Ebben a cikksorozatban a rendszerváltás előtti magyar könnyűzene és a sport kapcsolatát igyekszem körbejárni. Ez a vizsgálat vonatkozik a sport témájú dalokra, a zenészek sportmúltjára, élsportolóink popzenei felvételeire, a különböző sportegyesületek indulóira, a különféle sportesemények tiszteletére írt dalokra, valamint az olyan sport témájú filmekre, amelyeknek betétdalai beat-pop-rock stílusú szerzemények.

Az első részben a Zenével az edzett ifjúságért elnevezésű, 1977-ben meghirdetett dalpályázat döntőjébe jutott 12 szerzeményt mutattam be, majd az egy évvel később kiírt újabb pályázat legjobb dalait és azok előadóit vettem górcső alá, a harmadik részben a sportolásra is alkalmas közlekedési eszközök világában merültem el, legutóbb pedig a Magyarországon a nyolcvanas első felében megjelenő aerobic és a breaktánc volt a vizsgálat tárgya. Zárásként a labdarúgással kapcsolatos szerzeményeket szedtem egy csokorba.

Kezdjük azokkal a példákkal, amikor focistáink, edzőink „kotnyeleskedtek” bele a populáris zenébe. Ezen a blogon írtam már Fazekas Árpád labdarúgókapusról, aki a legendás Németh Lehel-slágernek – Talán egy perc alatt – írta meg a dallamát, mindenféle zenei előképzettség nélkül. Albert Flórián 1968-ban duettet énekelt Aradszky Lászlóval, és a Nem is olyan nagy dolog a foci című Lovas‒S. Nagy szerzemény kislemezen piacra is került.

A dalban a két közreműködő a másik mesterségéről értekezett, a borítón Aradszky sportmezbe öltözve feszít, Albert pedig egy mikrofonnal a kezében pózol. Majd’ két évtizeddel később az egyetlen aranylabdásunk újra stúdióba vonult, és Koós Jánossal együtt zengte a Nem baj, ha múlnak az évek című dalt az énekes 1985-ös szólóalbumán.

Az 1982-es labdarúgó-világbajnokság tiszteletére és a magyar csapat buzdítására a Hajrá! című dalt együtt énekelte fel egy kislemezre a fradista Nyilasi Tibor és a dózsás Törőcsik András. Ennek a dalnak az alapját egyébként egy Mihály Tamás-szerzemény adta: a feldolgozás az 1981 nyarán megjelent Working című Omega nagylemezen található So Long erősen átalakított változata.

Egyébként a világbajnokság hivatalos dala is napvilágot látott hazánkban: a Pepita címkés SP egyik oldalán Placido Domingo énekel, a másik oldalon pedig az El Mundial nagyzenekari változata található.

(10 éves gyerekként nekem ez volt az első világbajnokságom, amit már néztem a televízióban. Nem sokkal a tanévzáró után egy börzsönyi úttörőtáborban töltöttem el egy hetet, és június 15-én a nagyok mellett én is ott szurkolhattam a képernyő előtt, kiélvezve a Salvador elleni 10:1-es diadal minden egyes gólörömét.)

Meg kell említenünk Verebes Józsefet, a „Mágust” is, aki a nyolcvanas évek elején kétszer is bajnoki címig vezette a Rába Vasas ETO labdarúgó csapatát, de zenei karrierje csak később, az MTK kispadján „teljesedett ki” egy kislemez formájában. A Meglátja mester menni fog című Döme Zsolt‒Verebes István szerzeményt 1986 legvégén vették fel, a tréner és a kék-fehér klub labdarúgóinak közreműködésével. A dalt a Thália Színházban is előadta a csapat 1986 szilveszterén a Leltár miatt nyitva című műsor keretében. Valószínűleg nem volt véletlen, hogy itt állt színpadra az MTK legénysége, hiszen Kazimir Károly, a teátrum igazgatója megveszekedett szurkolója volt a klubnak.

Végül pedig emlékezzünk meg a fiatalon elhunyt nagyszerű kapusra, Zsiborás Gáborra, aki saját magáról – Zsibo-Zsibo-Zsibo-Zsiborás – énekelt Melinda (Illés Melinda) segítségével az 1988-as Mezcsere című kazettán. Hevesi Tamás és Blum József – az énekesnő férje – írta az album dalait, a zenei alapot a Névtelen Nulla játszotta fel.

