Volt egyszer egy beatkorszak

Örökségem a Rock ‒ két nemzedék és egy dedikált Karthago-lemez

Filléres emlékeink-pályázat

2021. július 05. - beatkorSzaki

fortepan_125606_1.jpg
Annak volt szerintem igazán jó élete, aki a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években tengette suhancos éveit. Virágkorát élte a rockzene, ikonikus zenekarok születtek, szárnyaltak és intettek búcsút a világot jelentő deszkáknak.

Koncertek, barátok, haverok, száguldás, tivornya, kalandok, szimatszatyrok, Symphonia, Kőbányai, lemezek... Méghozzá bakelit-lemezek! Nélkülözhetetlen kellékei voltak minden zenei műfaj fejlődésének, terjesztésének, túlélésének.

Egy igazi rajongónak valóságos kinccsé magasztosult egy borító, ha sikerült azt a zenekari tagokkal aláíratni. Így volt ezzel Édesapám is. A Karthago 1982-ben adta ki az Ezredforduló című hanglemezét, és még abban az évben Hódmezővásárhelyen léptek fel. A buli frenetikus volt, lemez a kézben, viszont a dedikálás egy remélt jövőbeli koncertre maradt. Az élet más vizekre terelte az ember fiát, aki talán nem is gondolta volna sosem, hogy huszonöt évvel később a lánya végzi be a terveit.

Aki egyszer megszerette a rock and rollt, az sosem vonul el tőle igazán. Sőt! Faterom úgy döntött, kislánya altatásához a Karthago, a P. Mobil, az EDDA Művek, a Korál, a Bikini, a Dinamit és a Skorpió lemezeit rakja a lejátszóba. És milyen jól tette! A zenekar játszott, a csöppség álomba szenderült, az apa zenei szellemisége pedig tovább élt.

Tizenöt évvel később beérett a gyümölcs, hiszen 2007 indiánnyarán részt vettem életem legelső koncertjén, ahol a rock elefántjai dübörögtek. Ott és akkor éreztem, hogy végre rátaláltam arra a zenei világra, amit totálisan élvezek. A buli után Édesapám csillogó szemekkel jött oda hozzám és kezében szorongatta azt a hanglemezt, amit anno 1982 őszén hagyott meztelen.

– Tessék! Most már a tiéd is – mondta meghatottan, és átnyújtotta nekem.

– Köszönöm Apu! Tudod mit? Majd én aláíratom a zenekarral – és már sétáltam is a VIP-sátor felé. Katartikus hangulatban, könnyekig hatódva érkeztem Kocsándi Miklóshoz.

– Szia! Aláírnád, kérlek? – kérdeztem izgatottan és a kezébe adtam az Ezredfordulót.

– Hűha! Ez a tiéd? – kérdezett vissza meglepetten és amikor rám nézett, tekintetében ugyanazt a csillogást véltem felfedezni, mint Édesapáméban pár perccel azelőtt. Mélyen hiszem, hogy akkor újra átélt velünk valami szépet.

– Most már Édesapámmal közös emlékünk a Karthago – válaszoltam büszkén és elégedetten vettem tudomásul, hogy egy név már szerepel a borítón.

– Tudod, ez nagyon nagy dolog! Vigyázz rá! Örülök, hogy itt voltál! – mondta végezetül, és továbbadta Szigeti Ferencnek a lemezt.

– Ezt nézzétek! – kiáltott Szigeti.

Takáts Tamás, Kocsándi Miklós, Szigeti Ferenc, Gidófalvy Attila és Kiss Zoltán Zéró egy emberként kezdett nosztalgiázni a korong láttán.

Egy dolog azért mégis hibádzik. Hazaérkezve láttuk csak, hogy a nagy örömködésben Zéró elfelejtette aláírni... :)

img_20210531_213456.jpgForrás: Gera Adrien archívuma.

Így történt hát, hogy családunk filléres emlékéből generációkat összekötő kapocs született.

Ez az írás második helyezést ért el a 2021 tavaszán kiírt „Filléres emlékeink” című pályázatunkon.

Szerző: Gera Adrien

Nyitókép: Fortepan / Urbán Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr7116600244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása