A Skorpio még 1975-ben felvett, de csak 1976-ban megjelent Ünnepnap című nagylemeze nagy sikernek örvendő korong lett – teljesen jogosan. Az együttes csodálatos formában muzsikált rajta, köszönhetően talán a mérhetetlenül sok élő előadásnak országhatárainkon innen és túl.
Az 1976-os év is számtalan koncertet hozott, nem csak Magyarországon, hanem a keleti blokk országaiban (legfőképpen Lengyelországban) is. Közben tagcsere is történt: a zenekar alapító dobosa, Fekete Gábor Angliába disszidált. Fekete pótlását a Skorpio szerencsére hamar megoldotta. Választásuk az Apostol együttes dobosára, Németh Gáborra esett és a Kelj fel! című nagylemez felvételeit hallgatva jobb döntést nem is hozhatott volna Frenreisz Károly és a zenekar!
Az együttes 1976 decemberében vonult be a Rottenbiller utcába, hogy rögzítse harmadik nagylemezét, a munkálatok minden valószínűség szerint átcsúsztak 1977 januárjára is. A temérdek koncertezésnek, az állandó utazásnak köszönhetően a zenekar szerzőinek alig maradt ideje új dalok írására, így néhány szerzemény közvetlenül a felvételek készítésekor, a stúdióban öltött végleges formát.
Hallgassuk hát meg, hogy a Skorpio négyes fogata mire jutott „az őrült rohanás” közepette a Hanglemezgyár stúdiójában!
A Döntsd el végre már című nyitódalt fergeteges, duplázott a’capella vokál indítja. A dal alapját egy gitár-basszus unisono riff adja meg, mellettük Papp Gyula clavinetje hozza a jellegzetes Skorpio-funkot.
A gitár és a basszusgitár a verzék alatt is unisonót játszik, majd az első verze után Szűcs Antal Gábor gitárbreakje következik egy ereszkedő akkordmenetre, amit Papp Gyula egészít ki egy, a saját hangszerparkjában megtalálható Roland Strings-szönyeggel. (A „Roland Strings” egy tulajdonképpeni szintetizátor, ami vonósok és fúvósok hangját volt képes szimulálni. Gyakorta csúfolták „hegedűgépnek” is.)
A gitárszóló hamar megérkezik, Szűcs játéka ropogós, remek. Mindeközben Németh Gábor hozza a rá jellemző funkot finom pergőjátékkal és némi kolomppal, játéka a tamokon kicsit Fekete Gábort is eszünkbe juttathatja (no, meg Billy Cobhamet).
Fontos hangzásbeli színező elem még Papp Gyula Hammondja, ami a hangkép hátsó fertályában foglal helyet, csak a dal vége felé hallhatjuk határozottabban, balról.
A befejezésben hatásos a vokál-dob kiállás, amibe a koncerteken még a közönség is könnyedén bekapcsolódhatott.
„Lehet, hogy a dalnak több szólama van –
Döntsd el végre már!
Lehet, hogy a szónak több értelme van –
Döntsd el végre már!
Ajkaidon lágy mosoly, de homlokod borús –
Döntsd el végre már!
Tudsz szeretni, érzed, de szíved merre húz,
Döntsd el végre már!Dönts végre már, az élet rohan tovább,
S mondd csak ki mit is választottál.”
A címadó Kelj fel! briliáns, bluesos clavinet felvezetéssel kezdődik. Erre lép be Frenreisz az első verzével, valamint Szűcs Antal Gábor is feltűnik: finom gitárfutamokkal fűszerez.
A Roland Strings is beszáll, de a bridge a ritmusszekcióval teljesedik ki. A hangzást Papp Gyula clavinetje uralja, de Frenreisz Károlytól megszokott módon dörög a basszusgitár is. A refrén dallamos, jól énekelhető és egyszerű, kétszer is megismétlik.
A dalt szaxofonszóló ékesíti, ami remekbe sikerült, és laza. A szóló után a dal Papp Hammond hangjaival megnyugszik, mellette csak Frenreisz szólóéneke és a vokál hallatszik megzengetve, baloldalról.
