Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című műve először a Kortárs folyóirat hasábjain volt olvasható, de nem kell avatott esztétának lenni ahhoz, hogy érezzük: a kisregény megírásakor a nyolcvanhoz közelítő mester aligha folytatott a kortárs könnyűzene bugyraiban mélyfúrásokat, és aligha lehetett megveszekedett Stones-fanatikus.
A Popfesztivál cselekménye márpedig arra a tragikus kimenetelű 1969. december 6-ai szombat estére fókuszál, mely során az észak-karolinai Altamont városában durván háromszázezer fős közönség előtt Santana, a Jefferson Airplane, a Flying Burrito Brothers, a Crosby, Stills, Nash & Young és a Rolling Stones játszott. A Hell’s Angels motorosklub által biztosított ingyenes fesztivál elsősorban a tizennyolc éves Meredith Hunter halála miatt került a rocktörténet legsötétebb lapjaira.
Az altamonti Rolling Stones-koncert bootlegjének borítója. Forrás: Flickr / LucienGrix
Abban, hogy Altamontban elszabadult a pokol, több tényező szerencsétlen együttállása játszott szerepet. Míg a néhány hónappal ezt megelőzően lezajlott woodstocki fesztivál egy jól finanszírozott szervezőcsapat hónapokig tartó gondos tervezésének eredménye volt, a nyugati parti megfelelőjének szánt ingyenes bulit improvizációk sokasága előzte meg. Tulajdonképpen az esemény helyszínét is csak néhány nappal a koncertsorozat előtt véglegesítették, hiszen eredetileg a San Francisco-i Golden Gate Parkban tartották volna, csakhogy a város vezetése ettől elzárkózott. A másik bizonytalan változó a Hell’s Angels oaklandi tagozatának megbízása volt, akik 500 dollár értékű sörért cserébe vállalták, hogy nem hivatalos biztonsági személyzetként működnek közre az eseményen. Volt ugyan koncertek biztosításában szerzett rutinja az 1948-ban alapított motoros banda tagjainak, az altamonti bulira viszont jószerivel zöldfülű angyalokat delegáltak, akiket – nem teljesen függetlenül a fizetségükként kínált sör előzetes elfogyasztásától – megriaszthatott a hatalmas tömeg. A koncertről készült dokumentumfilmben jól látszik, hogy egy adott ponton biliárddákókkal igyekeznek rendre utasítani a színpad, valamint a motorjaik felé nyomuló nézősereget. Akik maguk sem voltak épp tisztának mondhatók, hiszen a krónikák szerint tetemes mennyiségű drog kelt el az altamonti helyszínen.
A szemtanúk és a későbbi orvosi jelentések alapján biztosra vehető, hogy a világoszöld öltönyt viselő, tizennyolc éves Meredith Hunter szervezetében is jelentős mennyiségű kábítószer volt, amikor, úgy húsz méterre a színpadtól fegyvert rántott. A Hell’s Angels tagjainak kellett a földre rántaniuk, aztán több késszúrással tették őt ártalmatlanná. Közben a Stones játszott, elvégre ők nem láttak semmit abból, ami a nézőtéren zajlik. Később, amikor levetítették nekik a fesztivált megörökítő dokumentumfilm nyersanyagát, döbbenten nézték végig a felvételeket, és azóta is csak ritkán reflektálnak az Altamontban történtekre.
A fesztiválon és annak környékén négyen vesztették életüket. Egy ember vízbe fúlt, ketten cserbenhagyásos gázolás, Meredith Hunter pedig késelés áldozata lett. A tragikus kimenetelű fesztivál voltaképpen lezárta a tengerentúli könnyűzenében a hatvanas éveket.
Déry prózája az altamonti történéseket és a fekete fiú meggyilkolását egy disszidens magyar házaspár szemszögéből meséli el – Montanába helyezve át a sztorit. Szász Jánost, aki A Hét hasábjain közölt kritikát a Popfesztiválról, Hieronymus Bosch vásznaira és a Biblia prófétai könyveire emlékeztette a mű, Pomogáts Bélának pedig, aki a Kortársban írt róla, egyenesen Dante Isteni színjátékának Pokol-jeleneteit juttatta eszébe. Ő „narkomániások, popzene-őrültek, homoszexuálisok, kalandorok, katatóniába süppedő közönyösök és szadista gyilkosok” modern infernójaként láttatta Déry prózáját, Almási Miklós pedig „[a] pusztítás és önpusztítás lírájának hamis igézetét, a megszállottság kegyetlen gyakorlatát” olvasta ki József és Eszter történetéből. Bár mint látjuk, az ítészek nem fukarkodtak a nagy szavakkal, számos kritikus jelezte azért, hogy a Déry-életműnek aligha a Popfesztivál a sarokköve.
Déry Tibor kisregényének különböző kiadásai.
Akárhogy is, a könyvként 1971 novemberében, a Szépirodalmi gondozásában megjelent művet a kiadó az amerikai agresszivitás, az ösztönös barbárság és gonoszság korokon és társadalmakon átívelő rajzaként harangozta be. A kisregény sikerét jelzi, hogy a könyvesboltokba kerülésétől bő fél év telt csak el, amikor Várkonyi Zoltán, a Vígszínház igazgató-főrendezője bejelentette: a következő évadban műsorra tűzik a belőle készülő színpadi változatot. Októberben Gulay István a Csongrád Megyei Hírlap hasábjain azzal igyekezett a kötet hírét vinni, hogy – mint írta – „Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című könyvét egyetlen – például Hódmezővásárhelyen, a Tiszavirág presszóban elfogyasztott – féldeci árából meg lehet vásárolni”, és bár nem biztos, hogy éppen ő győzte meg a Gallimard-t,
de kétségtelen, hogy a neves kiadó még ebben a hónapban megvásárolta a francia változat jogait. Addigra biztosnak tetszett: a siker nem lesz tiszavirág-életű.
