Ötven éve annak, hogy rögzítették és először a boltokba került Szörényi Levente Utazás című nagylemeze. A magyar könnyűzene történetének első szólóalbuma volt ez, ami miatt ez az évforduló a legjelesebbek közé tartozik. Ebből az alkalomból beszélgettünk Szörényi Leventével egy forró, augusztus végi napon.

Helytálló lehet az a feltételezésem, hogy az Illésnek írt Gondolj néha rám című dalod zeneileg már az az út volt, ami téged vonzott, ami új távlatokat nyitott meg számodra? Emlékszel a dal születésének körülményeire?

Igen, arra emlékszem, hogy ez már tényleg a későbbi Fonográf irányába történt lépés volt, bár akkor persze még nem tudtuk, hogy ennek egy új együttes lesz a vége. Új irány volt, amit meghatározott, hogy egy ismerősöm kapott az USA-ból bakeliteket, és én többet megvettem belőlük. Crosby, Stills & Nash-t például, meg sok mást ebből a west coast zenei irányzatból. Tehát az a dal már ezeknek az új zenei élményeknek a hatására született. A szövegét persze Bródy írta, ami szép, tökéletesen szervesül a dalhoz.

A Gondolj néha rám kislemezen jelent meg valamikor 1971 vége felé, ami után közvetlenül felvettétek az Add a kezed című nagylemezeteket az Illéssel. Ezután a Légy erős című számon és Vigasztalj meg című meg nem jelent filmzenén kívül már nem adtál az együttesnek új dalt, hanem érlelgetted magadban a szólólemezedet, amit 1973 február 20. és március 9. között vettetek fel a Hanglemezgyár Rottenbiller utcai stúdiójában.

A dátumokhoz elöljáróban csak egy érdekesség: egyszer megkérdeztem Bors Jenőt, a Hanglemezgyár igazgatóját, hogy miért nem írnak évszámokat a lemezre? Így ugyanis elég nehéz lesz később visszakeresni, hogy mi, mikor jelent meg. Azt válaszolta, hogy azért nem nyomtatnak a borítóra dátumot, mert akkor a következő évben az a lemez már réginek fog számítani.

Emlékszel a felvételi körülményekre? Érdekes megfigyelni, hogy a körülbelül egy időszakban készült KITT-Egylet lemezek (Jelbeszéd; Ne sírjatok lányok; Kép a tükörben) közül magasan az Utazás szól a legjobban…

Ez tényleg igaz, de valószínűleg azért alakult ez így, mert az Utazásra valahogy jobban odafigyelt az akkori hangmérnökünk. Talán elfogultabb volt az anyag iránt. A lemez egyébként még négy sávra készült, ezt talán mondanom sem kell. A Rottenbiller utcában nagyon sokáig nehéz körülmények uralkodtak. A hetvenes évek végén már azt hiszem volt egy nagyobb, tizenhat sávos keverő, de igazándiból a törökbálinti Popstúdió volt már csúcs-felszereltségű.

Ezt elsősorban a Neotonnak „köszönhettünk”, mert a lemezgyáriak azt nem a többieknek, hanem elsősorban nekik építették.

Az alapok felvétele a sok akusztikus hangszer miatt ‒ gondolom ‒ kicsit bonyolultabb volt. Legjobb tudásom szerint nem is készült az Utazás előtt olyan album, amin ennyi akusztikus hangszer szólalt volna meg…

Az alapokat egyszerre vettük fel, sztereóban, két sávra. A sok akusztikus gitár miatt paravánokkal szeparáltak el minket. Egyébként az album akusztikus jellege abból is fakadt, hogy egy ilyen tematikához, ami egy nagy nyugat-európai utazásom köré szerveződik lazán, nem passzol a kemény rock hangzás, hanem inkább balladisztikusabb, countrys hangzást kívánt meg.

Menjünk végig a dalokon. A lemez a Zazival nyit…

A számot nyílt C hangolásban írtam. Én ezeket a nyílt hangolásokat csak úgy hívom, hogy citera vagy szitár hangzás, a sok zengő húr miatt, és ha lefogod a húrokat csak egy ujjal is, egy dúr akkord jön ki belőle. A Zazi zenei elgondolása valójában azon alapszik, hogy az albumot az általunk ítélt leghúzósabb számmal kell indítani. És a Zazi ilyen volt. Alapszabály, hogy a nyitódal legyen a leghúzósabb.