A kakukktojás a Fradi volt, Fradi lesz című Wolf Péter‒Fülöp Kálmán-szerzemény, ami még egy korábbi dalpályázathoz készült. Az FTC elnöksége felhívást tett közzé még 1986-ban (vagy 1987-ben), amelyben arra kérték a szurkolókat, a klubbal rokonszenvező szövegírókat, zeneszerzőket, hogy Fradival kapcsolatos művekkel segítsenek a mérkőzések kedvező hangulatának megteremtésében. A hivatásos dalszerzők kategóriájában két első díjat adtak ki. A már említett Fradi volt, Fradi lesz mellett megosztott első helyezést ért el a Hajts rá, tégy rá, mindent Fradi! című Lovay László‒Z. Horváth Gyula-szerzemény. Ez a dal Fradi induló címen helyet kapott az 1987-es Lovay-kislemez egyik oldalán, az énekest az Apostol együttes kíséri. A pályázaton különdíjat nyert a Szívünk felett a zöld-fehér (Vas Gábor‒Z. Horváth Gyula) című kompozíció, a szurkolók által beküldött pályamunkák közül pedig Csányi László győzött a Jöjj el és nézd meg a meccset című dallal.

1980-ban Örökzöld Fradi dalok címmel kijött egy 4 számos kislemez, amelyen megtalálható a Sallai/y Mihály szerzemény új hangszerelésben, valamint a Gól kell a bajnoksághoz a Stúdió 11 előadásban, emellett Breitner János (Szervusztok emlékek, álmok) és Csákányi László (Öreg focista) énekelt egy-egy dalt a korongon. A korabeli újságok szerint a lemez megjelenését az örökrangadóhoz időzítették, amit egyébként a Fradi 3:1-re behúzott az MTK ellen 1980. szeptember 27-én a Népstadionban.

Ihász Gábor neve megkerülhetetlen a Vasas említésekor: a piros-kék szívű zenész írt is egy indulót a klubnak Hajrá Vasas címen, valamikor a hetvenes évek legvégén.

Még 1969-ben egy másik Vasas-indulót is megemlített a Népszava és a Magyar Hírlap Vujicsics Tihamér kapcsán. Ezen kívül sehol sem találtam nyomát a felvétel létezésének, csak a zeneszerző életét és munkásságát bemutató szakdolgozat (Tímár Zsófia, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 2014.) diszkográfiája emlékezik meg még a szerzeményről: SPORT-INDULÓ – induló és tömegdal; Bp., 1968. 12.??.; Sz: Halmágyi Sándor; A: Vasas Clubnak; L: MZA (ének-zg, szk, vers).

A Diósgyőri Vasutas Torna Klub indulóját – Hajrá Diósgyőr! – 1977-ben írta meg a miskolci Reflex zenekar. Erről Bárdos István emlékezik a zenekar történetét bemutató könyvben: a klub a hetvenes évek második felében volt a legsikeresebb, amikor kétszer megnyerte a Magyar Népköztársaság Kupát, és több játékosa bekerült a válogatottba. Horváth Kálmán, a rádió miskolci riportere vetette fel az együttesnek, hogy jó lenne egy indulót írni a csapat részére. A dal először a török Besiktas szeptemberi látogatáskor hangzott fel a stadionban – a futópályára épített színpadon játszott a zenekar –, és talán már ez a lelkesítő nóta is hozzájárult a DVTK ötgólos sikeréhez. Októberben a Hajduk Split látogatott Miskolcra, s ekkor már minden széken ott feküdt az induló nyomtatott szövege.

A Videoton 1984/85-ös szezonban végrehajtott nagy UEF-kupa menetelését egy kétszámos kislemezen is megörökítették az utókor számára. Az SP-hez egy nagy méretű, fotókkal teletűzdelt szöveges füzet is készült, ami emléket állít a Vidi a Paris Saint-Germain FC, a Manchester United és az FK Partizan elleni győzelmeinek. Egy Videoton törzsszurkoló (Végvári László) írt indulót a klub sikerei előtt tisztelegve, amit a csapat tagjaival akartak rögzíteni. Azonban a dalt átírták és megrövidítették, és lemezre már Turi Lajos hangjával került fel a Hajrá Vidi „kurta” verziója. (Az internetnek hála, a dalszerző egy szál gitárral előadott változata is meghallgatható.) A kislemez másik oldalán Magay Klementina a Videoton dalt énekli, ami Hajdú Sándor és Szgál Sándor kompozíciója.

Nem meglepetés, hogy legnépszerűbb labdajáték számtalan zenészt rabul ejtett: a Koós János életéről szóló Jani című kiadvány (2007) egy külön fejezetet szentel a labdarúgásnak. Itt az énekes meghatározza a foci helyét és szerepét a Földön:

„Osztom tehát azoknak a véleményét, akik úgy gondolják, hogy a foci igenis élet-halál kérdése. Nem, ez így semmiképp sem igaz! A foci több annál! Paradicsom és/vagy pokol.”

Diósgyőrben úszott és vízilabdázott az énekes, de aztán elcsábította őt a labdarúgás. Hiába a miskolci gyermekkor, Koós szíve már nagyon fiatalon is a Ferencvárosért dobogott. Vasárnaponként az édesapja vonattal vitte őt Budapestre, aztán irány az Üllői út és a B-közép…

Az 1966-os angliai világbajnokság hivatalos dalát ‒ Lonnie Donegan: World Cup Willie – Koós János hangjával, Hogyha szól majd a síp címen jelentette meg kislemezen a Hungaroton a sportesemény évében. (Az SP másik oldalára Berki Géza és Hidas Frigyes Sportindulója került fel. Erre a zenére futottak ki a csapatok a kettős rangadókra és a nemzetközi mérkőzésekre a szocializmus építésének idején.)

