A dolgozóknak jártak a szabadnapok. Ilyenkor a munkavállaló papírjaguárba ült vagy az IBUSZ valamelyik buszára szállt, hogy maga mögött hagyja a szürke hétköznapokat. A dalokban szereplő különféle közlekedési eszközökről korábban értekeztem már, így ezúttal azt vizsgálom meg, miként jelennek meg a hosszú műszakokat követő, pihenéssel és rekreációval tölthető órák a könnyűzenei szerzeményekben.

Az alábbiakban tehát azokat a dalokat veszem számba a teljesség igénye nélkül, amelyekben Rubik-kockáról vagy lottószelvényekről, szódásszifonok és kóláról, hamburgerről vagy zsíros kenyérről, netán különféle luxuscikkekről esik szó.

Bár az Apostol együttes a Bugattiról dalolt egy 1974-es SP-n, és a Cserháti Zsuzsa, Horváth Charlie kettős is a Száguldás, Porsche, Szerelemről énekelt egy évtizeddel később, addig a valóságban jobb esetben a szovjet Lada, rosszabb esetben a keletnémet Wartburg és Trabant kerülhetett a magyar állampolgárok többségének tulajdonába, de azok is csak hosszú-hosszú várakozás után.

Kevésbé ismert darab Eszményi Viktória és Heilig Gábor duettje, az Itt lesz az új Ladánk. Ez a dal egy Szovjetunióban készült nóta, a nálunk is ismert Alla Pugachova 1979-es nagylemezén lapul, Apa vett egy autót (Папа Купил Автомобиль) címen. A magyar verzió az 1985-es Slágerbarátság elnevezésű fesztiválon hangzott el a Vigadóban, majd két évvel később egy válogatás kazettára is felkerült.

A legendás „papírjaguár” dicsőítésére viszont majdnem a vizsgált korszak legvégéig kellett várni, de akkor, mint a forgószél, jött és tarolt a Trabant című Exotic-sláger. A dal keletkezéséről Tabár István nyilatkozott a Kelet-Magyarországban 1990. szeptember 22-én:

„A gitárosunknak, Vilmányi Gábornak volt két Trabantja és valamelyik mindig rossz volt. Sőt előfordult, hogy egyszerre mindkettő. Innen pattant ki az ötlet, hogy Trabanton szállni élvezet. És különben is, a Trabantnak mindenki örül: akinek nincs, azért mert nincs, akinek meg van, az azért, hogy legalább ilyen van.”

Míg az Eszményi‒Heilig kettős dalában nyolc év a várakozási idő a megrendelt autóra, addig az én szüleim az 1977-ben befizetett tolótetős Wartburg De-Luxe-ot nagy meglepetésükre már 1979 februárjában megkapták. Úgy meglódultak a sorszámok, hogy gyorsan igényelniük is kellett 30 ezer forint kölcsönt, hogy a 86 ezer forintos vételárat ki tudják csengetni a Merkúr felé. A következő tizenkét évben büszkén néztünk egymásra az öcsémmel, amikor az M7-es autópálya érdi lejtőjén elértük a járgány 100 km/h-s végsebességét.

Persze jó utak is kellettek a „száguldáshoz”, mint az előbbiekben említett autópálya, amit 1964-ben kezdtek el építeni. Erről az útról a Winkelmayer Brass együttesnek van egy instrumentális nótája (M7-es országút) még a hetvenes évek legelejéről, a dal komponistája pedig nem más, mint a későbbi neotonos Jakab György.

Az utazásban segítségre volt az IBUSZ (Idegenforgalmi Beszerzési Utazási és Szállítási RT), ami 1902-ben jött létre, és az 1949-es államosítása után egy ideig egyeduralkodó volt hazánk turisztikai életében. Még valamikor a hatvanas évek elején készült egy táncdal kategóriába sorolható Németh Lehel rádiófelvétel Ne legyen gondja semmire címen, IBUSZ dal alcímen.