Az a hír járja, hogy Zazi valós személy volt…

Valóban úgy hírlik. Bródynál volt néhány lányos dal, és a szövegekben időnként létező alakok sejlenek fel.

Fénykereső…

Szerettem a Tolcsvayékat. Még trióban is, aztán pedig jött a Tolcsvayék és a Trió és nem véletlen, hogy ebből a közelségből alakult ki a Fonográf. Egyszerűen csak azt akartam, hogy legyen valaki mástól is dal a lemezen, ezért kértem meg Tolcsvay Bélát, hogy hozzon ő is egy számot.

A dal nagyon különlegesen szól. Olyan akkordok hallhatók benne ‒ G major 6; F major 7 ‒, amilyeneket például az America lemezein hallottam…

Az America egy nagyon jó zenekar volt, azt hiszem, van is tőlük lemezem.

Következik Az angolna, ami szerintem zsenialitás a zsenialitásban…

A szöveg valóban nagyon szellemes, tulajdonképpen a sikertelen kapcsolatfelvételről beszél benne Bródy. De nagyon ötletes: „kicsúszott a kezemből, még mielőtt bármi lett volna”.

Ebben ott van a dzsessz egyébként, amit gimis koromban műveltünk Bajtalával és Kőszegivel. Van egyfajta swinges lüktetése a számnak. Ebben gyökerezik a Volt is lesz is az István, a királyban is. De persze ez már az Illésben is tetten érhető volt, ám az Utazás készítésénél kiszabadultam az általam addig megszabott keretek közül. A zenében mindenevő voltam és ezt ki is használtam.

Életrajz? 

Nyílt hangolású blues, hasonló tőről fakad, mint a Zazi. 

Papp Gyula nagyon nagyot Hammondozik benne…

Papp Gyuszival nagyon régi barátok vagyunk. Gyakran beszélünk. Eljött velünk az NDK-turnéra, ahol még nevünk sem volt. 

Motorock…

Motorock, azaz! Van is egy fotó, ami a Halászbástyán készült. Papp Gyuszi a baloldalon, Tolcsvay Laci jobbra ül. Kicsit olyan a felállása, mint az ausztrál Little River Band-nek volt. Ám nem emlékszem, hogy arra gondoltunk volna, Gyula végleg maradjon, vagyis állandó tag legyen. Én mindig számítottam és számíthattam rá. Nagyon jó viszonyban vagyunk. Gyulának elképesztő lelke van, ami meg is jelenik a zenéjében.

Az Életrajz után szerintem a lemez csúcspontja, az A lány, akit szerettem következik. Nehéz szavakban kifejezni, mit gondolok erről a dalról…

Nagyon gyakran előfordult velem, hogy egyszerűen beleszerettem egy akkordmenetbe. Megvolt a harmóniamenet és azt mondtam, hogy jó, ez mind szép, de kellene hozzá valami dallam is. Ilyen volt a Lány, akit szerettem is. Ez egy nagyon izgalmas és különleges helyzet, mert az akkordmenet már eleve meghatározza a dallam folyását, lépéseit is. Ha szerzői szemmel összevetem ezeket a későbbi dalokat, és mondjuk az Illés korai éveit, az utóbbiaknál azért még más volt a helyzet.

Ott még megvoltak a beat-mintázatok…

A Rohan az idő is például némileg Searcherses…

Igen, és a szakaszok végén ott vannak azok a jellegzetes ritmizációk, amiknek akkoriban benne kellett lennie ezekben a számokban. Tadam-tadam! (nevet…) Szóval, nem tudatosan akartam én tágítani a zene határait, hanem egyszerűen erre volt igényem. Ez szólal meg a Lány, akit szerettemben.