Kisvártatva újra beszáll a teljes zenekar és megismétlik a refrént még kétszer – talán kicsit többször is, mint kellene… A végén a Hammond-kíséret egyre emelkedettebbé válik és még egy kis basszus-szólógitár unisonót is hallunk, ami szorosan követi az akkordmenetet. A Strings finoman színez, majd csatlakozik az unisonóhoz, ami nagy ötlet és működik is!
„Kérlek, hogy kelj fel, kelj fel jóember,
Az élet, hidd el, szebb nyitott szemmel!
Hisz múlnak a percek, s te átalszol mindent,
Kelj fel végre már, jóember!”
A Nagyra nőjj gyermekem Papp Gyula és Frenreisz Károly közös szerzeménye, melyet a zeneszerző elektromos zongorája vezet fel. Remek akkordok váltják egymást, az első verzével a szólóének is belép. Frenreisz kísérletet tesz a „szép” éneklésre, szólamát megpróbálja „lekerekíteni”, amennyire csak tudja, de azért ő mégiscsak egy rock-hang!
A refrént előkészítő bridge szakaszban Szűcs Antal Gábor szólógitárja is beszáll, majd egy apró szintetizátordallam után belép a teljes zenekar.
A Skorpio balladaszerű dalainak sorában (Miért kell elfelednem, Ha újra kezdenénk) valószínűleg ez a legkevésbé jól sikerült kompozíció, ezen a dalon érezni leginkább azt a sietséget, ami jellemezte a lemez felvételét. A dal szerkesztése és a tartalmilag fontos, de hanyagul megírt, néha improvizatívnak tűnő szöveg miatt némileg összecsapottnak hat.
Szó, mi szó, Papp Gyula szintetizátor (Roland Strings) szólama a dal közben azért különleges, kicsit Stevie Wonder Village Ghetto Landjét idézi. A lezárás is emelkedett, Papp szintetizátoron előadott íves, némileg barokkos ízű dallamát akár trombita is játszhatná!
A Vége van a napnak című, Szűcs Antal Gábor és Frenreisz Károly által jegyzett, szellős hangzású rock balladát Németh Gábor vaskos hangú dobjai vezetik be.
A megszólalás középpontjában végig a kiválóan rögzített dobok állnak. A gitár mellett a basszusgitár először csak kiegészítő szerepet tölt be, majd Frenreisz is ritmizálni kezd. Mire Papp Gyula megérkezik a Hammonddal, a banda már vaskosan húz, ám a Strings-szintetizátor sajátos, baljós lebegést kölcsönöz a dalnak.
Frenreisz énekét ezúttal is megduplázták, a refrén ismét nagyívű, amit Papp Gyula a Hammonddal újból megemel, de emellett nagyot szól a vokál is.
A szóló ezúttal Szűcs Antal Gáboré, akit jobbról hallhatunk, de középről is szól egy gitársáv, melynek java irányított gitárgerjesztés. A szóló után egy ötletes orgona-basszusgitár unisono vezet át az utolsó versszakba. A dal lezárásaképp a refrént kétszer is megismétlik, majd a szám a szólógitár ereszkedő dallammenetével egy erőteljes tusba torkollik.
„A koncertnek vége, kialszik a fény,
A közönség is elindul hazafelé.
Hangszeremmel az öltözőbe indulok el,
S ingujjammal letörlöm a verejtékem.A reflektor fénye még szememben ég,
Az utolsó dallamokat zúgja fülem még.
Jó darabig nem nyugszik még lábam, s kezem,
A koncertet jól feldolgozza szervezetem.Vége van a napnak, elszállt egy dal,
Holnaptól játszunk egy másikat.”
A lemez B-oldalát Papp Gyula és Frenreisz Károly szerzeménye, a Piactér nyitja. A dalt egy remek Hammond-riff vezeti be, Németh Gábor csak lábcinen színez, majd a Hammond-orgonához unisonóban csatlakozik a basszusgitár és a szólógitár.
