Károly mindkettőn. Szó esett egy gálakoncertről is, amelyre próbákat is tartottak, így adódhatott volna, hogy együtt maradnak a kategória-győztesek. Az viszont már korábbra datálódott, de szupertitkosan: Frenreisz Károly (Metro) és Presser Gábor (Omega) elkezdtek beszélgetni egy új, közös zenekarról. Abban egyetértettek, hogy a gitáros csakis Barta Tamás (Hungaria) lehet. A dobos posztra Frenreisz Karesz a Metro-beli kollégáját, Brunner Győzőt javasolta, Presser Gábor pedig kijelentette, csak akkor hagyja el az Omegát, ha vele együtt jön Laux József is (ami elképzelhetetlennek tűnt, lévén Laux volt addig az Omega „motorja”.)
1970 szilveszterének délutánján Frenreisz Karesz azt mondta Presser Gábornak, most már lépni kell: ő elhagyja a Metro zenekart. (Aznap egy másik küldöttség is járt Pressernél: Zorán és Brunner Győző is közös zenekarba hívták Picit, mit sem sejtve a másik, érlelődő szövetségről. Elég mozgalmasan alakult az a szilveszter Presser Gábor számára.) Presser beszélt Laux Józsival és kiderült, hogy ő sem akart Presser nélkül muzsikálni, így mindketten kiléptek az Omegából, sőt, Laux akkori felesége, Adamis Anna is velük tartott, így az új zenekarnak a szövegírója is adott volt. Hivatalosan 1971. április 6-án alakult meg a Locomotiv GT, addig minden tag lejátszotta a lekötött koncertjeit a korábbi zenekaraival. Az első újságcikket az Esti Hírlap közölte az új együttesről 1971. április 8-án. Hatalmas lendülettel kezdtek próbálni, rendkívül élvezték egymás társaságát és tudását, sorra születtek az új dalok és megtalálták a nemzetközileg is értelmezhető nevet: Locomotiv GT.
A dobok mögött: Laux József. Forrás: Rozsonits Tamás archívuma.
A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat vezérkara felkereste őket egy próbán, meghallgatták a programot és csupán annyit kérdeztek: lesznek-e a készülő lemezanyagon olyan dalok, mint a Citromízű banán vagy a Trombitás Frédi? A srácok mondták, hogy nem. (Vezérkar vissza a bázisra.) A bemutatkozó koncertre a Budai Parkszínpadon került sor 1971. június 28-án. Augusztus 7-én a New Musical Express „A következő rock szenzáció Keletről jöhet, nem Nyugatról!” címmel közli Roy Carr, a kor legbefolyásosabb szakírójának fényképes cikkét az LGT-ről. Novemberben Presserék a Yamaha World Popular Song Festivalon vettek részt Tokióban, és konténernyi Yamaha-hangszerrel, kiegészítőkkel tértek haza, decemberben pedig megjelent az első nagylemezük. Laux menedzselésének köszönhetően 1972. májusában az angliai Lincoln mellett megrendezett Great Western Express Festivalra utazhattak (John Martin ismét segített), a kor legnépszerűbb, világhírű rockzenekarai közé, egyenrangú fellépőként. Kalandos módon jutottak ki, mert az Interkoncert nem kérte meg időben az útvonalat érintő országoktól az átutazó vízumokat. (Valaki nagyon nem akarta, hogy az LGT utazzon...) Laux a sajátos módszerei segítségével valahogy elszedte a tagok szolgálati útleveleit a Hivatal futárától és saját maga üttette be az osztrák és a belga vízumot a követségeken. Ezen a Hivatal annyira kiakadt, hogy kezdeményezték: Hegyeshalomnál a határőrség tartóztassa fel a zenekart. Ám Laux erre is előre gondolt: kerülő útvonalon, Komáromon át Csehszlovákián keresztül, Ausztriát nem érintve utaztak Angliába és játszottak hatalmas sikerrel.
Barta Tamás (balra), Laux József, és a Yamaha-szett. Forrás: Rozsonits Tamás archívuma.
