Annyi története van, hogy egy vastagabb könyvbe sem férnének el. Valószínűleg sok százat már ezeregyszer elmesélt. Éppen ezért egy Szigeti Ferenc-interjú nehézsége épp a látszólagos könnyedségében rejlik, hiszen csak szemelvényeket tudunk felvillantani a néhai Sigma és Corvina együttesek dalszerző-gitárosának, valamint a Karthago dalszerző-gitáros-zenekarvezetőjének eseménydús életéből.
Nehéz erről a könyvről ömlengés nélkül írnom. Gyerekkorom, rocktörténeti érdeklődésem eszmélésének egyik sarokpontja volt ugyanis A rock napszámosai című Ómolnár Miklós-kötet. És mióta az egyik fejezetének szereplőjéről, Nemes Lászlóról önálló könyvet írtam, pláne a szívem csücske a téma.
A Hungaria együttes 1971 tavaszán Fenyő Miklós, Sipos Péter, Barta Tamás, Csomós Péter, Tóth József felállásban készítette el második, Tűzveszélyes című nagylemezét. Ebből az alkalomból a Kanadában élő Sipos Péterrel, az együttes akkori basszusgitárosával és szerzőjével készítettünk interjút.
1970 tavaszán az Ifjúsági Magazin játékos szavazást hirdetett. A játék célja az volt, hogy az újság olvasói állítsanak össze egy képzeletbeli „szuper együttest” a népszerű beatzenekarok tagjaiból. Kicsit később ezt a „versenyt” a zenész-szakma berkein belül is megrendezték, a két voksolást 1970 júliusában zárult le.
Hetvenöt éves a magyar dal apja. Bródy Jánossal megörökölt nyakkendőről, a hazai rocktörténet origójáról, klubok előtt kígyózó végtelen sorokról, hajnalig tartó szalagavató bálokról, sörben és virsliben rendezett gázsikról, és a szólókarrierje beindulásáról is beszélgettünk.
A romániai Electrecord sosem folytatott túl széles körű kiadói tevékenységet. Minden bizonnyal a helyi piac korlátai is befolyásolták, hiszen az országban a szocialista évtizedek alatt az életszínvonal nem volt olyan magas, hogy a hanglemezes hobbi általánosan elterjedtnek számíthatott volna. Összehasonlításul: a nyolcvanas években, az akkoriban huszonhárom-milliós országban hétmillióra volt tehető a legmagasabb évi lemezkibocsátás, míg a tízmilliós Magyarországon ez a szám ugyanez idő tájt kilencmillió körül járt. De milyen magyar lemezek jelentek meg Ceaușescu országában?
A hatvanas évek végétől a magyar könnyűzene meghatározó alakja Erdős Péter, aki hivatalos titulusa szerint a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) jogtanácsosa (1968-tól) és a sajtóosztály vezetője volt, valójában azonban a könnyűzenét érintő minden jelentős döntés hozzá köthető. A „popcézár” az 1970-es évek második felében új célként jelölte ki a magyar könnyűzene számára a külföldi, elsősorban nyugati piacok meghódítását.
A hetvenes-nyolcvanas évek underground dalköltészetének gondosan válogatott darabjait kivételes érzékenységgel örökítette meg Kamondy Ágnes. A Dalok Közép-Nirvániából című estje, illetve a hozzá kapcsolódó, 1993-ban rögzített, azonos elnevezésű hanganyag jelképesen is lezárta a hetvenes, nyolcvanas évek földalatti korszakát, de egy pillanatra kiengedte még annak palackba zárt szellemeit.
Az Indián, akit kisiskolásként rövid úton eltanácsolt a zongoratanár. Később aztán minden hangot megismert a hangszeren, és az ország egyik legjobb gitárosa lett. Karácsony James a Ferm és a Generál után került a Loksiba. Kijárta a rock and roll-iskolát és hosszú évtizedeken át azóta is jelesre vizsgázik a színpadokon, de sikerei ellenére is szerény, közvetlen maradt. A „táncra játszásról”, a beatkorszak első éveinek szabadságáról, a showbiznisz lehetőségeiről és árnyoldalairól, a Barta-örökségről, a kaliforniai naplementéről, az újrakezdésekről és a Nyugati pályaudvar csendjéről is beszélgettünk vele.
Az Illés együttes az 1970-es londoni útjuk során a BBC-s Bobby Gordonnak tett nyilatkozat miatt „kiérdemelt” letiltás után, 1971 januárjában vonulhatott újra stúdióba, hogy új (és néhány régebbi) dalait rögzíthesse.