A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) 1951. május 24-i megalakulásától monopolhelyzetet élvezett, ebből fakadóan a pártállami ideológiának száz százalékig meg kellett felelnie. Vezetője, az 1965. február 15-én Fehérvári Jenő helyére kinevezett Bors Jenő igazgató, aki egészen 1990-ig, a rendszerváltásig vezette a céget. Bors tökéletesen megfelelt a kádár-aczéli elvárásoknak, miszerint a cenzúrát hatékonyan kell gyakorolni úgy, hogy közben a vállalat profittermelő tevékenysége[1] ne sérüljön.

Hősünk már kora ifjúságában eladta lelkét a daloknak és a rockzenének. Nem is volt olyan nehéz ez a nyolcvanas években tinédzserként, a kettő-négyes ütemet (később pedig a dupla lábgépet) támogató családi és kortársi közegben.

1981. november 2-án mutatták be az első vajdasági magyar rockoperát. A Szabadkai Népszínház magyar nyelvű társulata Vicsek Károly merész, innovatív rendezésében játszotta el a Gobby Fehér Gyula által írt A zöld hajú lányt. Azt a zeneszerző, Lengyel Gábor vetette fel, hogy készüljön musical helyett rockopera. És A zöld hajú lány szerte Jugoszláviában óriási sikerrel futott, Magyarországon azonban szinte visszhangtalan maradt. Lengyel Gáborral az előadás rendhagyó hírveréséről, valamint arról is beszélgettünk: hogy festett a szabadkai színtér a hatvanas években.

1976 nyarán a Budai Ifjúsági Parkban egy keddi P. Mobil bulin Schuster Lóri váratlanul szünetet rendelt el, és közölte, hogy most egy barátjuk, Földes László „Hobo” élménybeszámolót fog tartani a júniusban Zágrábban rendezett Rolling Stones-koncertről.

Bár február lévén korai még ilyesmit kijelenteni, mégis megkockáztatom, hogy Takács Tibor „Dalos”-könyvének az idei évben a legfontosabb olvasmányaim között a helye. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) kutatója a labdarúgás és a hatalom kapcsolatát bemutató könyvei után a szegedi CPg-re zúduló rágalmakról írt fontos kötetet, aztán Ügynökök, informátorok, jelentések címmel az állambiztonsági besúgóhálózat működéséről közölt olvasmányos és tanulságos történeteket.

Victor Máté már 1973 márciusában beszélt a Szabad Földben a készülő Holnaptól nem szeretlek című beat-musicalról, és valószínűsítette, hogy Zalatnay Sarolta lesz a darab női főszereplője, Huszár Erika pedig a Fekete-tó legendáját bemutató 1973. augusztusi Magyar Ifjúság-cikkben nyilatkozott az addigra már elkészült forgatókönyvről, ami egyébként a szövegíró személyes élményén alapult. Elöljáróban elárulta azt is, hogy ebben a darabban is a Gemini zenekar adja majd a zenei kíséretet, és ő is Zalatnay Saroltát valószínűsítette a női főszerepre.

Hont Péter és Kály-Kullai Károly kezdeményezésére jött létre a Rottenbiller utcai Szabó Ervin Könyvtárban az első hazai nyilvános könnyűzenei gyűjtemény. Hont Péter mesélt nekünk a legkedvesebb koncertélményeiről, a „vak vásárlásokról” és azt is elárulta, milyen forrásokból tudta a saját és a könyvtár kollekcióját bővíteni.

A Fekete-tó legendája című rock-balladát (néhol rock-operaként, rockjátékként vagy musicalként említik) 1973-ban mutatta be a rádió. Ahogy az egy évvel később műsorra tűzött Holnaptól nem szeretlek esetében, úgy itt is a Gemini zenekar biztosította a zenei kíséretet, a dalszövegeket pedig Huszár Erika írta.

Az alábbi írás a rock and roll, a beat, a hard rock, a punk és a new wave korszakok jellemző stílusváltozatait, meghatározó előadóit, együtteseit, zenei szakembereit mutatja be. A korszakok popkulturális jellemzőivel, az angolszász és a magyar zenei világ különbözőségével, a korszakhatárok kijelölésével összefüggéseiben tárgyalja a tömegmédia és a szórakoztatóipar szerepét is, benne a fejlődő lemezipar sajátosságait. Arra is megfogalmaz válaszokat, hogy milyen változásokat hozott a rock a könnyűzenében, illetve beszélhetünk-e egyáltalán hazai rock and roll korszakról.

„Mindig higgadt volt és mértéktartó, mintha azt akarta volna másoknak megtanítani, hogyan szabályozzanak szépen egy vulkánt, miközben benne izzott, és várta, hogy kitörjön” – írja A jazzprofesszor című regénye címszereplőjéről Szántó T. Gábor. A zongoraművész, zeneszerző és zenetörténész Gonda János személyes harcait és a hazai dzsessz elfogadásáért vívott küzdelmét bemutató kötet izgalmas epizódokat láttat a Kádár-korszak politika- és kultúrtörténetéből is.