Amikor 1983. december 30-án az Egyetemi Színpadon befejeződött az Európa Kiadó búcsúkoncertje, úgy tűnt: egy újabb, jobb sorra érdemes zenekar vált a múlt részévé, ráadásul anélkül, hogy legújabb, pályafutásuk csúcsát jelentő műsorukat rögzítették volna. Aztán máshogy alakult.

A megszűnés oka egyébként azt volt, hogy Kiss László és Magyar Péter kilépett a zenekarból és csatlakozott az akkor induló Sziámi-Sziámi formációhoz. Pedig 1983 az Európa Kiadó egyik legfontosabb évének tekinthető, mind a kreativitás, mind pedig a népszerűség szempontjából.

1983-ban már országosan ismert, nagylemezt készíthető zenekarok – Hobo Blues Band, Edda Művek – előtt is felléptek. Április 25-én a folk-rock egyik legmeghatározóbb formációjával, a Gépfolklórral koncerteztek a Ganz-Mávag Művelődési Központban, 30-án a Kertészeti Egyetem Klubjában az Ős-Bikinivel. (Erről a koncertről egyébként Felemás rajtok címmel részletes beszámolót közölt a Magyar Ifjúság.) Május 7-én részt vettek a Hajógyári-szigeten megrendezett Majális nevet viselő új hullámos fesztiválon, a nyár folyamán pedig a hazai populáris zene legrangosabb koncerthelyén, a Budai Ifjúsági Parkban is koncerteztek (július 31-én, ill. augusztus 30-án. Első alkalommal a Spenót, és a Sikátor, második koncertjükön pedig az egyik első hazai heavy metal együttes, a Kamikaze volt az előzenekaruk). Ez azért is tekinthető rendhagyó dolognak, mert az underground szcéna képviselői csupán elvétve léptek fel az Ifiparkban (két évvel korábban a Kontroll Csoportot kifejezetten ellenségesen fogadta a közönség a HBB előtt.)

A szép számú fővárosi koncert mellett az Európa Kiadó egyre gyakrabban lépett fel vidéki nagyvárosokban is: május elején Szombathelyen, a Főiskolai Diáknapokon játszottak, május 21-én Pécsen, a Balokány Ifjúsági Parkban, a Pécsi Új Hullámosok Rock Kupája elnevezésű rendezvényen, amelyen olyan formációk mérkőztek meg, mint a Kontroll Csoport, a Bizottság, az Ős-Bikini, a Csiga Biga, a Tepertő, illetve a korai, még punkos hatásokkal operáló Neue Deutsche Welle-zenét játszó Első Emelet, Cser György énekessel. (Egyébként a kupát ők nyerték el.)

Forrás: Artpool Archívum

Szeptember egy újabb fontos fellépést hozott az Európa Kiadó számára: a hazai populáris zene egyik meghatározó eseményének, az 1973-as Miskolci Popfesztiválnak – amely végleg lezárta a beatkorszakot Magyarországon – az évfordulója alkalmából 1983. szeptember 3-án megrendezték a Jubileumi Rockfesztivált – igaz, ezúttal nem a DVTK-stadionban, hanem a Salakmotorpályán. Ahogy tíz évvel korábban, úgy ezúttal is megjelent egy alkalmi kiadvány, Rock ’83 címmel, amelyhez egy azonos címet viselő fotókiállítás is párosult. A megnyitója egy nappal a fesztivál előtt volt, az Ady Művelődési Házban. A program az Európa Kiadó koncertjével indult, amelyet Richard Strauss Imígyen szóla Zarathustra című szimfonikus költeményével kezdett a zenekar.

December 3-án, illetve 4-én törzshelyükön, a Bercsényi kollégiumban bemutatták az együttes harmadik műsorát, a Jó lesz… ’83-at, amellyel a Kiadó még az egy évvel korábbi, nagyszerű Love ’82-höz képest is szintet lépett. 1983-ban a zenekar tagsága folyamatosan bővült: májusban csatlakozott hozzájuk Másik János. Az Interbrass és a Dimenzió egykori billentyűse, Cseh Tamás korábbi alkotótársa óriási nyereség volt az együttes számára: képzettsége és zenei nyitottsága révén még magasabb szintre emelte az együttes muzsikájának nívóját. Az év folyamán Gasner János személyében Dénes „Dönci” József mellé egy újabb, meghatározó gitáros került az Európa Kiadóba, ezen kívül egy Magyarországon tanuló, Kongóból érkezett diák, Joe Dyssou is bekerült a formációba, afféle kültagként, mint ütőhangszeres-énekes.