A nyugati országokba utazók közül persze nem tért vissza mindenki: a Disszidensekről a Gerilla együttes emlékezett meg még 1967-ben az I. Pol-beat Fesztiválon.  A trió férfi „szekciójában” a később leginkább dzsesszénekesként ismert Berki Tamás mellett az ekkor még fiatalkorú Vámos Tibor (azóta már Miklós) énekelt és gitározott. A később sikeres író a következőket nyilatkozta a dal történetéről a Dunaújvárosi Hírlapban 1997. március 3-án:

„Ezt sajnos, közvetlenül a fesztivál előtt durván cenzúrázták. Két versszakot kihagyattak belőle. Egy hármas team – rádiós, pártfunkcionárius, politikai megbízott – a rádió stúdiójában rögtönözve új versszakot írt. Ezt nekünk el kellett énekelnünk. Nagyon szégyellem.”

Az M7-es autópálya a Balatonhoz, a „magyar tengerhez” vezetett, ahogyan az Apostol zenekar is megénekelte a Tessék Választani! című dalbemutatón 1976-ban. A Nekem a tenger a Balaton című slágernek készült egy feldolgozása Csehszlovákiában L’uba Belák együttese jóvoltából Balaton címen, és a szemfülesebbek a tévéfelvételt is (Našich deväť 14.) megtalálják a Youtube-on.

A Bergendynek is van „tévés klipje” a szintén 1976-ban bemutatott Nyár című „belföldi idegenforgalmi filmben”, amelyben Rózsi basszusgitárját szorongatva térdig a vízben állva arról énekel, hogy nehogy kiszáradjon a Balaton. Már nyolcvanas évek közepén jött ki a KFT az igazán nagy sláger Balatoni nyárral, a vizsgált korszakot pedig Krasznai Krisztina zárta a teljesen visszhang nélküli Balatonnal egy 1989-es kazettán.

A zánkai úttörőtábor hivatalosan 1975-ben nyitotta meg kapuit, és én olyan szerencsés voltam, hogy az 1985-ös, majd az azt követő év nyarán is eltölthettem egy-egy hetet a Balaton északi partján olyan turnusokban, ahová kapitalista országokból is érkeztek pajtások. A hely szellemét az erőteljesen parodisztikus Zánka (blues) című dalban idézi fel a Rodeo együttes, egy klasszikus tábori „élményről” – a tábortűzről – pedig Révész Sándor énekel egy kereskedelmi forgalomba nem került kislemezen 1982-ben. A Tábortűzdal zenéjét Révész szerezte, a szöveg pedig Romhányi „Rímhányó” József lányának, Romhányi Ágnesnek köszönhető.

A Demokratikus Ifjúsági Szövetség baloldali ifjúsági világtalálkozóit – a Világifjúsági és diáktalálkozókat (VIT) – a második világháború befejezését követően kétévente, majd a hatvanas évektől 4-7 évente rendezték meg, általában a béketábor valamelyik fővárosában.

Az 1978-as havannai rendezvényt „Az antiimperialista szolidaritásért, a békéért és a barátságért” jelmondattal hozták tető alá, aminek tiszteletére a Kormorán a Tolcsvay együttessel közösen (Bródy János szövegével) készítette el a VIT-dal (Mindenkinek mindennap) című szerzeményt magyarul és spanyolul is. A dal a televízió VIT-vetélkedője szignáljaként volt hallható, de természetesen elvitték Kubába is, ahol a magyar kulturális delegáció gálaestjének befejező dalaként természetesen elhangzott a Castróék forradalmát dicsőítő szerzemény.

Rubik Ernő szenzációs találmánya a nyolcvanas évek elején robbant, és nem meglepetés, hogy zenészeink sem hagyták az „út mellett heverni” a témát. A Color együttes második albumán található a Bűvös kocka című dal, amelyről Bokor Attila árult el egy-két érdekességet a Szabad Föld 2020. április 30-án megjelent számában:

 „Mikor ezt játszottuk, felhívtunk a közönség soraiból néhány embert a színpadra, és versenyezniük kellett. Persze ez a számunk is a szerlemről szólt, rakom a kockát, de téged nem tudlak kirakni sohasem.”

Rubik’ cube a címe Muszty‒Dobai duó egyik kislemezén helyet kapó angol nyelvű szerzeménynek, ami mellett vannak további nem magyar nyelvű „kockás” nóták is, igaz a határainkon túlról: a brit The Barron Knights a Mr. Rubik, a nyugatnémet Krazy Kuno pedig a Der Würfel-Song (Nehmt Ihn Mir Weg) című kompozícióval tisztelgett a játék előtt az 1981-es esztendőben.