Koós a Színészek-Újságírók Rangadóján – a legendás SZÚR-on – a hatvanas évek közepétől védte a színész csapat hálóját a Népstadionban, nemegyszer 80 ezer néző előtt. Nagyjából ekkor lett a színészválogatott törzsgárdájának tagja Aradszky László is, majd a hetvenes évek első felében csatlakozott a kerethez Solymos Antal, Kangyal Ferenc és Ihász Gábor is. A másik oldalon is játszott olyan, akinek volt köze a könnyűzenéhez: 1970-ig a tollforgatókat erősítette Vándor Kálmán, aki számos olasz dalszöveget fordított le magyarra, de hivatása szerint elsősorban sportújságíró volt.

Aradszkynak az Alberttel „elkövetett” duettje mellett van egy másik, labdarúgásról szóló felvétele is a hatvanas évek második feléből. A Tavasszal foci című kompozíció érdekessége, hogy a lemezen csak itt hallható a Febris együttes játéka, amelynek a Harmath testvérek mellett tagja volt a felvétel idején Dancsák Gyula és Miklóska Lajos is.

Az Express együttes és Ihász Gábor fociimádatáról és focis dalairól már a Belépés nem csak tornacipőben című rádióműsor kapcsán megemlékeztünk, de a zenekarnak van még egy olyan kompozíciója, ami akkor nem került szóba: az 1976-os Tessék választani! egyik bemutatott dala volt A szurkoló, ami Silye Attila és Solymos Antal közös szerzeménye.

(Nekem is van személyes emlékem az egyik SZÚR-ról: talán az 1982-es találkozón voltam ott a családommal. Szinte csak arra emlékszem, hogy a kísérőműsorban szereplő Ullmann Mónikát körbevitte egy autó, miközben az akkori nagy slágerét, a Moncsicsit énekelte. Mondjuk érthető is volt, hogy ráirányult a fókuszom, hiszen abban az időben [majdnem] minden 10 év körüli fiú Mónikába volt szerelmes. Csak azt volt nehéz meghatározni, hogy az 1979-ben bemutatott Égigérő fú című film, vagy csak az 1981-es táncdalfesztiválon előadott Írtam a bátyámnak egy dalt volt-e a gyújtópont.)

A Záray‒Vámosi házaspár 1985-ben megjelent Gól című nagylemezének nyitódalát – Ria-ria Hungária – a magyar labdarúgó-válogatott remek szereplése, a mexikói világbajnokság 24-es döntőjébe jutás inspirálta. Záray a Tatabányai Bányásznak szurkolt, hiszen az énekesnő a bányászvárosban született, és büszke is volt a gyökereire, Vámosi Jánosnak pedig az ötvenes évektől a Fradiért dobogott a szíve. A Ria-ria-Hungária sajnos 1986. június 2-án elhalkult, és később már csendesebben szólt, hiszen Irapuatóban kaptunk egy hatost a szovjetektől.

A Dolly Roll is ez idő tájt jelentkezett be a Viva Mexicóval. A dal nem igazi „focis” szerzemény, nem konkrétan a sportágról szól, hanem a világbajnokságot rendező ország előtti tisztelgés, nem csupán magyarul, hanem egy spanyol nyelvű verzióban is.

Hobo ebben az évben állított emléket a legendás Aranycsapat 1953-as világraszóló győzelmének az angolok ellen. „Költészet, humor, irónia, zenei változatosság a HBB új nagylemezén.” – így hirdették az 1986-ban megjelent Esztrád című korongot. A legendás 6:3-at feldolgozó csasztuskában van is bőven humor, irónia és változatosság.

A Hobo Blues Band az Ikarus zenekarból „nőtt ki” 1978-ban, de nem sokkal később egy új Ikarus együttes jelent meg a magyar könnyűzenei életben. Ehhez a formációhoz kapcsolódik az 1979 legvégén már létező Minden gólra megy című dal, melynek szövegét Galla Miklós jegyezte.

Végül pedig idézzük meg a Voga‒Turnovszky duót egy olyan dalrészlettel, amelyben sikerült egy platformra hozni a Dolly Rollt és Hobót: a 1986-os év magyar daltermését feldolgozó – és kislemezen is megjelenő – paródiájuk az említett két banda dalának a mixével kezdődik: „ija-ija-ó! ija-ija ó! Mexikó, toxikó! 3:0 a félidőben, a végén meg 6:0.”

Szerző: Hortobágyi Gábor

Nyitókép: Fortepan / Aradszky László, Fortepan / Bojár Sándor, Fortepan / Bauer Sándor

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.