Az ily módon immár nyolctagúra bővült zenekar csak még tovább tágította a műfaj kereteit, nem véletlenül írta Torma Tamás egy évvel később, a Jégszínházban adott utolsó utáni, Városbújócska-koncert(ek)ről szóló beszámolójában, hogy a kevés számú igazi rock and roll együttesek egyikének tartja az Európa Kiadót. Teljesen érthető és logikus ez, hiszen a zenekar a műfaj hőskorának kreativitását, szabadszelleműségét, a kísérletezés szabadságát hozta vissza a koncerttermekbe. Repertoárjukban ugyanúgy elfért a vad rock and roll, mint a ballada, a keringő, illetve a törzsi beütésű kompozíció.

A Bercsényi kollégiumban tartott koncertekről Gazsi Zoltán, a Balázs Béla Stúdió operatőre – aki számos korabeli underground-zenekar koncertjét, próbáját, valamint a Trabant házifelvételeit is dokumentálta – készített felvételeket, emellett Árvai Jolán és Gazdag Gyula is forgattak, a készülő Rock ’83 címet viselő dokumentumfilmjük számára.

Milyen a kapcsolatotok a magyar rockkal? – teszi fel a kérdést a riporter Menyhártnak, aki csupán annyit válaszol, hogy semmilyen, nem ismeri a magyar rockot.

A két koncertről jelenleg rendelkezésre álló anyag számos érdekességet tartalmaz. Vendégként szerepel Víg Mihály is, aki két Balaton-dalt (Télleg félek, Állatok) ad elő, illetve szaxofonon is közreműködik az egyik korai dalban (Ezt nem szerettem). Az Európa Kiadó ezen kívül több, a mai napig kiadatlan szerzeményt (Ha nem adod a szerelmed, Nem érzem magam melletted szabadnak) is előad. (Érdekesség, hogy a Love ’82 dalait kifejezetten hanyagolják). Elhangzik David Bowie Speed of Life című instrumentális kompozíciója, amely a nyugat-berlini trilógia első lemezének (Low, 1977) a nyitódarabja. Ebben a dalban egyébként Menyhárt billentyűzik. Egyébként is érdekes megfigyelni, hogy a zenekar tagjai milyen gyakran cserélgetik a hangszereket, továbbá, hogy nem ragaszkodnak ahhoz, hogy mindig ugyanúgy játsszák el a dalokat. (A Mocskos idők, az egyik legismertebb EK-dal például a második koncerten lassú változatban hangzik el.) Ezen kívül láthatunk olyan kísérleteket is, mint a sörösüveggel történő slideozás az Európa Kiadó című dalban, a gitár hangszedőibe történő ordibálás (Szabadíts meg a gonosztól, illetve Várna), valamint ahogy Dönci a gitár húrjait fújja, amelynek következtében kísérteties hangok töltik be a Bercsényi nézőterét.

A Jó lesz...’83 műsort végül is 1984 nyarán rögzítette a zenekar, ugyanazzal a módszerrel, mint a Love ’82-őt: Menyhárt Jenő beadott egy zenés filmforgatókönyvet a BBS-hez, ahol azt a döntést hozták, hogy előbb készítsék el a filmzene felvételét, amire megszavaztak egy olyan összeget, ami elegendőnek bizonyult a felvétel költségeire, majd természetesen „nem fogadták el” a forgatókönyvet. A felvételek a hőskorszakban megszokott módszerrel készültek: összesen négy sávra rögzítették az anyagot – dob, basszus, az összes többi hangszer, illetve az ének.

A Bahia által 1997-ben Jó lesz… ’84 címmel megjelentetett hanghordozó azonban nem teljes mértékben egyezik azzal a felvétellel, amit az együttes elkészített. 1983-ban ugyanis az Európa Kiadó Wilpert Imre közbenjárására rögzített egy demófelvételt a Főnix stúdióban, amely egy esetleges jövőbeli nagylemez alapjául szolgált volna, azonban akkor még tárgyalások sem kezdődtek ebben az ügyben, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat vezetői ugyanis kategorikusan elzárkóztak a zenekarral való bármilyen együttműködéstől. A demón szereplő dalok pedig végül is kettéosztva kerültek fel a másfél évtizeddel később publikált anyagokra: az A Birodalom visszavág (oda, ahonnan jöttem,), az M., avagy egy város, illetve a Rendőrlány a Love ’82-re, az Unidentified Singing Objects/Lehet, hogy megölnek minket, édes pedig a Jó lesz… ’84-re. Ez utóbbi talán az egyik legerősebb, legkifejezőbb dal az 1980-as évek elejének, az úgynevezett kis hidegháborúnak az időszakáról, idegtépő hangeffektusokkal, időről időre felhangzó fegyverropogással, Menyhárt hideglelős szövegével, és fagyos énekszólamával:

„Tízezer volt radíroz bele az agyba / Halvány mosolyt tetoválj az arcra / Elektromos fény villan a kékből / Lefényképeznek minket az égből.”