A mai modern lottó 1957. január 17-én született meg hazánkban, amikor a pénzügyminiszter a 4/1957. számú rendeletében megbízta az Országos Takarékpénztárt a lottó (számsorsjáték) szervezésével, a totó pedig tíz ével korábban indult, az 1948-as londoni olimpiai részvétel költségeinek fedezésére. Psota Irén a lottóról – G. Dénes György‒Hajdú Júlia: Lottó twist – Koós János pedig a totóról – Nádas Gábor‒ifj. Kalmár Tibor: 1,2, x – énekelt egy promóciós kislemezként azonosítható „díjtalan reklámanyagon”, aminek még kiadási száma sincsen. Maradva a postán kapható termékeknél, az 1956-ban induló délutáni napilapot a Faxni együttes 1985-ös kislemezének egyik oldala idézi meg Esti Hírlap címen, a Voga‒Turnovszky duó pedig az MSZMP központi lapjáról, a Népszabadságról emlékezett meg 1988-ban.

A szódásszifon gyermekkorom egyik fontos „kelléke” volt. Tíz alkalomból átlagban körülbelül kétszer nem sikerült jól betekernem a patront, pedig nagyon lelkesen igyekezem megoldani a feladatot, hiszen a buborékos víz sokkal izgalmasabb volt a sima csapvíznél. A Szénsavtermelő Vállalt Propaganda Irodája megbízásából 1972-ben került kislemezre Schöck Ottó Patron dal című szerzeménye Zalatnay Sarolta hangjával. A korongon nem csupán magyarul, hanem angolul, németül és instrumentális verzióban is felcsendül a kompozíció.

1969 nyarán írt alá ötéves a megállapodást a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat a Pepsi Cola céggel évi 10 millió negyed literes palack töltésére, és már 1970. február 23-án palackba került a finom nedű hazánkban, méghozzá a Margitszigeten. A magyar vállalat a Pepsi engedélyével olyan kislemezt jelentetett meg 1972-ben, amelyen ezt a kólát reklámozta Gavin-Wolosin szerzeményével – Szenes Iván magyar szövegével – a Non-Stop zenekar.

Már a hetvenes évek végétől lehetett hamburgereket kapni hazánkban, de a „igazi” finomságot az első budapesti McDonald’s árulta, méghozzá 1988. április 29-től a Régiposta utcában. Ezt az időpontot jócskán megelőzve a Bergendy Szalon- és Tánczenekar már az 1985-ös kislemezén a Hamburger girlről énekelt, sőt a lemezborítón megjelenítésre került a City Grill név, ami a hamburgert is árusító magyar gyorsétteremláncra utal.

Persze azért nem mindenki jutott hozza ehhez a nyugati „csemegéhez”, így maradt Zsíroskenyér, amiről a Juventus egy 1969-es, a Smog együttes pedig 1983-as kislemezen emlékezett meg, és mindkét dalszöveg szinte egy óda.

A Smog szerzeménye az 1983-as Ki mit Tud?-on hangzott fel, és ezzel meg is nyerte a kategóriáját a zenekar. Az ő esetükben az a kérdés, hogy miért nem futottak be nagyobb karriert, hiszen az 1968-ban sikeres Hungaria, az 1972-ben eredményes Generál, vagy az 1977-ben megjelenő Color komoly sikereket ért el a későbbiekben, míg a Smog esetében nem történt meg az országos áttörés. Összesen csak négy daluk jelent meg hanghordozón, köztük a zsíros kenyérről szóló ünnepélyes, emelkedett hangnemű költemény:

„Két szelet zsíroskenyér oly sokat jelent,
ráadásul a zsíros felét sóval hintegetem,
gyakorlott mozdulattal szájamhoz emelem,
becézgetve harapdálom, oh nagyon szeretem.”

Az Azúr Kereskedelmi Vállalat reklámkiadványán két dalt ad elő a 100 Folk Celsius. A Kék dal és az Ajándék című szerzeményekkel a „parfümök, kölnivizek, arckrémek, díszítő kozmetikumok, hajápolószerek, testápolók” forgalmazásával foglalkozó céget propagálta a zenekar. (Bár ezt nagyon „finoman” tette, hiszen az Azúr neve egyszer sem hangzott el a dalokban.)