A B-oldal első dala a Vidéki kislány. Több visszaemlékezésben hallottam, hogy a KITT-Egylet koncertjein időnként már elhangzott ez a dal…

Nem igazán emlékszem, hogy játszottuk volna a KITT-el, de végülis lehetséges, megvolt ez a dal már elég hamar. Itt a hegedű meg a bendzsó az érdekes. Ismertük a Muszty-Dobay házaspárt már régebben, haverok voltak, „amerikai folkosok”. Ők játszották fel ezeket a szólamokat. Muszty Bea hegedült, Dobay András pedig bendzsózott. Én is tanultam hegedülni, de hát időközben beatzenész lettem, szóval elég messzire kerültem a hangszertől. Na, ennek kapcsán előszedtem a hegedűt és gyakorolni kezdtem. Ugyanígy tett a Tolcsvay Laci is a bendzsóval. A koncerteken már mi játszottunk és később a lemezeken is, amikor country dalokat vettünk fel.

A Bánatvirág a nagylemez előtt megjelent kislemezen is, a Dal az ártatlanságról hátoldalaként… 

A Bánatvirág azért is érdekes számomra, mert visszautal a tényleges utazásunkban arra, hogy egy kicsit elidőztünk Spanyolországban. Ebben a dalban ujjal pengetem az akusztikus gitár húrjait. Kibontom az akkordokat ‒ ezt arpeggio-nak nevezik. Ez a gitározási technika is spanyolos és az énekdallam is spanyolos ihletés kissé.

Ne vágj ki minden fát… 

A Ne vágj ki minden fát egy jó kis country dal, ismét a Muszty-Dobay házaspárral a felvételen. Érdekessége, hogy az előkészítés után nem a hangnemében indul a nóta.

Igen, a basszus a tonikáról, az A-ról visszalép az ötödik fokra, az E-re…

Pontosan, és ez meglepetést okoz a hallgatóságnak.

Következik az Utazás, ami teljes egészében a te dalod, és ami tulajdonképpen az egész lemez központja, kiindulópontja. Ám itt adja magát a kérdés, hogy amikor előrukkoltál a szólólemez ötletével, a többiek az Illésben hogyan reagálták ezt le?

A szólólemez ötlete miatt nem kellett magyarázkodnom. Egyszerűen 1972-re elerodálódott már a zenekar, meg különben is, miért ne írhatnék én egy izgalmas utazással kapcsolatos élményeimről? Maga az Utazás című dal egyébként önmagát adta. Egy country-ballada az egész, de azt találtam ki, hogy ne legyen unalmas, fokozatosan lépjenek be a hangszerek. Ez jól működött, kézenfekvő volt, hogy ez legyen aztán a koncertjeink nyitódala. Azokat az előadásokat is az Utazással nyitottuk, amiket még álarcban játszottunk, amikor még nevünk sem volt. Persze a közönség tudta, kik vagyunk. Talán még ORI plakátjuk is volt ezeknek a koncerteknek.

A legendárium szerint a dal keverésekor Barta Tamás is a stúdióban volt, akinek annyira tetszett a szám, hogy hazament és megírta a Csavargók angyalát…

Nem emlékszem, hogy Barta ott lett volna a stúdióban. De ez szerintem nem is érdekes. Jókat haverkodtunk Bartával egyébként is, mindig hozta a gitárt, hogy „na, gityózzunk”. Fél évvel a halála előtt találkoztam vele utoljára Los Angelesben. Megdöbbentett a halála.

A Dal az ártatlanságról – mintegy a nagylemezhez való kedvcsinálásként – már kislemezen is megjelent. Szerintem nagyon nagyívű dal, véleményem szerint az életműved egyik ékköve. Van valamilyen emléked a keletkezéséről?

A Dal az ártatlanságról tényleg grandiózus nóta. Egy koncert szünetében írtam az öltözőben. Mindenki foglalatoskodott valamivel, én meg ott ültem a gitárral és megírtam ezt a számot. Már felvettük, szerepeltek benne a timpani ütések is, nagyon nyomulós volt a refrén, mire Tolcsvay Laci megjegyezte, hogy „Sztálingrád bevétele”. Talán félig gunyorosan vagy irigykedve mondhatta, nem tudom, de jól jött ki.

Ezek tényleg Pásztory Zoltán timpani ütései?

Én úgy emlékszem, hogy nem, meghívtunk egy külsős timpanist. Zoli esetleg itt-ott csörgőzik, bongózik… az Életrajzban talán.

Itt vetődik fel, hogy Illés Lajos végül semmilyen szerepet nem kapott a lemezen.