A Várna az első olyan, a hanghordozón szereplő dal, amely már ténylegesen az Ikarusban vettek fel. Nemcsak az EK, de az underground egyik legfontosabb szerzeménye. A szövege tartalmaz egy utalást az underground műfajalapító Spions tagjainak disszidálására. („Régi arcok tűnnek el / Nirvánia ünnepel”), a dal pedig úgy bontakozik ki, hogy csupán egy modulációt alkalmaz – az utolsó verzében – mégsem tűnik egyhangúnak.

Érdekesség, hogy az utolsó versszak harmadik sora eltér az eredeti változattól. (A filmfelvételen szereplő „Hátra arc a téren át!” helyett Menyhárt a stúdiófelvételen „Jobbra át és balra át!”-ot énekel.)

A Megalázó, durva szerelem a Mocskos idők folytatása, a szerelem, és egyáltalán a párkapcsolatok egy olyan megközelítése, ami a hazai a populáris zenében addig szintre példa nélkül állt. Legfeljebb a Beatrice néhány kései dalát említhetjük, mint előképet (Punk szerelemi líra). A dal érdekessége, hogy közreműködik benne Esztergályos Cecília, aki gúnyos nevetésével tökéletesen érzékelteti a kegyetlen nő, a vamp figuráját, aki csupán megvetést érez, unja a férfi „szerelme kínját”. A dalszöveg emellett az eltömegesedés, az egyéniségvesztés veszélyét is felvillantja. („Ezer fiú, egyetlen arccal”) 

A kazamata zamata című dalt kifejezetten Joe Dyssou számára írta Menyhárt Jenő, benne néhány találó, a korszakot tömören jellemző sorral („Minden nap ugyanaz a börtön”, „Utánanéznek a múltadnak, utánanéznek a jövődnek”). A kiállásokkal megtűzdelt, a végén ritmustördeléseket alkalmazó dalon némileg érezhető a Talking Heads hatása, amelynek zenéje komoly inspirációt jelentett Menyhárt Jenőék számára, David Byrne együttesét ráadásul élőben is volt alkalmuk hallani, ugyanis 1982. július 25-én felléptek a Budapest Sportcsarnokban. A Massala, Dyssou másik dala egy 1960-as években, a Beatles által bevezetett és elterjesztett különleges hangeffektussal indul: visszafelé játsszák a szalagot. A Joe által írt, lingala nyelvű, egy hűtlen, a családját és a hazáját is elhagyó fiúról szóló dalszöveg feltehetően önéletrajzi ihletésű. (Menyhárt úgy emlékszik az Amerika Kiadó című önéletrajzi riportkötetben, hogy Dyssout büntetésből küldte a családja Magyarországra, miközben testvérei Nyugat-Európában tanultak, de azt sosem árulta el, hogy mi volt ennek az oka.) A dal vége önfeledt dzsemmelésbe torkollik, amelyben az ütőhangszerek dominálnak. Miután Joe 1985-ben, főiskolai tanulmányainak befejezése után visszatért szülőhazájába, a zenekar egy ideig még műsoron tartotta az általa énekelt szerzeményeket, sőt időnként még később is előadták ezeket, elsősorban a Massalát. (2004-ban, az EU-csatlakozás alkalmával adott koncertsorozaton is elővették.)

Az esőzuhogás hangjaival induló Ujjlenyomatok tökéletes példája annak az alkotói módszernek, amikor a szerző nem feltétlenül kezeli a művet lezárt, kerek egészként, hanem nyersanyagként tekint rá, amely tetszés szerint formálható. A dal első változata ugyanis még az URH működése idején keletkezett. Az Európa Kiadó által előadott verzió több szempontból is eltér ettől: Menyhárt elhagyta a Müller Péter Iván által énekelt első verzét („Rúzsos cigarettavégek, lila mosolyok / Kihűlt emlékképek, vibráló neonok / Az agyam forog, a testem forog, minden forog / Lágy hangok ringatnak, halk pofonok”), az eredeti változat refrénjével vezeti be a dalt, új versszakokat, illetve refrént toldott a szerzeményhez, amelynek a tempóját is felgyorsította: egy igazi vad rock and rollt hallhatunk.