A verzék akkordmenete némileg Johann Sebastian Bachot idézi, viszont a basszusgitár ismét dörög és Szűcs Antal Gábor némileg dzsesszes betétjei is érdekesen szólnak. Papp Gyula Moog szintetizátort is bevet (sajátja nem lévén ez kölcsöncucc, vagy a Rottenbiller utcai stúdió tulajdona lehetett), a refrén jellegzetes ereszkedő menete masszív, főleg a bekiabált címsorral teljesedik ki.
Németh Gábor dobjai kalapálják össze a dalt a szólóval, ami ezúttal Papp Gyuláé a Hammond-orgonán. Staccatos hangjai brillkövekként gurulnak ki az ujjai közül, majd szabadjára engedi a kezét – frenetikus, ahogy játszik!
A szóló után visszatér az unisonóban előadott főtéma, majd megismétlik az első verzét. Frenreiszhez jól passzol a laza előadásmód, bár a nyelvtörő szöveget néha hadarni is kell. A refrén alatt a basszusgitáron hallhatunk némi kórust is, e helyütt Frenreisz kvintekkel kísér.
A befejező szakaszban ismét az unisonóban előadott főtémát halljuk, amit kibővítenek egy jól kitalált zárlattal.
A Ne törjön le téged óriási funky, kicsit a Ne haragudj rám modorában. A gitár-basszus unisonót Papp Gyula tercekben követi az orgonán, a megszólalást kongák is dúsítják (a kongákon Réz József játszik). A banda őrületesen jól szól, Frenreisz éneke is kiváló, a vokálban Szűcs Antal Gábor is részt vesz. A refrén alatt Papp Gyula szédületes sebességen fűszerez klavinetjén. A gitározás kellően laza és remekbeszabott. A minduntalan felbukkanó gitár-basszus unisonókhoz a klavinet is csatlakozik, a gitárszóló alatt viszont a zenekar nagy teret hagy Szűcs Antal Gábornak. A kíséret levegős, de a szakasz végén egy újabb unisonóba bonyolódnak. Odáig is elmennek, hogy a dal utolsó szakaszában a dob és a basszus felelgetőst játszik a clavinettel.
„Ha villámlik az ég és te napsütésre vártál,
Ha hideg a zuhany és te meleget akartál,
Ne törjön le téged, inkább felejtsed el,
Ne törjön le téged, hisz fordítva is minden érdekes lehet…”
A dalban elképesztő zenélést hallhatunk, túltesznek vele még az Ünnepnapon hallható, vérbő funk-rockokon is. Ráadásul a szerzemény végén hallható gitározás kicsit az Ünnepnap című dal verzéit visszhangozza…
A Szép vasárnap hajnalán Papp Gyula és Frenreisz Károly dala. A kompozíció szerkesztése különleges, három fő szakaszra osztható. Az első, lírai szakaszt Papp Gyula Hammondja vezeti, Németh Gábor csak a pergődob káváján kísér, Szűcs Antal Gábor pedig finom, enyhe kórussal dúsított gitárfutamokkal színez. Frenreisz Károly éneke ismét finom, de érkezik a második, hangszeres szakasz. Egy meghökkentő Hammond-orgona akkord a fő elem, a funkos lüktetést kongák is fűszerezik. Németh Gábor kolomppal is beszáll, az akkordmenet már előkészíti a terepet a lassan érkező versszaknak, de előbb még hallhatjuk Szűcs Antal Gábor gitárszólóját.
Mire Frenreisz éneke megérkezik, a zenekar már „felezi” a tempót:
„Szombat éjszaka volt, őrjítő zene szólt,
Néhány szendvics után a társaság már itta borát.
Együtt emeltük hát a boldogság poharát,
S hajnalig élveztem én egy kedves lány szép mosolyát.”
Némi szintetizátorszőnyeggel (strings) kiegészülve visszatér a lírai szakasz, ezután a banda gyakorlatilag megismétli az eddig elhangzottakat. A lezárásban a vokáléneklés és a szólógitár felelgetős-játéka kap kiemelt szerepet, majd ismét egy diadalmas tussal zárják ezt a remek számot.
A Késő című latinos ízű, középtempós funkyt kórussal dúsított gitár vezeti be. Elektromos zongora hangjait is halljuk, majd ütőhangszerek kíséretében belép a dob és a basszusgitár, aminek hangját szintén kórussal effektezték meg.