Lajos nem tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel. Léteztünk, amíg léteztünk, aztán Lajos begurult, csinált magának egy új zenekart. Fontos volt neki az Illés, mint zenekari név. Ő egyáltalán nem is kívánt szerepelni az Utazáson.

Az albumot az Ősz van már című dal zárja…

Igen, az Ősz van már kimondott lemezzáró szám, meditatív hangvételű. Azt hiszem, nincs benne más csak gitár meg Balázs Gábor bőgőzik benne, aki a Tolcsvayékkal kezdett a Trióban.

Végigértünk a lemez dalain, de egy szám mégiscsak kimaradt. Szerepelt volna az albumon a Hidd el, ez Ő című dal is, amiről úgy hírlik, hogy Erdős Péter – mivel a dal Isten jelenlétéről szól – egyszerűen levetette a lemezről.

Igen, felvettük, de végül lemaradt a lemezről. Erdősék tényleg nem akarták. Erdőssel később a Hazatérés lemez kapcsán is meggyűlt a bajom, mégpedig a Hej, barátom című dal miatt. A „Sűrű erdő, sötét erdő” sort magára vette.

Emlékszel, hogy hol lett volna a dal helye?

Nem tudom, szerintem valahol a B-oldalon. De biztos nem a végén, az Ősz van már kimondottan a lemez végére készült.

(Időközben egy feltétlenül hitelt érdemlő dokumentumból kiderült, hogy az album eredeti számsorrendjében a B-oldal második dala lett volna a Hidd el, ez Ő, úgy, hogy a Bánatvirág nem szerepelt volna a nagylemezen. A sorrendet 1973 júliusában módosították: kikerült a Hidd el, ez Ő és bekerült a Bánatvirág.)

Nagy bánatom, hogy az Utazást valamiért nem kezelik manapság a helyén, pedig szerintem az egyik legjobb magyar pop-, vagy rocklemez.

A Hazatérés sincs benne a köztudatban és akkor hol van még a Végtelen úton... pedig az utóbbi és az Utazás között megtett szerzői út körülbelül olyasmi, mint az István, a király és az Atilla ‒ Isten Kardja közötti távolság.

Sajnálom azt is, hogy az Utazás CD-n nem jelent meg az eredeti borítójával, de hozzá kell tennem, hogy ezzel nem Bányai István egyébként szerintem remekül sikerült grafikáját szeretném leminősíteni…

A borítóra szánt fénykép valahol külpesten készült egy elhagyatott házban. A fotót Huschit János készítette, aztán Szyksznian Wanda grafikusunk ezt még kibővítette egy női szempárral. Szimpatikus volt az elgondolás. Jópofának tartottam, hogy az ember a képen álmélkodik, álmodozik, gondolkodik. Eszembe sem jutott a kábítószer! Fontos hozzátenni, hogy ez akkoriban fel sem merült – még csak beszéd szinten sem nagyon.

A borító betiltásához egyébként van egy személyes történetem. Dóm téri előadásunk miatt épp Szegeden voltunk a lemez megjelenésének napján. A Royal szállodával szemben volt a Hungaroton boltja, kinéztem az ablakból, gondoltam lemegyek, megnézem, hogy megjelent-e már a lemez. Lementem, láttam, hogy ott az Utazás a kirakatban. Persze nem vettem meg, mert hát járt a tiszteletpéldány... Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Bergendy-lemezeket például megvettem. Na, mindegy. Délután mentünk arra, láttuk, hogy már nincs a lemez a kirakatban. Bementem és megkérdeztem, hogy „már el is adták az összes példányt?” Erre azt válaszolták, hogy nem, bevonták őket. Az ember nem tud erre mit mondani.

Aztán valaki ajánlotta Bányai István grafikusművészt, aki nemrég halt meg Amerikában. Akkoriban a Várban lakott. Fölmentem hozzá, megbeszéltük, hogy rajzol egy másik borítót az albumhoz. Készített is egy századelőt idéző grafikát, ami nekem nagyon tetszik. Az eredeti borító ára ma horribilis. Nem sok lehet belőle, csak a legszerencsésebbek juthattak hozzá, akik már a boltok nyitásakor meg tudták venni a lemezt…

Szerző: Majnik László

Nyitókép: Fortepan / Szalay Zoltán

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.