1973-ban egy újabb egykori Omega-tag, Somló Tamás került Frenreisz Károly helyére (Presser őt már a megalakuláskor szerette volna a zenekarba hívni az énekesi posztra, de Somló akkor még egy artista csapat tagjaként járta a világot). Július 27-én az LGT Londonban, az Alexander Palace-ban rendezett Ally Pally Fesztiválon játszott, itt látta őket Jimmy Miller, a kor egyik leghíresebb producere (akkoriban főleg a Rolling Stones zenei producereként dolgozott), és azonnal szerződtette a bandát a saját produkciós cégéhez. Októberben Lauxék hat hétre Londonba utaztak és elkészítették az első angol nyelvű lemezük felvételeit. A legendás hangmérnök testvérpár, Andy és Glyn Johns ültek a keverőpultnál. Világsztár rockzenészek adták egymásnak a kilincset a stúdióban. Jimmy Miller az Egyesült Államokban az ABC, a világ többi részén a CBS kiadóval szerződött az LGT lemezeinek terjesztésére. (A CBS-nél az Epic label alatt jelent meg a korong.) Álomszerű történet, de mindezt öt-hat év embertelenül szívós előkészítő munka előzte meg, amit Laux József úgy végzett, hogy a többiek szinte nem is tudtak róla.
Az LGT 1973-ban. Balról: Laux József, Barta Tamás, Presser Gábor és Somló Tamás. Forrás: Rozsonits Tamás archívuma.
Londonban, amikor a felvételek után felszálltak az USA-ba tartó Jumbo Jetre, hogy az angol nyelvű lemezük világpremierére utazzanak New Yorkba, pezsgőt bontottak a gépen, úgy ünnepelték Laux Józsefet a társai. (Az, hogy később munkavállalási vízumot kaphattak ott, külön történet…). 1974. június 10-étől augusztus 6-áig nagyjából negyven koncertet adott a zenekar „parttól-partig”, vagyis átszelve az egész kontinenst, köztük az OZARK Music Fesztiválon huszonöt együttes társaságában, az üres napokon és a turnét követően pedig a második angol nyelvű lemezük felvételeit rögzítették. Amikor június 28-án Chicagóban léptek fel (az Aragon Ballroomban), Józsi meglátogatta a korszak leghíresebb dobgyárát, a Ludwigot és elmondta: szívesen használná a cég hangszereit, mint a leghíresebb kelet-európai rockzenekar dobosa. A gyár vezetői felismerték a lehetőséget, így vált Laux Józsi (becenevei: Joe és/vagy Blöró) hazánk első hangszer márkaképviselőjévé, azaz endorserévé.
Laux József az ajándékba kapott Ludwig dobfelszereléssel. Forrás: Rozsonits Tamás archívuma.
Összeállította a Ludwig által akkor még csak két éve gyártott akril (Magyarországon helytelenül az üvegdob kifejezés égett a köztudatba) hangszersorozat, a Vistalite egy speciális szettjét a következőkből: két nagydob, két felső és két állótam teljes állványzattal, valamint egy acél pergődob. A felszerelést „Clear”, vagyis átlátszó „színben” kérte és itthon azonnal divatot teremtett: minden dobos ilyen hangszeren akart játszani. Nemsokára Fekete Gábor zöld, Németh Gábor, Herpai Sándor, Bokor Attila és Mareczky István kék Ludwig Vistalite dobszerelést használt, Solti János egy füst színű Sonort és egy dohány színű Asbát, Pálmai Zoltán egy piros Pearlt és a sor folytatható. (Laux egykori szerelése jelenleg Simon Bálint, az Ivan & The Parazol dobosának tulajdona, viszont az eredetihez maximálisan hű felszerelést az áldott emlékű Kármán Sándor, a Ceglédi Dobmúzeum alapítója legyártatta a Ludwig gyárral. Szintúgy a Laux által használt Paiste cintányérkészletet. A legendás svájci cég termékeit a hetvenes-nyolcvanas években szintén Laux József képviselte hazánkban Kovács Gyula és Solti János társaságában. Kármán Sándor által a 2021 végi ceglédi Nemzetközi Dobos és Ütős Gálán bemutatott gyönyörű dob replika, de mégis hiteles felszerelés. A Sors kegyetlensége, hogy Sándor pár nap múlva elhunyt.)
1974-ben úgy tűnt, hogy beérett Laux sok-sok éves emberfeletti munkája és valóban az LGT lesz az első magyar zenekar, amely áttöri a vasfüggönyt. Nem így történt. Az Interkoncert lemezfelvétel és turné közben (!) kötelezte a csapatot (szigorú retorziókat kilátásba helyezve), hogy lépjenek fel Finnországban, a Riusrock’74 fesztiválon. Így a zenekar (saját pénzen) átrepült Finnországba, a szervezők megrökönyödésére, hiszen ők tudták, hogy az LGT USA-turné közben van (amint mondták, ők az LGT-t és/vagy az Omegát hívták meg, a magyar Interkoncertre bízták, melyik zenekart közvetíti). Lejátszották utolsó európai koncertjüket Barta Tamással 1974. augusztus 10-én, majd visszarepültek az Egyesült Államokba, ahol befejezték a lemezfelvételt, majd elindultak haza. Egy taggal kevesebben.