Maradva a „drogériában” egy másik fürdőszobai alapfelszerelésről, a Zöldalma szappanról a GM 49 emlékezett meg. S bár a szerzeményt nem adták ki, a zenekar demofelvételei között megtalálható. A Kozmetikai és Háztartás-vegyipari Vállalat 1. számú gyáregység gépsorán 1980 februárjában indult meg a zöldalma szappan hazai gyártása.

Az 1957-ben induló televíziózás számtalan olyan külföldi filmet, filmsorozatot adott a nagyközönségnek, amelyeknek zenéi, betétdalai magyar nyelvű feldolgozásokra ihlették könnyűzenészeinket. A Sandokan, a Forró szél, az Onedin család és a többi filmzene magyar feldolgozása talán megérne egy külön cikket is, de a Kojak-filmek ihlette Kojak Budapesten egyik betétdalát itt tárgyalom, hiszen az magyar szerző tollából való. A népszerű sorozat hatására Szalkai Sándor rendezett egész estés filmet 1980-ban Kojak szinkronhangja, Inke László főszereplésével. A filmhez kapcsolódik egy kislemez is, amelynek egyik oldalán Presser és Somló (egy picit még Kútvölgyi Erzsébet is) énekeli meg a hőst, Mr. Kojaket, aki a film szerint hazánkfia, néhány évtizeddel korábban még Kócsag II. tizedesként üldözte a bűnt a Rákóczi téren.

A tévébemondók népszerűsége vetekedett a színészekkel, zenészekkel, hiszen aki bekapcsolta a televíziót, az nehezen tudta elkerülni Tamási Esztert, Takács Marikát vagy akár Kudlik Julit, aki „mellékállásban” a legendás Delta című tudományos ismeretterjesztő műsor házigazdája is volt 1965 decemberétől több évtizeden keresztül. A „hűséget” a 100 Folk Celsius díjazta, és a Júlia című remekmű a zenekar 1987-es kislemezén kapott helyet.

A kötelező sorkatonai szolgálat megkeserítette zenészeink, zenekaraink életét, hiszen 24, majd később 18 hónap mundérban karriereket „akasztott meg”. A Corvina együttes a Tizedes elvtársról énekelt egy korai rádiófelvételén, majd közel két évtizeddel később az Exotic is erről a rendfokozatról emlékezett meg a Nézz rám tizedes című dalban. A katonaéletet népszerűsítését célul kitűző Patyolat akciót a filmrajongók 1965. szeptember 30-án nézhették meg először a mozikban, és még ugyanazon a napon megjelent egy lemez is a film betétdalaival, majd negyed évszázaddal később az Angyalbőrben című sorozatban szoríthattunk Urbánékért a Moho Sapiens dalait dúdolva.

Az Interkozmosz program keretében az űrutazással megelőzött minket Csehszlovákia, Lengyelország, NDK és még Bulgária is, de Vietnámot, Mongóliát, Kubát és Romániát azért magunk mögött hagyva 1980. május 26-án Farkas Bertalan százados másodmagával elindult több mint egy hetes útjára. Ennek a kalandnak állított emléket az Asztronauta együttes Magyar a világűrben című dala az EP 25069-es sorszámú lemezen. A kompozíció Presser és Dusán közös terméke, a dalt előadó Asztronauta zenekar az LGT-t és a Neoton Famíliát takarta. (A lemezt rekordgyorsasággal rögzítették, hiszen a kilövés utáni napon már kapható volt az EP Budapesten, majd egy nappal később a vidéki rajongók is kezükbe vehették a dal mellett a start izgalmas perceit is megörökítő hanghordozót.)

Tudomásom van olyan dalok – talán egykori rádiófelvételek – létezéséről is, amelyek ide tartoznak, de az idő múlása miatt a feledés homályába vesztek, „hallhatatlanok”. Csupán 1977-es kottás-szöveges füzetek emlékeztetnek minket arra, hogy Máté Péter énekelt egy dalt a magyar légitársaságról – Csak öt szó: MALÉV –, Cserháti Zsuzsának van egy Casco dala és Payer András előadásában létezett az Életbiztosítás című Schöck Ottó‒Futár András kompozíció.

Szerző: Hortobágyi Gábor

Nyitókép: Fortepan / MHSZ

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.