A verzéket Frenreisz erre a keményen húzó, Réz József kongáival is kiegészített latinos alapra énekli, majd a refrének hangzása némileg felpuhul. Ezután az ütőhangszerek és a dob szakasza következik némi szintetizátorral kiegészítve, mely a tulajdonképpeni szólóba torkollik, ami egy gitár-orgona unisono.
A második verze után ismét a gitár kapja a főszerepet, Szűcs Antal Gábor játéka kicsit santanás ízű is. A szóló után kétszer is visszatér a dal éke, a gitár-orgona unisono, ami elvezet a minden cicomát nélkülöző lezárásig.
A lemezzáró Egy dal mindenkinek Frenreisz Károly önálló szerzeménye. Cintányérok zúgása vezeti be, mely mögül hamarosan előbukkan Szűcs Antal Gábor akkordbontása jobbról, Papp Gyula elektromos zongorája pedig balról.
Érkezik Frenreisz éneke is, a dal finoman cseng, ám a bongo-bejátszások teljesen feleslegesnek tűnnek. A hangzást a Roland Strings is megtámogatja, a refrén dús textúrájú vokálja tovább emeli az összhangzás fényét.
A második verze teljes vértezetben szól, mely után már csak a refrén ismétlődik meg néhányszor.
Az Egy dal mindenkinek tipikusan nagylemez végére való dal, úgy hangzik, mintha a stúdióban direkt erre a helyre írták volna. A banális, közhelyes szöveg sajnos sokat ront az összképen, így ezt a kompozíciót a leggyengébb Skorpio-felvételek között tarthatjuk számon.
A Kelj fel! című nagylemez dalainak java része tökéletesen kiállta az idők próbáját. Az album egészén kiemelkedő zenélés folyik! Mindössze néhány szám esetében érezhető csak az időhiány, leginkább a dalszövegeken lett volna célszerű némi polírozást végrehajtani, de ez nem róható fel hibaként. Frenreisz Károly szövegeit épp a keresetlenségük miatt szeretjük…
A zenekar teljesítménye meghökkentően magas színvonalú! Az Ünnepnap című albumon kikísérletezett funk-rockot fejlesztik tovább úgy, hogy csak időnként köszönnek vissza már a korábbi nagylemezről ismerős motívumok. A zenélés végig önfeledt és laza, talán a balladáknál érezni némi bizonytalanságot, de a Skorpio igazi erőssége, a feszes funk-rock végig hibátlan!
Fotó: Fortepan / Erky-Nagy Tibor
Németh Gábor dobolása nemcsak folytatja Fekete Gábor „hagyományait”, hanem hozzátenni is képes azokhoz. Fekete Gábor kimértebb, a „kevesebb néha több” elvét valló, csodálatos dobos, megközelítésének helyességét az együttes első két nagylemeze igazolja. Németh Gábor virtuózabb, technikásabb dobolást hozott az együttesbe (a rendkívüli Billy Cobham-iskola), emiatt (is) érezhetjük úgy, hogy a nagylemez barázdái csak úgy „füstölnek”, a zenekar annyira gyors, játékuk annyira bravúros, annyira SZÓL!
Az album zenei rendezője Juhász István, a hangmérnök Radányi Endre volt. Ennek (is) köszönhető, hogy a lemez hangminősége kifogástalan, csakúgy, mint ahogy az a Skorpio előző nagylemezeiről is elmondható volt.
A Kelj fel! című, Bakos István pazar borítójában 1977 tavaszán megjelent albumot és az egy évvel később megjelent Gyere velem című nagylemezt is méltatlanul feledte el az utókor. CD kiadásaik sem léteznek, pedig a két korong olyan együtt, mintha egyetlen dupla album lennének.
Észveszejtő zenélés őrült hatásfokon! Ez volt a Skorpio, ami legfeljebb egy utolérhetetlen, csodálnivaló muzsikusi teljesítmény lehet a zene mai ipari munkásainak számára.
Szerző: Majnik László
Nyitókép: Fortepan / Erky-Nagy Tibor
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