Az LGT az Egyesült Államokban. Balról: Laux József, Presser Gábor, Somló Tamás, Barta Tamás. Forrás: Rozsonits Tamás archívuma.
Ez volt az első igazán kemény gyomros Laux számára: jól tudta, hogy a kinti lemezszerződés tilalmazza a tagcserét, viszont Barta Tamás disszidált, erre hivatkozva az ABC elállt a második angol nyelvű LGT-lemez megjelentetésétől, itthon pedig kivonták a forgalomból az Loksi aktuális, rendkívül sikeres Bummm! című lemezét, „mert egy disszidens játszott rajta”. Laux zenekarvezető ezek után is hajtott még, de megtört a lendület, mert minden, amit az évek során felépített, beláthatatlan távolságra került. Hazatérve (amúgy Barta „végrendeletéhez” hűen) Karácsony Jánost hívták el a Generálból, és azonnal elindultak egy lengyel turnéra. Ez rendkívüli jelentőséggel bírt, szinte gyógyító hatással, mert demonstrálták, hogy az LGT együtt marad és megy tovább, miközben a kárörvendők már kongatták a vészharangokat és temették a csapatot. Elkészítették a (beszédes) Mindig magasabbra című új lemezüket, az elsőt, amelyet a MAFILM Zenetermében, Kovács György hangmérnökkel vettek fel, aki beépítette munkájába a zenekar angol és amerikai stúdiótapasztalatait (hallgassuk csak meg a lebilincselő eredményt!), elsősorban a dobok közeltéri mikrofonozása miatt, amelynek technikájába Laux Józsi avatta be.
Aztán a következő, az 1976-os LGT: V című dupla album negyedik oldala hozott egy kis turpisságot: sokáig, sokan hittek benne (és talán még ma is hiszik), hogy az egy koncertfelvétel. Pedig nem az: a zenekar a stúdióban játszotta fel a dalokat, majd a felvételre a barátaikból toborzott kis csoport Laux vezényletére tapsolt és kiabált, ezt a „közönségzajt” aztán rákeverték a zenealapra. (Akadt addigra már kamu magyar koncertlemez, nem ez volt az első…) Józsi közben folyamatosan lobbizott az ABC Kiadónál az amerikai lemez megjelenése ügyében, sikertelenül. (Addigra a cég tulajdonost váltott és az új gazdákat nem érdekelte egy magyar rockzenekar. 1988-ban mégis megjelent az album Magyarországon, Locomotiv GT ’74 USA címmel, két számmal rövidebben, mint amennyit eredetileg rögzítettek.)
Laux magánélete eddigre válságba került és 1976-ban ő is az Egyesült Államokba költözött. A disszidálása miatt, és mert a belső borító koncertképén Laux farzsebén kanadai zászlós felvarró volt látható, ezt a lemezt is visszavonták az üzletekből. Sokáig nagyon kevés hír érkezett Lauxról. Los Angelesben stúdiókban dolgozott producerként, aztán az 1990-es években hazaköltözött. Létrehozta a JLX Kiadót, elsősorban amerikai bestsellereket jelentetett meg magyarra fordítva nagy sikerrel és 2001-ben pedig a Locomotiv GT első angol nyelvű lemezét is piacra dobták, újrakiadásban. Laux Trió néven dzsesszzenekart alapított, és több lemezt is készített. 1985. októberében a Locomotiv GT országos turnéján minden egykori LGT-tag játszott, ahogy 1992. májusában, a Nyugati Pályaudvaron, az LGT búcsúkoncerteken is. Laux József haláláig tagja volt a Legendás Magyar Dobosok Társaságának, a dobos nemzeti tizenegynek.
Laux József. Forrás: Rozsonits Tamás archívuma.
Presser Gábor két remek kötetében (Presser könyve 1-2, Helikon, 2020 és 2021) elképesztő történeteket olvashat Mindenki, akit ez az időszak és résztvevőik, alakítóik még jobban érdekelnek. Nagyon jó szívvel ajánlom!
Szerző: Rozsonits Tamás
Nyitókép: Laux József a Tabánban. Forrás: Rozsonits Tamás archívuma.
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