A kisregényt színpadra író Pós Sándor munkáját dramaturgként Radnóti Zsuzsa segítette, a rendezést pedig arra a Marton Lászlóra bízták, aki 1972-ben a rádió éves hangjáték-seregszemléjén a legjobb rendezésért járó jutalmat zsebelte be. Marton – amint a próbafolyamat során adott interjújában kifejtette – „voltaképpen a fiatalok társadalomból való »kilépés«-vágyában” látta az előadás drámai konfliktusát. A Képzelt riporthoz először hagyományosabb színházi zenét képzeltek el, Marton viszont könnyűzenészekkel dolgozott volna szívesen. Miután a dalok komponálására először felkért Szörényi–Bródy páros a Déry-műnek a könnyűzenei kultúrával nem épp empatikus szellemisége miatt visszautasította a megkeresést, Adamis Anna és Presser Gábor kerültek a képbe, akik vállalták a feladatot, még ha ez az LGT-n belül szakadáshoz is vezetett. 1973 januárjában Frenreisz Károly kilépett az együttesből, és megalapította a Skorpiót, így a márciusi színházi premieren már Somló Tamás basszusgitározott.
Déry Tibor és Presser Gábor kezet fognak egymással a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical előadásán. Mögöttük Marton László rendező, Barta Tamás és Somló Tamás láthatók. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás.
„A regény egy megtörtént eseményről – egy amerikai popfesztiválon elkövetett gyilkosságról és az általa bennem elindított gondolatokról és érzelmekről szól – fejtette ki a Film Színház Muzsika szerkesztőségének eljuttatott levelében Déry. – Ismétlem: arról a popfesztiválról és nem az ott elhangzott zenéről. Hogy a zene mit mond el, miről beszél és milyen indulatokat vált ki, az mindig attól függ, hogy ki szólaltatja meg, hol, mikor, és milyen környezetben. A Lokomotív GT (sic!) zenéjét meghallva, melyet a regényemből készült színdarabhoz írtak, azt éreztem, hogy ez a zene két főhősöm talajvesztettségének és testvériség iránti vágyának a tiszta, szép kifejezését adja.”
A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról Vígszínházban tartott előadásának színészei. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás.
Presser a próbafolyamat alatt a lincolni fesztiválon készült felvételeket mutatott a színészeknek, a táncokat pedig Gesler György tanította be nekik. Presserhez hasonlóan neki is ez volt az első színházi munkája. A szereposztás lenyűgöző. Esztert Almási Éva, Józsefet Tahi Tóth László alakította, de Balázs Péter, Béres Ilona, Ernyey Béla, Hegedűs D. Géza, Kern András, Koltai Róbert, Koncz Gábor, Kútvölgyi Erzsébet, Oszter Sándor és Szakácsi Sándor is játszottak az előadásban. Ahogy kezdetben estéről estére az LGT is ott volt a Vígben, később pedig a Gemini helyettesítette őket.
A premiert követő kritikák java elismerően írt a Képzelt riportról, Presser és Adamis munkáját pedig még a fanyalgók is méltatták. A dalok elképesztő gyorsasággal – még a bemutató havában – lemezre kerültek. A Popfesztivál számos hazai rendezést megélt, és külföldön is sikerrel futott. A musical huszonöt éves évfordulója alkalmából Presser Gábor és Borlai Gergő átdolgozták és újrahangszerelték a lemez tételeit, a kétezres években pedig Novák Péter vezetésével készült koncertváltozat. Akármennyire képzelt volt is tehát Déry (és Pós és Marton és Presser és Adamis) popfesztiválképe, az kétségtelen, hogy az LGT-t az egekbe emelte az előadás. De a Víg-premiernek fontos hozadéka volt az is, hogy utat nyitott a könnyűzenének a színházak felé.
A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical szereplői a Vígszínházban, középen az író, Déry Tibor, mellette a rendező, Marton László. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás.
A Popfesztivál bemutatójának évében, 1973. június 10-én a hazai könnyűzenei mezőny színe-java a Miskolc közelében található DVTK Stadionban gyűlt össze. Itt rendezték ugyanis a Kádár-korszak első könnyűzenei fesztiválját. Itt volt az Illés, a Bergendy, a Mini, a Syrius, énekelt Koncz Zsuzsa és fellépett a Generál, valamint a Mikrolied vokál, de játszott a P. Mobil és a Theátrum is. Műfajilag is roppant széles skálán mozgott tehát a fellépők sora. A zenekarok jótékonysági alapon játszottak a rendezvényen, ugyanis az esemény – egyik – apropója egy miskolci ifjúsági park létrejöttének támogatása volt. És az 1973 nyarán rendezett diósgyőri popfesztivál legalább olyan fontos szerepet játszott a hazai könnyűzene történetében, mint az amerikai popfesztiválról szóló képzelt riport.
Szerző: Vass Norbert
Nyitókép: Az LGT a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról előadásának zenekaraként. Balról: Barta Tamás, Laux József, Somló Tamás és Presser Gábor. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