Kiss László dala, az Elrontottuk ezt az évezredet egy keringő, csodálatos, egyben dermesztően szép szövege diagnózis a 20. századról, a végén némileg optimista végkicsengéssel, ami mára érvényét vesztette, hiszen most már láthatjuk: a „következő” évezredet is ugyanúgy elrontottuk, a következő pedig igencsak távol van még.

Az Igazi hőst Dönci zseniális riffje viszi a hátán. Nemcsak az 1980-as évek undergroundjának, de megkockáztatom, hogy a hazai rocknak is az egyik legfontosabb dala ez. Ha csupán egy kompozícióval akarnám érzékeltetni a szcéna jelentőségét – különösen egy mai tizen- huszonéves számára – nagy valószínűséggel ezt a számot mutatnám meg neki. Menyhárt szövegében itt is megjelenik az a tendencia, hogy két idősíkban mozog: egyrészt tökéletes látleletet ad az akkor és most állapotáról, az 1983-as Budapestről („Zene szól a süllyedő városból”), a majdani jövőről („Piszkos kis történet, valaki majd kiássa”), és leszámol a rock and roll mitológiával, hiszen az nem volt más, csupán „gyilkos tréfa.”

Ezt követi a science-fiction-trilógia, amelyet Arthur C. Clarke A jövő körvonalai című munkája alapján írt Menyhárt Jenő. Az Így vonulunk be a zenekar egyik legkegyetlenebb szerzeménye, röviden úgy tudnám jellemezni, hogy a kérlelhetetlen, egyben közönyösen mindent elemésztő elmúlás megzenésítése, Magyar Péter emlékezetes dobszólamával. A refrénekben a gitár, valamint a billentyű „fűz kommentárt” a szöveghez, amely prognosztizálja az 1980-as évek ellenkultúrájának a sorsát is („De mi úgy megyünk el innen, mintha itt se lettünk volna / Mint a katonák a háborúban, úgy tűnünk el sorban”). Az utolsó versszak után elhallgat minden hangszer, csak Magyar dolgozik rendületlenül, majd következik a hideglelős hangulatú kóda, gitár- és billentyűhangokkal övezve.

Az Ez a város Dönci szerzeménye, egy igazi rock and roll. A dob indítja, a végén pedig egy nagyszabású tussal zárul, négyszeri kiállás után. A dalban a H-hangnem dominál, a verzék H-, G- és D-mollban szólnak, míg a refrén dúr hangnemre vált, itt H-, E-, illetve G- és D-dúr akkordokat hallhatunk. Ezt követi a műsor címadó dala, a Jó lesz, amelyben a billentyűs hangszerek dominálnak.

A dal nem rendelkezik a szó szoros értelmében vett refrénnel, csupán a nyitósor tér vissza minden versszak elején, a verzék között Magyar pörgetései által felvezetett kiállásokat hallhatunk. A mindössze két akkordot – E-, illetve A-dúr – használó dal szövege az emberiség jövőjéről vázol fel víziókat. Szóba kerül az elgépiesedés („Intelligens gépek leszünk”) és a Földről való kilépés oppozíciója. („Lesz végtelen sok égitestünk”). A dal befejezését, amelyben Dönci intenzíven alkalmazza a pick-slide-ot, úgy definiálom, mint a regény/film azon részének megzenésítését, amikor az űrhajós átlépi a csillagkaput, az idő egyre jobban felgyorsul, majd megérkezik egy kényelmes lakosztályba, ahol eltölti élete hátralévő éveit, majd meghal és újjászületik csillaggyermekként, aki előtt „feltárul minden titkos világ”. 

1984 nyarán, Menyhárt kezdeményezésére a zenekar ismét összejött, hogy – élve az adódott lehetőséggel – rögzítse a műsort. Nem sokkal a felvételek elkészülte után, 1984 novemberében ténylegesen is újjáalakult az Európa Kiadó, harminc évvel később pedig kortárs együttesek és előadók Jó lesz…’14 címmel emléklemezt is szenteltek ennek a lemeznek, tehát nyugodtan kijelenthetjük: az Európa Kiadó bevonult a történelembe.

Szerző: Dragojlovics Péter

Nyitókép: Fortepan/Urbán Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.