Folytatódik a Hangfoglaló Program és a Hangőr Egyesület közös könnyűzenei filmklubja. A vetítéssorozat továbbra is a popzene és filmipar óvatos frigyének gyümölcseit veszi számba, de most a hetvenes-nyolcvanas évek undergroundjára koncentrálva. A hatvanas évek tvisztelő, stoppoló fiataljai helyett ezúttal a csöveseké és a földalatti figuráké lesz a filmvászon. Az Extázis héttől tízig következő alkalmán, 2018. február 15-én Bódy Gábor Kutya éji dala című filmjét tekinthetik meg az érdeklődök. A vetítés utáni beszélgetésen a filmklub házigazdájának, Gelencsér Gábornak a vendége Csaplár Vilmos, a film forgatókönyvírója lesz.

A rock negyedik nemzedékét képviselő punkokról szóló írásunk első részében általában foglalkoztunk a szubkultúrával. Most a zenét vesszük górcső alá.

Minthogy az egész szubkultúra az elődökkel való totális szembefordulást képviseli, ez a zenén is megmutatkozik. A hetvenes évekre csúcsra érő art rock és stadion rock héroszokat állít színpadra, bonyolult zenei formákat alkalmaz. Már nem a lázadás jelképei a zenészek, a hatalom megalkudott velük, a divat pedig beolvasztotta őket. Ezzel szemben a punk a maga mindennapi „senkijeit“ küldi a színpadra, nem válik el élesen a közönség és az előadó, visszaad egyfajta bensőséges hangulatot. A zene nagyon egyszerű, ezek az előadók gyakran a színpadon tanulnak meg játszani, de a hangsúly nem is a virtuóz hangszerkezelésen van, hanem az indulatok sűrítésén és átadásán, a megteremtődő hangulaton.

Harmath Amadé, Harmath Albert, Fodor Sándor és Sebestyén Ferenc

A Febrist jogelődje a soroksári Silverton zenekar volt, ahová Harmath Amadé 1963-ban lépett be, majd később csatlakozott testvére, Harmath Albert is. Sebestyén Ferenc volt a szólógitáros, Fodor Sándor a dobos, Juhász Mihály a ritmusgitáros és Babits András a basszusgitáros.

A Sebő együttes

Halmos Béla szokta volt mondogatni: amikor 1971-ben Sárosi Bálint Zenei anyanyelvünk című rádiósorozatában először meghallotta a Le is szállnak, fel is szállnak a fecskék című széki lassút, menten kihullott a gitár a kezéből. Sebő Ferenc ezt úgy fogalmazta, hogy ez a felvétel volt az, ami az igazi csóvát dobta a zenei műhelyükbe. Ez lett az a kulcspillanat, ahonnan radikálisan megváltozott a hozzáállásuk az eredeti népzenéhez.

Heart of Rock (Musa Polskie Nagrania SX 1761), 1979.

Várkonyi Mátyás és Novai Gábor 1975 végére ismét csapatépítő üzemmódba kapcsoltak, ugyanis a Generált szabályosan szétcincálták más zenekarok: Karácsony János a Locomotiv GT gitárosa, Révész Sándor pedig a Piramis énekese lett. Maradt Póta András, aki mellé egy fantasztikus ötlettel leszerződtették Solti Jánost, az akkori fiatal dobos-generáció egyik legtehetségesebb művészét, és fuzionáltak az Olympia együttessel, ahonnan Horváth Károly „Charlie”, az egyik legegyénibb hangú és legjobb mozgású énekes (a Balettintézet növendéke is volt évekig) és Tátrai Tibor gitárvirtuóz érkeztek.

Harmath Ádám, Elekes Zoltán, Debreczeni Csaba, Fábián Tibor, Tőkés János, Harmath Sándor, Gerdesits Ferenc

A beatkorszak egyik legendás zenekara volt a Sámson, melyet 1962–63 körül alapított Harmath Sándor és testvére, Harmath Ádám. Az együttes tagja volt ekkor még Dévényi Levente szólógitáros, és itt kezdte karrierjét Korbellek Péter is, aki aztán Kozák Péter néven vált a Táncdalfesztiválok egyik sztárjává.

 A fotó az Eltávozott nap című filmből származik

Sok filmrendező számára fontosabb, hogy egy jellegzetes karakter szerepeljen a filmjében, mint az, hogy képzett és technikailag kifogástalan színészt alkalmazzon. Így gondolkodott például Federico Fellini is, aki Róma utcáit járta a különleges figurák felkutatásáért, és hatalmas fotógyűjteményt halmozott fel róluk – amikor pedig új filmet tervezett, ezt az „adatbázist” böngészte át. Ma már a filmipar – talán a kockázatkerülés miatt – kevésbé kísérletező ezen a téren, de a spontaneitást újrafelfedező hatvanas-hetvenes években rengeteg civil kapott azért filmszerepet, mert az alkotóknak pont az ő jelenlétére volt szüksége.

Rockin’ and Rollin’ (Muza Polskie Nagrania, SX 1246, 1975.)

A Generál együttes kétszer futott neki a Nagy Sikernek, két teljesen más felállásban, de két név mindig meghatározó maradt: Várkonyi Mátyás és Novai Gábor. Az is leszögezhető, hogy ritka az olyan zenekar, amelyben annyi tehetség mutatkozott és robbant be a magyar könnyűzene élvonalába, mint náluk.

A magyar zene legjobb darabjai számtalan előadót megihlettek belföldön és külföldön egyaránt – a legemlékezetesebb modern feldolgozásokat gyűjtöttük össze.

Gyöngyhajú lány

Presser Gábor és Adamis Anna szerzeménye, az 1969-es Gyöngyhajú lány szinte már a világ népdalkincsének része lett, annyi különböző feldolgozást ért meg. A világhír küszöbén álló Omega Lengyelországban is nagyon népszerű volt, több lengyel együttes is eljátszotta a dalt lengyel-magyar szöveggel (sokszor halandzsázva). A „testvérzenekarnak” számító Scorpions 1995-ben dolgozta fel angol szöveggel a Gyöngyhajú lányt, válaszul 2017-ben az Omega is hozzányúlt a nyugat-német együttes Still Loving You-jához. Legutóbb pedig akkor került a figyelem középpontjába a mű, amikor az amerikai rapper, Kanye West engedély nélkül használta fel a részletét New Slaves című számában. (Négy év után a felek végül 2017-ben peren kívül megegyeztek, West pedig kártérítést fizetett a szerzőknek.) A dal nem kevesebb, mint tizenhat változatát egy lejátszási listába gyűjtve is meg lehet hallgatni.  

A Cyklon nevű zalaegerszegi zenekarban olyan zenészek játszottak együtt, mint a később a Bergendyvel, majd a Hobo Blues Banddel hírnevet szerző Tóth János Rudolf, illetve a P. Mobil legendás énekese, Tunyogi Péter (Tunyó). Az együttes szaxofonosa pedig az a Horváth Péter Dörge volt, aki később az Old Boysban lett országosan ismert.