1972-ben, immár Debreczeni Ferenccel a dobok mögött jelent meg az Omega első, Laux József és Presser Gábor távozását követően készült lemeze, az Élő Omega. Az albumcímben szereplő jelző utalhatott arra is, hogy koncerten rögzített dalok sorakoznak a korongon, de kifejezhette azt is, hogy az átalakulást követően továbbra is vitális Kóbor János csapata. A félszáz éve megjelent, és a GrundRecords gondozásában hamarosan újra a boltokba kerülő lemezről Herskovits Ivánnal beszélgettünk.

1977 a debreceni Color nagy éve volt. A Bokor fivérek zenekara megnyerte a Ki mit tud?-ot és másodikak lettek a Metronóm ’77 fesztiválon. A legifjabb testvérrel, Bokor Attilával beszélgettünk a sikereket megalapozó gyakorlásról, a Mambo magnó előtt eltöltött sok száz óráról, Billy Cobham zsenijéről, és arról is, hogy a dobolás egy életre szól.

„Erdőt, mezőt, hogyha járom, / virágait mind csodálom. / Ezerszínű varázsszőnyeg / vesz körül a réten” ‒ hallhatjuk a Napraforgó együttes Vadvirág című szerzeményében. A négy fővárosi középiskolás lány alkotta zenekar a hazai folk-beat vadvirága volt. Nem mellesleg pedig hazánk első női formációja.

Az 1980-as évekre Románia túl volt már a Ceaușescu-i diktatúra elmélyü­lé­sé­nek kezdeti lépésein, így a magyar kisebbség helyzete egyre aggasztóbbá vált. Ez rányomta a bélyegét a magyar vonatkozású fesztiválok, koncertek megszervezésére is. Egyre nehezebben és körülményesebben hagytak jóvá egy-egy rendezvényt a ható­ságok, többnyire a „Megéneklünk, Románia” országos fesztivál keretében akadt lehetőség csak a fellépésre. A romániai magyar könnyűzene életben tartása nagyrészt Boros Zoltánnak volt köszönhető, aki a rendszeresen készített zenés műsorokat, az országos lapokban népszerűsítette a zenei műfajokat.

„Mit akarunk mi a zenei világban – kérdezgették a fővárosi kollégák” – idézi fel a budapesti bandák nem épp szívélyes fogadtatását a Color-alapító dr. Bokor Gyula. Persze nem mindenki volt ilyen ellenséges a Debrecenből indult legendás együttes tagjaival. A legidősebb Bokor fivér mesélt nekünk hangszertokon alvásról, hullaházi próbákról, a mentőorvosi és a rockzenészi praxis összeegyeztetésének nehézségeiről, és természetesen szóba került a Color nagy éve is.

Fényképeket rejtő cipősdobozokban kutatok. Ha kinyitom őket, rám ömlik a múlt ezer emléke, és a sokszor gyűrött, szakadt szélű fotókon megjelenik minden, ami történt, ami fontos volt, vagy annak tűnt. Közöttük, bennük keresem az időt. Nyissuk hát ki a sötétkamra ajtaját, lépjünk be a szentélybe ‒ fixálók és más titokzatos varázsszerek közé ‒, ahol megszülettek, életre keltek ezek a fényképek! Hívjuk elő a rock and roll időt!

A fotóit láthatta a londoni Tate és a bécsi MUMOK közönsége. A Csókolom zenekar élén számos helyen fellépett, miközben a kilencvenes-kétezres években dolgozott a Fekete Doboz Alapítványnak, a Karaván Színháznak, de több alkalmi munkája is volt, például a Bem moziban takarított vagy egy pszichiátriai rendelőben segített be. Az alábbi beszélgetésben főleg az őt ért zenei hatásokról, az együttes indulásáról és a rendszerváltozás környéki földalatti szcénáról kérdeztük Ujj Zsuzsit.

A Meddig érhetett az ének? címmel, a rendszerváltások előtti határokon túli könnyűzenéről rendezett tanácskozás legfontosabb tanulsága, hogy mennyi mindenről kellene még beszélni, mi mindent kellene kutatni. Szeptember 9-én, Marosvásárhelyen ugyanis csak a kérdések száma nőtt.

A Locomotiv GT megalakulását sokan az Ifjúsági Magazin 1970-es Szerintetek és szerintünk ők a legjobbak szavazáshoz kötik, az olvasói és a szakmai listán is győztesként szerepelt a négy alapító tag neve, Laux József és Frenreisz Károly mindkettőn. Szó esett egy gálakoncertről is, amelyre próbákat is tartottak, így adódhatott volna, hogy együtt maradnak a kategória-győztesek. Az viszont már korábbra datálódott, de szupertitkosan: Frenreisz Károly (Metro) és Presser Gábor (Omega) elkezdtek beszélgetni egy új, közös zenekarról. Abban egyetértettek, hogy a gitáros csakis Barta Tamás (Hungaria) lehet. A dobos posztra Frenreisz Karesz a Metro-beli kollégáját, Brunner Győzőt javasolta, Presser Gábor pedig kijelentette, csak akkor hagyja el az Omegát, ha vele együtt jön Laux József is (ami elképzelhetetlennek tűnt, lévén Laux volt addig az Omega „motorja”.)

Az Autostop zenekar 1982-ben, Marosvásárhelyen, a Rózsák tere 4. szám alatt kezdett próbálni, és az alakulás évében sikeresen mutatkozott be az Elektromaros nevű helyi ipari nagyvállalat klubjában.