Az 1980-tól, csupán fél évig (az akkor még viszonylag új óraátállítás estéjén volt az első és az utolsó koncertjük is) működő URH (Ultra Rock Hírügynökség) hátra maradt tagjaiból (Menyhárt Jenő, Kiss László – időközben Müller Péter a Kontroll Csoporthoz „igazolt”, Salamon András pedig filmrendező lett) alakult Európa Kiadót már maga a zenekarnév is predesztinálta egy direktebben kifejezett univerzális világnézet kialakítására és már-már programszerű közvetítésére.

1989 előtt a magyar rock talán legnagyobb felvevőpiaca a Szovjetunió volt. Előadóink a hetvenes évek elejétől a nyolcvanas évek végéig rendszeresen turnéztak az óriási birodalomban, az ottani rockrajongók számára az oda be nem engedett nyugati rockzene hírnökei voltak. Nem ritkán stadionokat töltött meg egy-egy zenekar – akár napjában több előadás erejéig is!

Ha a klasszikus rockzene alapzenekarainak lemezeit hallgatod, valószínűleg eszedbe sem jut (kivéve, ha dobos vagy), hogy van egy közös nevező: az összes dobos Paiste cintányérokat használt a Led Zeppelin, a Deep Purple, a Free, később az AC/DC vagy a Van Halen és a Police felvételein és koncertjein.

Egy egészen semmirekellő rocktörténeti kötet jelent meg az elmúlt hetekben a Kossuth Kiadó „gondozásában”. Kabai József, az elsőkötetes szerző Módos Péter életútját kívánta papírra vetni.

2020. október 20-án, 81 éves korában elhunyt Spencer Davis, a hatvanas évek egyik ikonikus figurája, a Spencer Davis Group vezetője. A walesi gitáros-énekes halálának oka tüdőgyulladás, amellyel egy ideje kórházban kezelték. Hogy a Spencer Davis Group milyen kulcsszerepet játszott magyar poptörténetben? Talán elég annyit írnunk: 1967. július 7-8-9., Kisstadion.

Különös állatfaj a lemezgyűjtő. Időnként olyasmit is gyűjteni vágyik, amire a rendes, normális zenehallgató nem is gondolna. Ilyenek például a lemezborítók változatai. Pedig a vinyllemezek korszakában tulajdonképp elég gyakori volt, hogy egy adott nagy- vagy kislemez kiadásonként eltérő borítóval jelenik meg.

Az 1970-es évek közepén a román televízió magyar adásának szerkesztői, Boros Zoltán, Csáky Zoltán és Tömöry Péter egy új adás-, egyben rendezvény-sorozat ötletét dolgozták ki. Az volt az elképzelésük, hogy egy-egy erdélyi városban a helység múltját is bemutatva egyszerre szórakoztató és ismeretterjesztő műsort készítsenek. A lehetőségeik határait is feszegették, hiszen akkoriban a Ceaușescu-diktatúrában már tabu volt az erdélyi történelem magyar vonatkozásait emlegetni.

A történet Pécsen esett meg, ahol van egy Balokány nevű park nagy tóval és rengeteg fával, padokkal, és egy vízre épített színpaddal. A színpad szélét akkoriban egy eléggé hevenyészetten felrögzített lánc sor volt hivatott jelezni. Hátul voltak a zenekar dobozai, mert azokat nem engedték az öltözőbe tenni. Az állandó zenekarom a Hangár együttes volt, de a Balokány-ligetben a Fórum együttessel voltam.

A nyolcvanas évek undergroundjának fontos előképe volt Baksa-Soós János és a Kex zenekar működése a hetvenes évek elején, ami elsősorban a későbbi koncertszínpadok megnyilvánulásainak lett kiindulópontja. A Kexhez kapcsolódó urbánus legendák és anekdoták lényegében dokumentál(hat)atlan jelenségeket próbálnak átörökíteni.

A nyolcvanas évek közepén népművelőként dolgoztam egy dunántúli kisváros művelődési házában. Az én feladatom volt az ifjúsági programok szervezése, és ezek közé tartoztak az könnyűzenei koncertek, a beat, a pop és a rock is. Ekkor még nem voltak a zenekaroknak menedzserei, mindent az ORI-n keresztül lehetett csak lebonyolítani.